Bár Erzsébetvárosi önkormányzata a legutóbbi választásokat követően gyorsan létrehozta a városrész élhetővé tételével kapcsolatos intézkedéseket kidolgozni hivatott bizottságot, és ennek nyomán 2020-ban rendeletet is alkotott az éjfélen túli nyitva tartás feltételrendszeréről, valódi megoldást csak a járvány dermedt csendje hozott. A lezárást követően pedig néhány hónapon belül lényegében visszaállt az elmúlt évtizedben jellemző állapot, és a vendéglátóhelyek túlzott koncentrációja nyomán megugró tömegturizmus kedvezőtlen jelenségei ismét előhozták a régi vitákat.
A népszámlálások adatai azt mutatják, hogy Budapesten a magánszemélyek tulajdonában álló nem lakott lakások száma a 2001. évi 72 ezerről 2022-re 147 ezerre nőtt, ezen belül a VII. kerületben – az összesen 34,8 ezerről 38,2 ezerre gyarapodott lakásállományon belül - 4,5 ezerről 10,8 ezerre ugrott. Ez azt jelenti, hogy a kerületben a lakásállomány több mint egynegyedét nem lakják. Ugyanakkor a kerület népessége 64,1 ezerről 48,9 ezer főre, azaz a korábbi háromnegyedére csökkent, főként a belső terület néptelenedett el. A helyszíni tapasztalatok szerint a nem lakott lakásállomány viszont éppen itt nőtt, és főként rövid idejű bérbeadás – azaz airbnb – céljára hasznosították, sőt igen sok esetben az új lakásokat is ilyen célra vásárolták meg.
Ez a jelenség nemcsak a kerület, hanem a főváros egészének szempontjából is rendkívül kedvezőtlen, hiszen felnyomja a városban a bérleti díjakat, ami viszont a Budapestre tanulni vagy dolgozni érkezők jelentős részét a városon kívüli településekre kényszeríti. Ezzel növeli az ingázást és a szűkös infrastruktúra terhelését, fokozza a közösségi közlekedés zsúfoltságát és a dugókat. A városrész kiürülésével, a szórakozónegyed jelleg erősödésével együtt növekszik a bűnözés, és egyre romlanak az ottmaradtak életkörülményei, ami a szegregáció erősödésével egy lefelé tartó spirál kialakulásához vezet.
Mi lehet a megoldás, hogyan integrálható újra ez a terület a város szövetébe? Felcserélhető-e a nyugat-európai mértékkel olcsónak mondható tömeges alkoholizálás a turizmus más, kevésbé zavaró formáival, és ha igen, hogyan kellene hozzákezdeni?
A válaszhoz érdemes dióhéjban áttekinteni a terület múltjának nagy szakaszait, hogy lássuk: bár száz-százötven évvel ezelőtt valóban voltak vigalminegyed-szerű objektumok a területen, azok már sok évtizede eltűntek. Az 1960-as évektől a kádári lakáspolitika meglódulása viszont a jobb érdekérvényesítő képességű rétegek elköltözését, a társadalmi szegregáció erősödését hozta itt. Ezért született meg 1978-ban az a fővárosi tanácsi határozat, amely a Belső-Erzsébetvárost jelölte ki az akkor induló tömbrehabilitációs városmegújítás mintaterületévé, kísérleti tereppé minősítve a Klauzál tértől nyugatra fekvő 15-ös tömböt. Az építkezés a sokféle, akkor nehezen megoldható probléma miatt nem fejeződött be a tervezett módon a nyolcvanas évek közepére, sőt, a folyamat végére csak néhány évvel ezelőtt tett pontot a tervezett mélygarázsok helyén a Janikovszky Éva park kialakítása. Ezzel együtt a kísérlet kiértékelése és folytatása is elmaradt. A rendszerváltozást követő lakásprivatizáció, illetve a kétezres években meginduló önkormányzati ingatlanpanamák, a leromlott állapotú épületek kiürítése és nyomott áron való értékesítése viszont megállította a szegregáció növekedését. Az akkori Kulturális Örökségvédelmi Hivatal közbelépése ugyanakkor növelte az üresen álló öreg épületek számát.
A Szimpla megnyitásával 2002-ben jelent meg az első romkocsma, és megkezdődött a területet túlterhelő lakásépítés is, amely ellen 2004-ben lépett fel az Óvás egyesület. A romkocsmák az évtized végére a terület vonzerejévé váltak, különösen, hogy a „füstös kocsmákban álmodozó, kinyúlt kardigános bölcsészek” kevéssé zavarták az ott élőket. Erre a folyamatra azonban 2012-től a szórakozóhelyek megsokszorozódásával rátelepedett a tömegeket mozgató, rengeteg és olcsó alkoholt kínáló „bulinegyed”. Sajátos egybeesésként ekkoriban hirtelen megszülettek azok a jogszabályok is, amelyek lehetővé tették a Belső-Erzsébetvárosban a vendéglátóhelyek egész éjszakai nyitva tartását.
A tömeges lakossági panaszok természetesen nem maradtak el, egyre kétségbeesettebben kifogásolva a hatalmas forgalmat, zajt, szemetet, a bűnözés növekedését, az életkörülmények viharos romlását. Szögezzük le tehát: téves állítás, hogy a jelenlegi áldatlan viszonyok valamiféle szerves folyamat eredményének tekinthetők; ehelyett valószínűleg befolyásos üzleti szereplők tudatos üzleti tevékenységéről lehet inkább szó. 2016 után ezt még megfejelte az airbnb megjelenése, amely a bulinegyedesítéssel együtt a lakófunkció és a tartós privát bérletek gyors visszaszorulását hozta magával.
Időközben egyes vendéglátósok megpróbálkoztak a helyzetet elfogadhatóbbá tevő, „finomabb”, de a nyitvatartási időt nem érintő intézkedések bevezetésével – pl. a máshol bevált „éjszakai polgármester” meghonosításával –, ezek azonban nem hoztak érdemi eredményt. Ellenben a G7 portálon 2019-ben megjelent egy elemzés, amely arra a következtetésre jutott, hogy a bulinegyed léte egyrészt elhanyagolható eredményekkel jár a budapesti turizmusban és foglalkoztatásban, viszont az ebből fakadó közbevételeknek csak töredéke jut az önkormányzatnak; a túlnyomó rész a központi kormányzat költségvetésébe folyik be, viszont a terheket zömmel a helyi önkormányzat viseli. Ilyenformán a bulinegyed összességében ráfizetéses a helyi költségvetés számára.
A 2019-ben hivatalba lépő képviselő-testület végül egy, az érdekelteket tömörítő bizottság által megfogalmazott feltételrendszer révén próbált meg az ott élők számára elfogadható életkörülményeket biztosítani 2020 elején, majd – miután a covidot követően visszaállt a korábbi állapot – a jogszabályt a hulladékkezelést, köztisztaságot érintő módosításokkal egészítette ki. Továbbá az alig egy négyzetkilométer nagyságú területen 200-ban korlátozták a kiadható éjszakai nyitvatartási engedélyek számát.
Megállapítható az is, hogy az erzsébetvárosi helyzet csak részben egyedi. Nem ismert olyan nemzetközi példa, ahol egy hasonló nagyságú lakóterület funkcióváltásával próbáltak volna új, belvárosi szórakozónegyedet létrehozni: a gyakran idézett külföldi eseteknél vagy igazolható a történelmi hagyomány, vagy nem ekkora negyedekről van szó, vagy sokkal szigorúbb szabályokat kell ott betartani. A fapados légitársaságok térnyerésével ugyanakkor világszerte jelentkezett a tömegturizmus, ami a hagyományosan túlzsúfolt Velence mellett más városok – pl. Firenze, Párizs – vezetését is korlátozó intézkedésekre szorította rá.
A Belső-Erzsébetváros elbulinegyedesítése nem független ettől a globális folyamattól. Hazánkban nem közismert, hogy az angolul overtourismnak nevezett túlturizmus világszerte jelentkező kedvezőtlen jelenségeinek megoldására az ENSZ turisztikai szakosított szervezete, az UNWTO 2019-ben ajánlásokat tett közzé (https://www.e-unwto.org/doi/pdf/10.18111/9789284420070). A dokumentum tizenegy lehetséges stratégiát vázol fel, a következők szerint: (1) A látogatók a városban és a térségben való elosztásának támogatása; (2) A látogatók időbeli megosztásának támogatása; (3) Új látnivalók és látogatói útvonalak ajánlása; (4) A szabályozás áttekintése és módosítása; (5) A látogatók szegmentálásának erősítése; (6) A helyi közösségek részvételének biztosítása a turizmusban; (7) A lakosság és a turisták számára egyaránt megfelelő városfejlesztés; (8) A városi infrastruktúra és a létesítmények fejlesztése; (9) Kommunikáció a helyi érdekeltekkel, bevonásuk; (10) Kommunikáció a látogatókkal, bevonásuk; (11) A monitoring megindítása, a visszajelzések nyomán további intézkedések.
Az UNWTO ajánlásai alapján érthetővé válik, hogy miért voltak haszontalanok az eddig bevezetett intézkedések: az ajánlások ugyanis a turisztikai terhelés lényeges csökkentését, a látogatói szegmentáció, a sokszínűség erősítését, a viselkedési kultúra megváltoztatását, a helyiek szempontjainak megfelelő tervezést, valamint a mindehhez szükséges széleskörű kommunikációt, részvételt javasolják, és a tizenegyből csak egy elem a szabályozás módosítása. A részletes ajánlásokban központi szerep jut az elviselhető látogatószám meghatározásának is. Ugyanakkor Belső-Erzsébetvárosban a kerület vezetése mindeddig szinte kizárólag a szabályozási eszközök alkalmazásával próbált előre lépni, és az éjszakai látogatószám érdemi csökkentése nélkül igyekezett kedvezőbbé tenni a helyzetet.
A fentiek tükrében gondoljuk csak végig: ha például a legújabban engedélyezett 200 szórakozóhely közül csak 150 működne Belső-Erzsébetvárosban, és ezek mindegyikéről csak harminc-negyven vendég távozna az éjszaka során, az is legalább 4500-6000 ember mozgását eredményezi a negyed szűk utcáin.
Ez különösebb hangoskodás nélkül is kellemetlen zajszintet okoz, és a valóság ennél sokkal rosszabb.
A helyzet tehát csak a bulinegyed jelleg megszüntetésével, az ehhez szükséges strukturális változtatások bevezetésével változtatható érdemben.
Ezek első lépéseként egy olyan önkormányzati menedzsment szervezet létrehozása szükséges, amely az ilyen jellegű, sokrétű problémák megoldására láthatóan alkalmatlan hivatali rendszeren kívül, de azzal és az önkormányzat vezetésével szorosan együttműködve koordinálhatja a sokszereplős folyamatokat, felelősséget viselve munkájáért. Ezzel párhuzamosan szükséges az airbnb-t visszaszorító, lakosságnövelő jogszabályok megalkotása, például a néhány napos bérbeadásnak a nyári három hónapra való korlátozása.
Ezután olyan menedzsment terv készítése indokolt, amely tényekre – és nem vitatható becslésekre – alapozva, az érintettek széles körű bevonásával, megfelelő nyilvánosság mellett, az UNWTO ajánlásainak megfelelően meghatározza a terület elviselhető nappali és éjszakai látogatószámát, majd a szükséges látogatóforgalom-csökkentő beavatkozásokat, a nyitvatartás, az önkormányzati vagyon- és helyiséggazdálkodás, a kultúrafejlesztés, a forgalmi rend, stb. terén megteendő intézkedéseket. Ennek keretében lényeges elem a terület új brandjének megtervezése, bevezetésének elindítása, illetve a tervezésről, annak lépéseiről, eredményeiről szóló fokozott kommunikáció megindítása és következetes folytatása, a kerületen belül, és azon kívül is.
A harmadik szakaszban a terv végrehajtásának olyan tennivalói következnek, mint például a megürülő üzlethelyiségek ügyfélbarát bérbeadási módjának bevezetése, az ehhez szükséges források biztosításával.
A fenti folyamat megszervezéséhez mintául szolgálhat a Bartók-negyed 2022 végén elfogadott menedzsment terve, amely a gazdaságilag is prosperáló kulturális városfejlesztés módszereivel, az ottani jó lakókörülmények megtartásával határozta meg a követendő utat, a szükséges beavatkozásokat. Igaz, mindez a mai belső-erzsébetvárosinál kétségtelenül jóval kedvezőbb kiinduló helyzetből startolt el, ámde már érzékelhető eredményei is vannak.
A szerző Hild János-díjas urbanista, a Magyar Urbanisztikai Társaság tanácsadó testülete és a Budapest Kör tagja, a Bartók-negyed menedzsment tervének vezető tervezője.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.