Nagy Ervin: Gyáva emberként halnék meg, ha nem állnék bele

Ott lesz a színpadon a szombati tüntetésen Magyar Péter oldalán?

Igen, ott leszek, színpadon leszek, de nem valószínű, hogy most szavalni fogok. Kicsit hátrébb vonulok, mert azt szeretnénk, ha a körülöttünk lévő emberek közül egyre többen megszólalnának, mert fontos érezni, hogy nem csak ketten-hárman megyünk előre. Fontos, hogy mások is beszéljenek szakpolitikai kérdésekben is, akár a szegénység, a felzárkóztatás témakörében, hogy megszólaljon orvos, vagy külföldre szakadt hazánkfia. Szeretnénk olyan emberekkel képviseltetni magunkat, akik egy látleletet adnak erről az országról.

Sokszor megtapasztaltuk már az elmúlt években, akár a tanár- és diáktüntetések kapcsán, hogy nagyon nehéz fenntartani a lendületet. Mit vár a tüntetéstől, mivel lenne elégedett?

Százezer emberrel. És én úgy látom, hogy ez reális cél, bár a kormány láthatóan mindent megtesz, hogy keresztbe tegyen. De megállíthatatlanok az emberek, külföldről is irgalmatlan sokan jönnek csak ezért haza. A kormányoldalon megpróbálják baloldali, vagy legalábbis budai úri bulinak beállítani ezt az egészet, de amikor Péter arra kérte az embereket, hogy küldjék el, honnan jönnek majd a tüntetésre, kiderült, tulajdonképpen nincs az országnak olyan pontja, ahonnan ne indulnának el valahányan. Egyáltalán nem tartok attól, hogy kevesen leszünk, most van egy olyan húzása ennek a történetnek, hogy szinte önmagát szervezi. Nem azért megy előre ez a szekér, mert iszonyú pénzt költünk a Facebookon, hanem az emberek egymásnak adják át az információt, minden tiktoker, és youtuber az igazságérzete által vezérelve „dolgozik” nekünk, egy fillérünkbe nem kerül ez a történet.

Jó pár éve megnyilvánul közéleti kérdésekben, többek között kiállt a tanárok ügye mellett, de számos más kérdésben is kritizálta az ország vezetését. Januárban, még a kegyelmi botrány kirobbanása és Magyar Péter felbukkanása előtt interjút adott a Partizánnak, ahol hosszan beszélt arról: nincs olyan elsöprő erejű mozgalom, és olyan államférfiúi képességekkel rendelkező politikus, ami és aki mögé beállna. Most mégis többes szám első személyben beszél Magyar Péter politikai mozgalmáról. Mit lát benne, mivel győzte meg?

Ő a megtestesítője annak, amit én egy politikustól várok. Egyébként nem tud olyan nagyon különleges dolgot, én sem várok semmi bonyolultat, sőt, éppen a normalitást várom el. Amikor a bizonytalanok táboráról beszélnek, én mindig azt gondolom, hogy az valójában nem egy tábor, hanem a magyar nép törzse, a gerince. Ők azok, akik elhúzzák a szájukat, amikor a Gyurcsány Ferenc nem mond le, de akkor is elhúzzák a szájukat, amikor bántani akarják a melegeket, vagy ha blokkolják az EU-s pénzeket. Szerintem milliós nagyságrendű az az embercsoport, amely normál európai léptékekben gondolkodik, és politikai értelemben nem annyira aktív, mivel nem egy szélsőséges fajta. Ezt képviseli számomra Péter, aki olyan hatékonysággal képes ezt a közepet megszólítani és megtámadni a jelenleg regnáló hatalmat, hogy az védekezésre kényszerül és lépéshátrányba szorul. Valójában nem született szerintem eddig a Kárpát-medencében politikai talentum, aki ekkora sebességgel ilyen eredményt ért el. 1992-ben ilyen lehetett Orbán Viktor.

Ha tartalmilag nem mond lényegesen mást, mint az ellenzéki politikusok általában, akkor mégis mitől hitelesebb náluk az ön számára?

Gyakorlatilag nem mondott olyat az első interjújában, amivel én ne értettem volna egyet, ezért vagyok ekkora garral ebben a dologban. Mindig én voltam a legutolsó csávó, aki akár egy műsorvezetés erejéig bárki mellé beálltam volna, mert pont egy olyat vártam, aki miatt nem kell izgulnom, amikor megszólal. Van benne egyfajta szónoki mértéktartás, nem kerül önmaga hatása alá, a mondanivalója mindig fontosabb, mint a saját személyisége. Erre születni kell, hogy valaki kemény legyen, karizmatikus legyen, de ne érezd azt, hogy túlszerepli a mondandóját. Mer beszélni nemzetről, mert ő ebben nőtt fel. Ez az a plusz, amit például egy baloldalról induló politikus nem tud elérni, mert mindig „no go zóna” bármiféle nemzeti szimbólum használata. Magyar Péter számára ez nem tiltott terület, minden alapja és joga megvan hozzá, hogy ezeket a szimbólumokat használja, hiszen amiben szocializálódott, az éppen erről szól. Volt nekem egy a kommunizmusban nagyot csalódott nagyapám. Árvaházban nőtt fel, vonatütközőkön élte a fiatal éveit, majd igazi első körös kommunista lett, aki párttitkárként felépítette Dunaújvárost. Aztán akkorát csalódott, hogy súlyos alkoholista lett. Valahogy nekem ez a típus, aki valamiben nagyon hisz, amivel utána szembe fordul, mert azt érzi, hogy elárulják az értékrendszerét, von haus aus hiteles tud lenni. Rögtön igent mondtam neki, tulajdonképpen első emberként, amikor megkeresett és azóta is mellette állok.

Ő kereste meg? Honnan tudhatta, hogy ilyen nagy hatással volt önre?

Rólam jó ideje lehet tudni, hogy nagyjából ugyanannyi jobboldali értéket is képviselek, mint baloldalit. Velem sokan szimpatizálnak a jobboldalon, imádják a Kincsemet, többek között Orbán Viktor gyerekei is. Nehéz velem mit kezdeni, mert nem pattogtam soha a baloldalon, hazafi vagyok, viszont kritizálom a Fidesz politikáját. Ilyen szempontból nem állok messze Magyar Pétertől, és ezt valószínűleg ő is tudta, amikor megkeresett. Nagyon kevesen merik ezt arccal vállalni, sajnos a magyar értelmiség folyamatosan csak kivár az utolsó utáni pillanatig, fél a politikától. Jóformán csak akkor hallatják a hangjukat, ha a megélhetésük kerül veszélybe. A művészeti szcéna képviselőit a politika csak eszközként használja, diktál nekik, vagy eldobja őket immáron tizennégy éve. Szerintem észre kellene venni a jelenleg ténykedő művészembereknek, a kollégáimnak, hogy ez itt már csak rosszabb lesz. Egyre kevesebb lesz a film, a forrás, kisebb lesz a mozgástér. Nyilván féltik a megélhetésüket, ebben tulajdonképpen nem különböznek a társadalom más rétegeitől. Én viszont szeretek úgy gondolni erre a szakmára, hogy ez valami különleges dolog, nekünk erkölcsi értelemben nemesebb anyagból kell gyúródnunk, példát kellene mutatnunk ezekben a helyzetekben, amikor bátorságra van szükség. Kicsit lehangoló a művészek hallgatása, de ez engem már egyáltalán nem érdekel, mert velünk van a magyar nép, és ilyet én még nem éreztem.

Kicsit sem ingatták meg a bizalmát Varga Judit kapcsolati erőszakról szóló vádjai?

Hogy mi lesz, ha kiderül, hogy Péter tulajdonképpen mégiscsak nadrágszíjjal rohangál otthon, és mindenkit bánt? Nem vagyok pszichológus, de színészként minden nap az emberi viselkedést tanulmányozom és szerintem ez nem következik az ő karakteréből. De természetesen egyikünk sem volt ott abban a hálószobában, csak ők ketten tudják mi történt, nem ismerjük a körülményeket, hogy milyen dinamikája volt a kapcsolatuknak, milyen konfliktusok vezettek a veszekedésekhez. Tudom milyen ordibálni egy nővel, amikor fáradtak vagyunk, amikor a gyerekek miatt nem alszunk, és így vezetjük le a feszültséget. Azt gondolom, hogy a magyarok 90 százaléka így él, vagy legalábbis megél ilyen időszakot. De ha valakinek, akkor Varga Juditnak minisztersége négy éve alatt lett volna lehetősége a bántalmazott nők helyzetével foglalkozni. Vagy bemenni egy általa nyitott áldozatsegítő központba, mint ahogy azt Renner Erika javasolta, vagy esetleg átkopogni a belügyminiszterhez. Minimum visszás, hogy ezekkel a történetekkel éppen most áll elő, amikor a volt férje politikai kockázatot jelent a Fidesz számára. Emellett nagyon sokat árt azoknak a nőknek, akik nap mint nap családon belüli erőszak áldozatai.

A korábban említett Partizán interjúban azt sem zárta ki, hogy egyszer politikai szerepet vállaljon. Lehet, hogy ez már az? Mi lesz a színészettel?

Most is éppen egy próbáról érkeztem a Katonából, én ezt a két dolgot tudom egymás mellett kezelni az életemben. De engem az sem érdekel, ha egy időre a szakmámat el kell engednem, mert én tényleg azt érzem, hogy most van egy olyan időpillanat, amikor a haza mindenek előtt. Ami a csőben van, azt én most elégetem, mert azt érzem, minden eddigi kiállásom ehhez a forrponthoz vezetett, és erkölcsi kötelességem, hogy cselekedjek. Nem tudnék magammal elszámolni, gyáva emberként halnék meg, ha most én ebbe nem állnék bele.