„Nem a vendégmunkások foglalkoztatása, hanem a legális bevándorlók számának növelése lenne fontos”

Még a különösebben nem kifinomult hazai jogalkotásban is ritkaságszámba megy, hogy egy törvényt – hatálybalépésének időpontja előtt közvetlenül – visszavonjon a kormány. Márpedig az Európai Unión kívüli országokból Magyarországra érkező vendégmunkások foglalkoztatásának szabályozásával ez történt. A kormány a saját, rövid életű törvényét is szigorította, felülvizsgálta, módosította: egyértelművé tette, hogy alapjában véve vendégmunkás-ellenes. Ugyanakkor ebben kérdésben alig-alig látni különbséget az ellenzéki pártok és a kabinet retorikája között. Mi ennek az oka?

Az ellenzék általában nem mer szembeszállni a kormánnyal, amely rendszeresen olyan témákat választ ki magának, amelyek egyszerűek és népszerűek. Ilyen volt korábban a rezsicsökkentés, vagy az Európai Parlamentben az a kérdés, hogy a 7-es cikkely alapján esetleg megvonják a szavazati jogot Magyarországtól. A kormányellenes erők álláspontja ilyenkor: "jó-jó, de azért a támogatási összegeket fizessék ki". Nem mernek például az Oroszország elleni szankciók mellett sem érvelni. Ennek ellenére a kormányoldal mégis azt állítja, hogy megtették.

Mi indokolja a vendégmunkások foglalkoztatását nálunk?

Ketté kell választani a bevándorlókat és a vendégmunkásokat. Bevándorló az, aki nálunk akar letelepedni. Például idejár egyetemre, házasságot köt, gyereke is születhet Magyarországon. A vendégmunkás céljai ezzel szemben alapvetően rövidtávúak; eleve azért jönnek, hogy minél többet dolgozzanak, és a keresményük nagyobb részét hazautalják, majd a megszabott idő elteltével elmenjenek tőlünk.

Mekkora pénzért érdemes nálunk munkát vállalni a jórészt ázsiai – vietnámi, thaiföldi, Fülöp-szigeteki – vendégmunkásoknak?

Közel járhat az igazsághoz, hogy annyiért érdemes idejönniük, hogy legalább havi 1000 eurót haza tudjanak utalni. Ha ezt nem tudják elérni, akkor más országban vállalnak munkát, viszont az korántsem biztos, hogy oda sikerül is eljutniuk. Határozott véleményem, amivel lehet, hogy sokan nem értenek egyet, hogy nem a vendégmunkások foglalkoztatása, hanem a legális bevándorlók számának növelése lenne fontos. Erről Szelényi Ivánnal a közelmúltban hosszú cikket is írtunk az Élet és Irodalom tavalyi 32. számában.

Mi ennek az oka önök szerint?

Az, hogy Magyarországon nincs számottevő munkaerő-utánpótlás és nem is lesz. Már most lehet tudni, hogy 5 vagy 10 év múlva hány pályakezdőre lehet számítani. Már elég régen, 1980 óta csökken hazánk népessége, és biztos, hogy érdemben természetes módon nem is fog nőni. Éppen ezért illúzió azt képzelni – a tények régóta ezt bizonyítják –, hogy ha kicsit többet szán az állam a gyermekgondozásra, a bölcsődei férőhelyek számának növelésére, akkor lesz elegendő számú gyermek, vagyis egy szülőképes korú nőre legalább két gyerek jut. Ez azonban illúzió! Az pedig közismert, hogy a társadalom elöregedéséből mindenféle gondok származnak. A kormány hiába támogatja a házasságkötési kedvet, ez csak átmenetileg lehet eredményes. Ilyesmivel világszerte sok helyen próbálkoztak, de tartós eredményt sehol sem értek el. Legfeljebb olyan eredménnyel járt mindez, hogy a gyermekek születését előrehozta. Ennek pedig az az oka, hogy elterjedtek a fogamzásgátlás biztonságos, megbízható, fájdalommentes formái. Egyébként még mindig nagyon sok a nem tervezett gyerek. Arányuk a fejlett országokban is elérheti a 20-40 százalékot. Viszont ez sem eredményez nagyobb számú, családonként 3-5 gyereket, a végeredményben megszülető 1-2 pedig a munkaerő-utánpótlás szempontjából nem elégséges. Emellett az élettársi viszony jelentős arányú növekedése is a páronkénti gyermekszám növekedése ellen hat.

Vagyis nálunk a bevándorlás szükségessége alapjában véve demográfiai probléma?

60-70 százalékban igen. Ebben Magyarország helyzete semmiben sem különbözik a világ más államaitól. Ezért a fejlettebb országok közül számosan, maga az Európai Unió, is, akárcsak az Egyesült Államok vagy Ausztrália támogatja a bevándorlást, igaz megszabott, engedélyezett és kontrollált keretek között. Muszáj ezt megtenniük. Emellett nálunk a bevándorlás szükségessége abból is adódik, hogy a magyar kormány gazdaságpolitikája iparimunkahely-orientált.

Összességében tehát miért vált szükségessé a bevándorlás?

A probléma háromosztatú: a demográfia, a munkaerőhiány és a piac függvénye. Az Orbán-kormány tudatosan hol unortodoxnak, hol magasnyomásúnak nevezi a gazdaságpolitikáját – a lényeg azonban végeredményben az, hogy mindez nagyon feszíti a munkaerőpiacot, amellett, hogy jelentős pénzeket áldoznak arra, hogy új munkahelyeket hozzanak létre. Viszont ennyi ember nincs, ezért állandósult a munkaerőhiány a mezőgazdaságtól az orvoslásig, a rendőrségtől a hadseregig, a villamosvezetőtől a vasúti kalauzig. Mivel a költségvetés évente öt-hat százalékkal több pénzt nyom ki, mint amennyi bevétele van, ezért felmennek a munkabérek, s a munkavállalók gyorsan cserélik a munkahelyeiket, akár 50-100 ezer forinttal magasabb fizetésért is. Ezt a munkaerőhiányt a kormány idézi elő.

A propagandaszövegek mellett mit tesz a kormány?

Tavaly benyújtottak egy olyan, pár oldalas törvényjavaslatot, amelyet el is fogadtak a képviselők, ebben az szerepelt, hogy évi 80 ezer fős lehet az Európai Unión kívüli országokból engedélyezett vendégmunkás-kvóta. Azonban ez hatályba se lépett, s máris hozzáláttak ennek a törvénynek az átdolgozásához, aminek nyomán egy több száz paragrafusos átláthatatlan jogszabály született. Ebben a különböző bevándorlási módokat alaposan összekeverték.

Ugyanakkor az új törvényben erre az évre 65 ezerben maximalizálták a kiadható vendégmunkás-tartózkodási és a foglalkoztatási célú engedélyek legmagasabb számát, és meghatározták azt a mintegy 300 munkakört, amelyek esetében egy harmadik országbelit vendégmunkás tartózkodási-engedéllyel sem lehet foglalkoztatni.

A lényeg az, hogy annyi bevándorló fog jönni, kvótától függetlenül, amennyire pillanatnyilag szükség van, ami a jelenleginél valószínűleg több lesz. A kvótaszűkítést, ha szükséges, figyelmen kívül hagyja majd a kormány. Mindenféle jogcímen lehet felmentést kapni a korlátozások alól, tanulás, házasság és egyéb „elvi” alapon. Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy tavaly kevesebben, 39 ezren vándoroltak be az országba, mint amennyit a korlátok megengednek. A jelenlegi akut munkaerőhiányt jól jellemzik a hirdetésekben megjelenő kimagasló bérajánlatok, amit a villamos- vagy a buszvezetőknek éppúgy megadnak, mint egy harckocsivezetőnek. Szembeszökő, hogy hiába emelték meg az orvosok fizetését, ez nem enyhített a hiányukon. Emellett sorra épülnek az új üzemek, ahol friss munkaerőre van szükség. A vendégmunkások mintegy 40 százalékát itt helyezik el, de korántsem annyit, amennyiről a sajtóban írnak. A vendégmunkásoknál esetében a határon túli magyarok, mint munkaerő-tartalékok, kimerültek. Ebben jelentős szerepet játszott, hogy az Európai Unió egyes tagállamai között szabad a munkaerő-áramlás, így már horvátok is jobban megtalálják a számításaikat Ausztriában, mint nálunk.

Sokan úgy vélik, a bevándorlók beilleszkedésének jót tenne, ha elsajátítanák a magyar nyelvet.

Nem érdemes ezzel foglalkozni, abban kell bízni, hogy a környezet ezt megteszi olyan mértékben, ahogy számukra elégséges. A letelepült bevándorlók gyermekei már itt járnak magyar nyelvű iskolákba. Fontos megemlíteni, hogy a bevándorlók között magasabbnak tűnik az ázsiaiak aránya a ténylegesnél. Ennek egyszerű az oka: ők feltűnőek. De kétségtelen, hogy Vietnám, Fülöp-szigetek és Thaiföld a legfontosabb küldőországok, de jönnek Afrikából, és akadnak ukránok is. A bevándorlás normális folyamat: a világ nemzetközivé válik. S ennek örülni kell, mert elsősorban a sikeres országokat választják új hazájuknak. Valóban hoznak idegen kultúrát is. Ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy egyes népcsoportokkal szemben vannak zsigeri indulatok – ez aggasztó. Lehet, azon élcelődni, hogy a magyar szavazók jelentős része a pirézektől is fél (fiktív népcsoport, akik nem léteznek), de ez egyáltalán nem vicces.

Ők azok, „akik elveszik a magyarok munkáját”....

A munkaerő-toborzásban járatos szakemberek szerint a külföldi munkaerő drágább, mint a magyar, magasabb a foglalkoztatásuk költsége, de a magyar munkáltató számára még így is megéri. A külföldi hajlandó túlórázni, hogy minél magasabb legyen a jövedelme, s ezért áldozatot is hoz. Ez különösen azoknál a cégeknél hasznos, ahol a megrendelések nem jönnek egyenletesen, így hétvégi és ünnepnapi munkával tudják csak a határidőt tartani, s ebben a külföldiek jobbak. Intenzívebben tudnak dolgozni, fegyelmezettebbek, megbízhatóbbak – és persze kiszolgáltatottabbak is. Például nehezebben tudnak betegszabadságra menni. Téves az a közvélekedés, hogy a külföldiek leverik a magyarok bérét. Korántsem. Drágábbak, de használhatóbbak, rugalmasabbak, hamarabb állnak rendelkezésre. És intenzívebben dolgoznak.

A bevándorlást mennyiben befolyásolta a letelepedési kötvény kibocsátása?

A törvényt jogos kritika érte, de a hatása mennyiségi értelemben nem volt számottevő. Egy szűk értelmiségi, illetve gazdagabb, üzletember-réteg nálunk történő letelepedésére volt hatása.

Célszerűnek tartja a vendégmunkások korlátozott idejű foglalkoztatását?

Egyelőre család nélkül jönnek, ami egy bizonyos ponton túl nem lesz fenntartható. Ezért eljön az az idő, amikor a tilalmat feloldják, s mód lesz a családegyesítésekre is. Már csak azért is, mert minél tovább vannak itt, annál hasznosabbak. Egyszer kell csak betanítani őket. A megszabott, rövid itt tartózkodási idő oka, hogy politikailag fél a kormány. Ezért nyugtatgatja a közvéleményt, hogy úgyse maradhatnak itt. A kabinet a maga szempontjából óvatosan tervez, de valójában tudja, hogy a gazdasági és demográfiai fejlemények gyorsan felül fogják írni a törvényben most rögzített kvótákat. Tényleg az a fontos, hogy nőjön az ország népessége, vagy legalábbis a csökkenés lassuljon.

Vendégmunkás vagy bevándorló?

Magyarországnak égető szüksége lenne fiatal és kevésbé fiatal munkaerőre is. Képzettekre és képzetlenekre egyaránt. Férfiakra, meg női munkaerőre is. Segítenünk kellene, hogy a vendégmunkások minél nagyobb része itt maradjon. Lengyelország így tesz a milliószámra érkező ukránokkal. Magyarország pillanatnyi magatartása nem éppen támogató. A munkaerő-toborzóknak egyre nehezebb dolguk lesz, hogy a dolgozókat idehozzák. A bevándorlásnál fontos a bevándorlók kapcsolati hálója, ajánlják-e honfitársaiknak a Magyarországon való letelepedést vagy sem. Ez az állami szerepvállalást is segíti. Magyarországnak multikulturális társadalomnak kellene lennie. A legtöbb nyugat-európai ország már ilyen. Persze ez korántsem jelenti azt, hogy mindez problémátlan lenne. Néhány évtizedre van szükség a szemléletváltáshoz. De minél lassabb ez a személetváltozás, annál lassabban javul az ország versenyképessége.

Különösen nagy a félelem az akkumulátorgyárakban foglalkoztatni kívánt külföldiektől.

Feleslegesen. Legfeljebb 30 ezer embert foglalkoztat majd ez az iparág, azokat is csak sok év múlva. A foglalkoztatottak összlétszámához képest ez elhanyagolható. Ugyanakkor ezek az üzemek katalizátorai is a folyamatoknak a bevándorlás oldalán. Az egy viszonylag könnyen felfogható érvelés, hogy kellenek Magyarországra az akkumulátorgyárak, mert olyan elektromos autókat gyártanak itt, amelyektől nem lehet nagyon messze az akkumulátorok gyártása sem. Ezért szükség van munkaerőre, tehát vendégmunkásokra. Az itteni beruházásoknak a kínaiak szempontjából akkor van értelme, ha Magyarország tagja az Európai Uniónak. Ha mi kilépünk, akkor elviszik innen az autógyárakat. Feltételezem, bár bizonyítékom nincs rá, hogy a kínaiakkal kötött szerződésekben szerepel, hogy Magyarország nem léphet ki az Európai Unióból. Ily módon a bennmaradásunkra pozitív hatással lesz. Ez már önmagában is sokat megér.