Nagyon rosszul járunk az orosz gázzal, csak tavaly 322 milliárd forintot takaríthattunk volna meg, ha az Orbán-kormány nem ragaszkodik Vlagyimir Putyinhoz

A Magyarországnak eladott orosz gáz ára 2024. januárjára 9 százalékkal, köbméterenként 156 forintra csökkent – deríthető ki az Eurostat által nemrég frissített adatsorból. Míg ez a rezsicsökkentett lakossági tarifában mintegy 50 forinton nyilvántartott molekulaárnak még mindig körülbelül háromszorosa, a „lakossági piaci ár” ennek közel négyszerese.

Orosz tarifánk formabontó módon most, másfél éve először valamivel – öt százalékkal – alacsonyabb a TTF-nek nevezett, holland tőzsde irányadó, két hónappal korábbi, vagyis 2023. novemberi, átlag 164 forintos árainál. Ez ugyanakkor minden jel szerint csak a 2021. októbere óta érvényes magyar-orosz gázszerződés képletéből következő, szokatlan változás. A csekély szabályerősítő kivételtől eltekintve ugyanis, az elmúlt több száz havi adat alapján egyértelműnek tetszik, hogy orosz gázárunk általában közel tizedével meghaladja az európai tőzsde irányadó, két hónappal korábbi árait. (A kormány ezzel ellenkező állításait bizonyítékokkal nem támasztotta alá.) Számításunk szerint, a szerződésbe foglalt, időbeli elcsúsztatást alkalmazva, ugyanaz a januári mennyiség, a két hónappal korábbi, tőzsdei árakon, hatmilliárddal drágábbra jön ki. Hasonló számítási módszer alapján ugyanakkor tavaly egész évben 85 milliárd forinttal többet fizettünk ki az oroszoknak, mint ha a szabad piacon vásároltunk volna. Ez tavalyi oroszgáz-csekkünk közel tizede: Magyarország 2023-ban a fűtőanyag-paktum révén mintegy 988 milliárd forinttal segítette a Kreml Ukrajna elleni háborúját.

Még csúnyább a kép, ha elképzeljük, hogy Orbán és Putyin 2021 őszén nem csap egymás tenyerébe és mi, orosz megállapodás híján, a gázt, mindennemű időbeli elcsúsztatás nélkül, a holland tőzsdét követve, az – egyre élénkebb kínálatú – szabad piacon szerezzük be. Bár ugyanis a kedélyek, az orosz lépésekben gyökerező, 2022-es tőzsdei őrület után, tavaly év eleje óta megnyugodni látszanak, a hullámzások, amiként idén januárban, akár nagyarányú áresést is mutathatnak. Ez alapján, ha januárban az egyazon hónap holland tőzsdei szintjein vettünk volna ugyanannyi fűtőanyagot, úgy 37 milliárd forintot – 44 százalékot – megtakaríthattunk volna. Ugyane módszerrel az is kiszámítható, hogy tavaly, ha nem Moszkvától, hanem az európai tőzsde kereskedőitől vásároljuk a gázt, úgy 322 milliárd forinttal maradhattunk volna beljebb.

Szintén megjegyzendő: az Orbán-kabinet – arra hivatkozva, hogy a rezsicsökkentett lakossági tarifák az orosz beszerzési árszintnek változatlanul csak a töredékét fedezik – közvetve, a költségvetésből is ezermilliárdos nagyságrendű összeget utal a Kremlnek.

Az Eurostat adatsor tanúsága szerint januárban – 34 megajoule-os fűtőértékkel számolva, amúgy „centire” pontosan – 774 millió köbméter fűtőanyag érkezett hozzánk Oroszországból. Ez 76 százalékkal haladja meg a tavalyi év azonos időszakának adatát. A jelenség többek között azért fura, mert a kormány-nyilatkozatok szerint a hazai tárolók mostani, tél végi töltöttsége még mindig körülbelül kétharmadnyi. Vélhetőleg ez az adat világít rá, hogy a Kreml, amely a gázszállításokat mindig is politikai „fegyverként” használta, ily formán „jutalmazza” Orbán Viktort azért, mert a magyar kormányfő, úgy az EU-ban, mint az OECD-ben, gyakorlatilag egyedül, mindennemű Moszkva-ellenes lépést gáncsolni igyekszik. Az is ezt látszik alátámasztani, hogy az Eurostat-nyilvántartás szerint tavaly összesen 6,7 milliárd köbméter orosz gázt kaptunk. Az érték harmadával - 2,2 milliárd köbméterrel - meghaladja a 2021. végi megállapodásban szereplő, évi 4,5 milliárd köbmétert. Mivel e többletre, zuhanó gázigények és hatalmas piaci kínálat közepette, a belföldi kereslet csekély, egyre több elemző lel bizonyítékokat arra, hogy a „fölös” mennyiséget - részben a vezetékes orosz ellátásból Moszkva által két éve kizárt – nyugati államok felé értékesítjük.