Ugyan mindig voltak különböző focis videójátékok, de egyik sem tudta megközelíteni az Electronic Arts által gyártott FIFA-t, amely 1993-ban dobta piacra az első játékát. A népszerűség olyannyira töretlen, hogy a 2022 szeptemberében megjelenő FIFA 23 egy hét alatt több mint 10 millió példányban kelt el.
Egy nagy korszak azonban tavaly lezárult, a sorozat elhagyta az ikonikussá vált nevét (a hírek szerint a valódi FIFA, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség túlságosan beleszólt a készítők munkájába), és EA Sports FC 24-re váltott. Itt is egy jelentős számadat: az első héten a játék nagyjából 11 millió dolláros (3,9 milliárd forint) bevételt generált.
A bevonódás
A számítógépen, illetve a konzolokon (Xbox, PlayStation, Nintendo Switch) elérhető játékban az egyszerű, barátságos meccseken felül karriermódban (játékos, menedzser), online klubszezonban, utcai fociban (Volta) és a Pro Clubsban (online térben mindenki a saját maga karakterét irányítja) lehet elütni az időt. A „krémet” a végére hagytam, a legnépszerűbb játékmód ugyanis az Ultimate Team. Ez a fajta kiegészítés először a FIFA 09-be került bele, és hamar óriási népszerűséget szerzett. A rövid magyarázat: gyakorlatilag a nulláról kell az online térben egy saját csapatot csinálnunk. Mi állítjuk össze a játékoskeretet, a futballistáknak az átigazolási piac által megszabott árai vannak. Minden lejátszott meccs után „érméket” kapunk, győzelem esetén többet, vereség esetén kevesebbet. A különböző bajnokságok teljesítése után nagyobb jutalom vár az emberre, ha pedig ez nem lenne elég, akár valós pénzért kártyacsomagokat lehet vásárolni, amikben ott lapulhatnak a legjobb futballisták.
A játékmód hamar nagy sikert aratott, ez lett a FIFA fő mozgatórugója.
Én legelőször a FIFA 13-nál kóstoltam bele az Ultimate Teambe, és rögtön be is szippantott. Egyszerű, de mégis nagyszerű volt, a Pep Guardiolát megszégyenítő sok, rövid passzokra épülő játékommal pedig többször sikerült online térben megnyernem az első osztályt. Az elkövetkező években szintén ezzel tengettem a legtöbb időmet a játékon belül, azonban a funkciók egyre csak bővültek, és egyre több addiktív kiegészítés került bele. Megjelent többek között a Champions (Bajnokok), ahol minden eddiginél nagyobb nyeremények vártak, cserébe a legjobb játékosok ellen kellett helytállni, péntektől vasárnapig 30 mérkőzést lehetett lejátszani. Ha ezt teljesítettem, az nagyjából nyolc órát vett igénybe. Az SBC (keretépítő kihívások) szintén nagy sikert aratott. Itt mindenféle extra csomagot és játékost lehetett megszerezni, cserébe egy bizonyos erősségű keretet kellett csinálni a csapatban feleslegessé vált játékosokból, akiktől aztán el kellett köszönni a csomagért/játékosért cserébe. Emellett feltűntek a különböző küldetések, ahol szintén érmét/futballistát/csomagot lehetett kapni, ha teljesítettünk bizonyos feltételeket a játékban (például: olasz futballistával érjünk el tíz gólt).
A puszta labdarúgás kezdett a háttérbe szorulni, és egyre többet kellett ezekkel a mellékzöngékkel foglalkozni ahhoz, hogy a felhasználónak ütőképes csapata legyen,
ezért a FIFA 20 után döntöttem úgy, hogy kiszállok az Ultimate Team egyre összetettebb világából.
A visszatérés
Karácsonykor azonban minden megváltozott. Az újonnan 26 ezer forintba kerülő programot éppen leakciózták 9 ezer forintra, és én friss 24 évesként, a kamaszéveimen nosztalgiázva úgy döntöttem, újjászületek, és ismét nekimegyek annak, hogy az első osztály egyik stabil játékosa legyek.
Nehezen lehet elképzelni a Z generációról azt, hogy nem mozog otthonosan a számítástechnika világában, de az első belépésem után olyan elveszve éreztem magam, mint amikor egy éve egy rijádi benzinkútról kellett taxit fognom mobilinternet nélkül.
A menü teljesen megváltozott, az Ultimate Teamet pedig szinte a nulláról kellett újratanulnom.Kétségbeesésemben muszáj volt segítséget kérnem, és egyik fiatal csapattársam, a 18 éves Miksa lett a szakmai tanácsadóm, aki türelmesen és érthetően magyarázta el a sok újítást. A legijesztőbb talán az volt, hogy az Ultimate Team gyakorlatilag egyéni vállalkozássá nőtte ki magát. Ugye nem gondolta senki komolyan, hogy a legmagasabb értékelésű, világklasszis futballisták a legjobbak a játékban? Lionel Messi, Erling Haaland, Jude Bellingham, Cristiano Ronaldo egyáltalán nem számítanak kiemelkedőnek, ellenben a Brighton ghánai válogatott jobbhátvédje, Tariq Lamptey szinte kihagyhatatlan a csapatokból. A közösség ma már minden apró részletre figyel, vannak olyan oldalak, amelyek percről percre figyelik a virtuális futballisták értékét az átigazolási piacon. Szakcikkek születnek arról, hogy milyen taktikával lehet eredményesen játszani, és ami saját bőrön tapasztalva megdöbbentő, hogy ezeket tényleg célszerű alkalmazni, különben az ellenfél egyszerűen bedarál.
Hosszú hetek teltek el, mire sikerült versenyképes együttest építenem, de 24 évesen ki kellett mondanom: eljárt felettem az idő.
Nagy nehézségek árán sikerült az ötödosztályig jutnom, ez volt a csúcs. Én csak egy szimpla felhasználó vagyok, aki labdarúgás-fanatikusként focis játékkal szeretné elütni az idejét, de be kellett látnom, hogy ez az Ultimate Team már nem az, amibe tizenegy évvel ezelőtt beleszerettem. Észrevettem magamon, hogy felelősségem teljes tudatában válok függővé. Sietek haza a munkából csak azért, hogy tudjam építeni a keretemet, véleményeket olvasok, a telefonomon is csinálom az SBC-ket. A játék nagyon okosan ejti rabul az embert. Csomagok formájában folyamatosan jutalmat ad (már pusztán egy-egy meccs lejátszásáért), és futószalagon jönnek piacra az újabbnál újabb különleges lapok. Annak ellenére, hogy a csapatom már így is remek, mindig jön egy újabb misszió, amit „na, ezt most az egyszer utoljára megcsinálom” alapon elkezdek, de mire befejezem, már jön egy következő. Csak összehasonlításképpen: a FIFA 13-ban nyolcfajta különböző lap volt, az EA FC 24-ben pedig már márciusban 50 fölött tart a számláló.
Ennek persze van egy hátulütője is: ahhoz képest, hogy régebben sokkal hosszabb ideig tartott erős csapatot építeni, ma már pár hét alatt lehet maradandót alkotni, ez pedig sokaknál elveszíti a motivációt. Hűséges szakértőm, Miksa februárban be is fejezte az Ultimate Teamet. „Már úgyis itt a vége. Mindenkinek 90-es összértékű csapata van, és emellett sok időt elvesz az életemből” – összegezte röviden Miksa, hogy miért tette le a kontrollert.
Az örömfutball
A játék öröme és ártalmatlan bája megszűnt, ez ma már egy kőkemény vállalkozás, amivel folyamatosan foglalkozni kell, és a rendszer szabályai szerint kell játszani, különben nem érkezik sikerélmény. Irreális, hogy a legrealisztikusabb focis videójátékban középhátvédek ollóznak gólt szögletből, külsővel lehet a leghatékonyabban távolról betalálni, a kapus a pontrúgásoknál a tizenegyespontnál várja a beadást. Hiába Alessandro Nesta és Franco Baresi a védelmi duóm, ha az ellenfél támadósorában ott van Thierry Henry, Eusébio vagy Kylian Mbappé, már el is lehet könyvelni a vereséget, képtelenség őket megállítani. Az egyetlen célom most már annyi maradt, hogy kövessem Miksát, és lezárjam ezt a csúnya, de egyébként tanulságos rövid fejezetet az életemből. Az Ultimate Team ijesztően addiktív és kompetitív. Innentől bőven beérem a karriermóddal, valamint a barátokkal rögtönzött egy-egy minitornával, mert ezekben tényleg a futball örömén van a hangsúly.
