Nagy a tolongás a magyarországi kiskereskedelemben, elvetett ötlet volt a Mere megjelenése

Jön-megy Európa-szerte az orosz diszkontlánc, hangos tam-tammal nyit, azután inkább csendesen bezár a Mere logo alatt működő üzletek többsége. A szibériai Krasznojarszkból indult európai hódító útjára, néhány évvel ezelőtt, a Mere, vagy mint hazájában ismertté vált, a Szvetofor – magyarul „közlekedési jelzőlámpa”, akkor már többezer, otthon sikeres, üzlet tapasztalataival. A sztenderd kapcsolatkereső szövegben, ahogy a napokban nyilvánosságra került magyar szándéklevélben is, többszáz boltot, 5-700 millió eurós forgalmat ígér. A valóság egy kicsit másképpen alakult, az okok között a háború, az áruforrások elapadása, de gyanúnk szerint az európai ízlés, az igények téves megítélése, és saját eszközökkel való fukarkodás is szerepet játszhatott. Napjainkban 4-5 milliós forgalomról hallani országonként, és szinte mindenütt veszteséges a működése.

Hogy a nyugati féltekén, amelynek jó részén igényes választékkal kényeztetik a különböző élelmiszerláncok a vevőket, még a szerényebb pénztárcából gazdálkodókat is, kik és hogyan adták áldásukat egy, a távoli Szibériából bekéredzkedő, alig ismert, igen szűkszavúan bemutatkozó kereskedő működésére, az kérdés. A döntéshozók annyit tudtak akkor is csak, amit most, hogy a Mere, ahogy azt az ugyancsak kevés érdemi információt közlő honlapjukon is leírják, a piaci árnál 20 százalékkal olcsóbban árusít, amelyet a beszállítókkal való direkt kapcsolat, kemény költségminimalizálás, és minimális árrés biztosít. Spórolni lehet a csomagoláson, nincs szükség színekre, díszítésekre, a vevő félhomályban turkálhat a raklapokra felhalmozott kartondobozokban, több helyen hűtőpultok és -szekrények helyett egy PVC-hőfüggönnyel elválasztott, hideg helyiségben kínálják a hús- és tejtermékeket. Ami az olcsóságot illeti, a viszonyítás nagyon is kérdéses, szappan és szappan között ugyanis van különbség.

Egy sörkereskedelmi hálózat, a Lenkom, volt a vállalkozó szellemű, német származású, de Szibériában élő, Valentina Schneider és két fia első említésre méltó vállalkozása. Az 1994-ben alapított társaság 2004-re naggyá nőtt, de eladósodtak. A Szberbanknak 350 millió rubellel tartoztak, 2010-ben a bank bírósághoz fordult és az ügy végül 2015-ben felszámolásba torkollott. A Schneiderek addigra már megalapozták a továbblépést, és Szvetofor cégérrel 2009-ben Krasznojarszkban megnyitották első diszkontjukat. 2014-re már 80 ilyen működött Oroszország szerte, a lánc bevétele, amelynek létezéséről akkor már a Forbes is beszámolt, elérte a 17 milliárd rubelt, amivel először került be a 100 legnagyobb orosz kiskereskedelmi vállalat közé, az INFOLine-Analytics szerint 66. helyen. 2017-ben nyitottak először külföldön, Belaruszban és Kazahsztánban, majd Románában is megjelent, itt már az Európában szabadalmaztatott Mere márkanév alatt. Németország volt a következő a sorban, 2019-ben, majd 2020-ban litván, lengyel, és ukrán üzletek álltak csatarendbe, ezután pedig Szerbiában is megkezdték a hódítást. 2020-ban a lánc a legnagyobb lendülettel fejlődő kereskedelmi vállalkozás címét vívta ki, Infoline szerint a jövedelmük 39 százalékkal gyarapodott egy év alatt, 201 milliárd rubeles forgalmat számláltak, igaz ennek java Oroszországban realizálódott. 2021-ben Valentina Schneider és a család felkerült a Forbes listáján a 200 leggazdagabb orosz közé, a 182.-ik helyen 650 millió dollárra taksált vagyonnal. Valentina Schneider, a napjainkban jóval 80 felett járó anya még mindig többségi tulajdonos a Torgservis nevű anyavállalatban. Mind ő, mind az operatív munkát végző fiai kerülik a nyilvánosságot, nem voltak hajlandók találkozni a Forbes Szibériába látogató tudósítójával sem. 2022-ben azután sorra jelentették be, kivonulnak egyes európai országokból. Tavasszal bezárták hallei és schonbebecki, később berlini, lipcsei boltjaikat. Az Egyesült Királyságban is füstbe ment terv maradt a 300 Mere, az egyetlen, amelyet 2021 nyarán Prestonban avattak, ugyancsak lehúzta a rolót, és Spanyolországban, ugyan még működik néhány Mere, de nem az eredeti tervek szerint alakultak a dolgok. Görögországban 2021-ben 5 üzlettel indítottak, majd egyet bezártak rövid időn belül, a megmaradt hármat kis tőketámogatásokkal próbálják életben tartani, utoljára tavaly májusban „kemény” 150 ezer eurós befektetést hajtottak végre, és bár erősítgetik, fontos számukra a jelenlét, a 2021-re tervezett legkevesebb 80 üzlet csak szavakban létezik, és nem igazán ösztönző, hogy az első teljes működési évet 2,24 millió eurós forgalom mellett, 995 ezres veszteséggel zárták. Belgiumból idén február végén viszont pozitív fejleményekről érkezett hír, az országba 2020-ban megérkezett, majd 2022-ben bezárt, Mere Mon prix logo alatt feléledt. A Mere aktuális honlapján, ki tudja mióta, „hamarosan nyílik” megjegyzés áll Ausztria és Franciaország térképe mellett, a két éve tényként bejelentett szlovák üzletnek viszont nincs nyoma, ahogy Csehországban sem jelez a térkép egyetlen kereskedést sem. Hazai pályán egyébként változatlanul jól teljesít a Szvetofor, sajtóhírek szerint tavalyi árbevétele 40 százalékkal nőtt és elérte az 5 milliárd eurót. Az Infoline nevű piackutató legfrissebb adatai szerint 4000 üzletet működtetnek összesen, Mere, illetve Szvetofor néven. A határokon túl Fehéroroszország, Litvánia, és Szerbia a legerősebb bázis, a balti országban egyébként 26 Mere van. Forgalmi adatot 2022.-ből tettek csak közzé, eszerint 47 millió euró volt az értékesítés, és az évet 100 000 euró veszteséggel zárták. Szerbiában a hírek szerint tavaly 48 millió eurós forgalom mellett 360 ezres veszteséget hoztak az orosz nagykereskedő vállalkozásai.

Nagy a tolongás a magyarországi kiskereskedelemben

Óriási a verseny a magyarországi piacon a kiskereskedelmi láncok között, amelyek többsége külföldi tulajdonban van, így például a Lidl, az Aldi, a Tesco, a Spar, a Penny Market vagy az Auchan is. Természetesen jelen vannak magyar szereplők is az ágazatban, mint a CBA vagy a Reál.

A ma működő láncok közül elsőként 1994-ben a Penny Market és a Tesco érkezett meg Magyarországra, amikor már olyan diszkontok működtek, mint a Plus, a Profi, Kaiser's és a Jéé. A francia tulajdonban álló Auchan 1998-ban nyitotta első hipermarketjét hazánkban, hozzájuk képest akár megkésettnek lehetne nevezni a két német kiskereskedelmi óriás, a Lidl 2004-es és az Aldi 2005-ös megérkezését, bár az elmúlt két évtizedben éppen ez a két cég forgatta fel és rendezte át a kiskereskedelmi piacot.

A céget hosszú ideig nem lehetett letaszítani a kiskereskedelmi láncok versenyének első helyéről. Negyedik a 145 bolttal jelen lévő 417 milliárdos árbevételt (2022) felmutató Aldi, az ötödik helyen pedig a 404 milliárdos forgalmú Penny Market, amelynek egy tavaly októberi kimutatás szerint 230 üzletet mondhatott a magáénak. A hatodik helyen az Auchan áll, amely 354 milliárdos éves árbevételt ért el 2022-ben, és azt követően, hogy svájci tulajdonosától 2011-ben megvásárolt hét magyarországi Cora áruházat, itteni hálózata így 19 tagból áll. Színesíti a képet, hogy a Spar 368 áruházán túl 273 üzletet működtet idehaza franchise rendszerben, közülük 87-et az OMV- és 61-et a Orlen-töltőállomásokon.

Hasonló, az összesített éves árbevételre vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre a magyar tulajdonban lévő Coopról, Reálról és CBA-ról, amiatt mert működésük széttagolt és az általuk jellemzően a kis- és a kisebb településeken üzemeltetett boltjaik jelentős része franchise rendszerben működik. Ezt jelzi a HVG TOP 500-as összeállítása is, amelyben a kiskereskedelmi cégek közül az ágazati listán a Nyírségzem Nyírség-Zemplén Coop Zrt. a 14. helyen áll 91,8 milliárd forintos árbevétellel, a 23. helyen pedig az Unió Coop Zrt., amelynek éves forgalma szintén 2022-ben 46,3 milliárd volt. A három magyar tulajdonban álló lánc sűrűn átszövi a hazai kiskereskedelem térképét, és összességében jelentős forgalmat bonyolít le az országnak azon a településein, amelyekben a „nagyok” nem látnak különösebb fantáziát.

A külföldi tulajdonban lévő hazákban működő kiskereskedelmi láncok mozgásterét az elmúlt évtizedben az Orbán-kormány tudatosan szűkíteni igyekezett. A külföldi üzletláncokra szabott kiskereskedelmi adó már 2010 és 2012 között létezett, a sarcolás némi szünetet követően lett egyre durvább. A cégeknek 500 milliós árbevételig nem kell megfizetnie ezt az adót, sőt ennek mértéke még 100 milliárdig sem jelentős, ám a 2023-ban életbe lépő szabály szerint ettől a bevételi szinttől a korábbi 2,7 százalékos adókulcsot 4,1-re, majd 2024-től 4,7 százalékra emelték. A Spar éppen a különadó újbóli emelése miatt fordult Brüsszelhez, magára haragítva ezzel a kormányt. Az elmúlt hetekben a Spar-csoport felől elhangzott az is, hogy a miniszterelnök egyik családtagja kíván tulajdonosként belépni az Spar Magyarországba. Ezt a kormányzat kikérte magának, ám a napokban egy osztrák üzleti portál, a visegrádi országokkal foglalkozó VSquare azt írta, a vevőjelölt  Orbán Viktor veje, Tiborcz István volt.

A külföldi tulajdonú kiskereskedelmi láncok egyébként jöttek és mentek a rendszerváltozás óta. Az első betelepülőkre talán már nem is emlékszünk. Köztük volt a Plus, a Kaiser's, a Billa, a Match, az Interfruct és a Cora. Az 1990-es évek első éveiben a megnyíló határokkal, és élve a keleti nyitás lehetőségével, özönlöttek Kelet-Közép-Európa országaiba a német, francia, svájci, belga és osztrák kiskereskedelmi láncok, amelyek egy ponton túl kénytelenek voltak elgondolkodni, hogy észszerűsítésre szorul üzlethálózatuk üzemeltetése. Ennek nyomán megkezdődtek az egymás közötti adásvételek. A Spar felvásárolta a Plus, a Billa és a Kaiser's hálózatát. A Csemege Julius Meinlt 2001-ben vette meg a belga Match, amely 2012-2013-ban kivonult Magyarországról, boltjai helyén a Coop, a CBA és a Spar nyitott új üzleteket. Az Interfruct pedig nyomtalanul tűnt el.