- Petőcz András: El, innen

Elmenni, el, innen, mindegy, hogy hova,
megkapaszkodni valami másban, ami itt,
ami itt nem, elmenni valami elől, ami ne!-
gatív, hogy ne kelljen mindig szemlesütve,
ne az, ami itten, körülöttünk, ezen a tájon,

hogy azok a tekintetek, az a feszültség, ami
örökké, és hogy örökké, azt pontosan lehet,
nem titok, nincs ebben semmi titok, tudod,
az örökké, az itt, hogy mindig így lesz, hogy
nem változik semmi, semmi se, soha, hogy

nincs semmi levegő, nem lehet, levegőt nem
lehet kapni, csak a kollektív levegőkapkodás,
ez van, a kollektív tátogás, úgy teszünk, mint,
mintha, pedig dehogy, ezt te is tudod, dehogy
lehet, itt, ebben a lakásban, nem lehet élni se,

dúdolod magadban, csak mondod, épp csak
mondogatod, és nyilvánvaló, hogy ez itt nem
is lakás, minek is magyarázzam, a szöveg is
hazudik, elleplez valamit, azzal is mond, ha
nem beszél, csak magyaráz, Éva, csomagol,

piszkos ruhát, és kihajítom, mert itten már
nem lehet élni se, elmenni innen, mindegy,
hogy hova, elmenni valami elől, ami negatív,
de nem lehet, tudod jól, maradunk itt, itten,
maradunk, neve is van, de nem mondhatom.