La Lee befejezte az élő közvetítést a TikTokon. Az utazásairól tett fel videókat. A dél-amerikai útját ötvenezren követték. Most Ázsiában van.
Ha pozitív visszajelzést kapott, megváltónak képzelte magát. Neki is követői vannak, mint Jézusnak!
Panaszkodott egy sort, hogy milyen drága a gyümölcs Japánban. Utoljára az izlandi útján látott ilyen drága gyümölcsöket. Elhadarta, hogy a haját már három éve a Li Ju márkájú samponnal mossa, mert az a világon a legjobb, és a Föld bármelyik pontján meg tudja venni.
Igyekezett válaszolni a kommentekre. Trisha32 megint hozzászólt. Őt különösen utálta. Mindig meg akarta magyarázni a többi nézőnek, hogy La Lee nincs is Ázsiában. Kamuvideókat csinál. Trisha32 most is csak kötözködni jött.
– Látszik, hogy hazudsz! Fúj mögötted a szél, de neked még az ingeden, meg a hajadon se látszik, hogy te is a szélben állsz. Sehol egy ránc vagy fodrozódás.
La Lee dühösen válaszolt.
– Kedves Trisha32! Neked komolyan nincs jobb dolgod, hogy beleköss másokba? Láthatnád, hogy a szállodai szobám erkélyének üvegajtajából posztolok, ami zárva van. Bent a szobában nem fúj a szél.
– Na persze! – jött a válasz, és Trisha32 el is tűnt az éterből.
Érkezett a következő kérdés.
– Mit ettél ma? – érdeklődött Jajgatán41.
– Szusit. De ez nem olyan, mint otthon! Itt teljesen máshogy készítik!
– Hová utazol legközelebb?
Hurkatöltő27 kérdésén La Lee elmerengett egy ideig, végül kibökte:
– Dél-Koreába. Ha nagyon unatkozom ott, akkor átruccanok Észak-Koreába is! Ez persze csak vicc volt! Bocsássatok meg! Megjött a shinkanzen, amivel Tokióból Szapporóba utazom! Hamarosan közvetítem nektek az utazásomat ezen a japán gyorsvasúton!
Meggyőződött róla, hogy rendesen kikapcsolta a kamerát. Az ablakhoz lépett. Széthúzta a függönyt. Nézte a nagyváros forgatagát. Különböző színű autók araszoltak a délutáni csúcsban. Se egy vietnámi tuktuk, se egy valamirevaló ázsiai robogó nem volt közöttük. A szemben lévő ház sarkán kopott, rozsdás felirat: Rottenbiller utca.
Trisha32 nem hülye! – gondolta, miközben visszasétált a szoba közepére és kikapcsolta a projektort, amivel a falra vetítette képeket, amelyeket más videósoktól lopott, akik valóban jártak azokon a helyeken, amelyekről ő hazudozni szokott.
Levetette a vékony inget, felvett egy hosszút. Rávette a pulóvert és a kabátot. Dolgozni indult az autóalkatrész-gyárba. Örült, hogy a munkatársai még nem botlottak bele egyik videójába sem. De ki is botlana bele?
Zsuzsi, aki munka után rohan a három gyerekért az iskolába és az óvodába, este pedig hullafáradtan esik be az ágyba?
Marci? Ő szintén rohan, de ő a kocsmába. Egyre nehezebb dolga van szegénynek. Egyre több kocsma zár be a peremkerületekben. A belvárosi pubok, éttermek nem az ő pénztárcájához vannak mérve.
Saci? Ő folyton a telefonját babrálja. Szerencsére csak sminkelési tanácsokat néz. Senki nem meri neki megmondani, hogy rajta az se fog segíteni. Saci nem szép és nem okos, de kifinomult érzéke van hozzá, hogy jókor legyen jó helyen. Ezért lett ő a brigádvezető. Illetve már nem úgy hívják ezt a pozíciót sem. Saci a block leader. A legenda szerint azért lett ő a főnök, mert lefotózta, ahogy a gyárigazgató úr csókolózik egy nővel, aki nem a felesége volt.
Talán jobb lenne abbahagyni, hogy hazudozik a háromezer követőjének. De olyan jó, hogy végre nem ő Lajos, a legutolsó melós a gyártósoron, hanem ő a világutazó. Végre felnéznek rá az emberek! Kivéve Trisha32-t. Trisha32 nem tudhatja, milyen egész nap ugyanazt a monoton munkát végezni. Szerette volna megnézni Trisha32 videóit, de ő nem készített tartalmakat, csak másokba akasztotta bele képzeletbeli karmait.
Különben is, jól jön az a kis mellékes, amit a Li Ju sampon gyártója küld neki minden hónapban. Minden videóban elmondja, hogy a vietnámi cég samponja a legjobb. Noha a sampont nemhogy a világ minden részén, de Vietnámban se nagyon lehetett megvásárolni, csak Hué városában, ahol gyártották. A boltokban inkább a turisták vették meg, mert a vietnámiaknak van annyi esze, hogy ne használják ezt a terméket. Annyira boldog volt, hogy kap hetente egy ezrest, ha reklámozza a samponjukat, hogy észre se vette, hogy a szerződés nem ezer euróról, nem ezer dollárról, még csak nem is ezer forintról szólt, hanem ezer vietnámi dongról. Miután aláírta és visszaküldte e-mailen a szerződést, utána nézte meg az árfolyamot. Ezer vietnámi dong tizennégy magyar forintot ér.
Egyik lábával már kilépett a bejárati ajtón, a másik még a lakásban volt. A telefonja jelezte, hogy valaki ismerősnek jelölte. Tolószékes fiú fényképe virított felé a kijelzőről. Visszajelölte. Ha valaki pénzt akar koldulni, és ez egy kamuprofil, majd törli és jelenti. A srác azonnal küldött neki egy üzenetet.
– Szia, La Lee! Nagyon tetszenek a videóid. Te olyan helyeken jársz, ahová én soha nem jutok el! Az álmaimat éled! Csinálj minél több videót! Te vagy a példaképem!