Várunk. Várunk az orvosra, várunk a műtétre, várunk a komputeresre, a gázszerelőre, a vízszerelőre, a villanyszerelőre – a lista folytatható. Magyar korunk a várakozások kora.
- Amíg ennyi ügyfelem vár – mondja a szolgáltató az ismerős kiszolgáltatottnak –, addig én döntöm el, hogy megyek vagy nem megyek, ott leszek a megadott időpontban vagy nem leszek ott, és amikor órák múlva esetleg megérkezem, a kedves ügyfél egy szót sem szólhat, mert legközelebb nincs legközelebb.
Polgári erkölcs…?! Mért ne legyek tisztességes…? A pontosság a királyok udvariassága? Ja. A királyoké lehet. De nem a hiányszakmák művelőié. Bár ők is kiskirályok a maguk módján. Vajon lehetnének etikusak, népet szolgálók, ergo: szolgáltatók a nevük szerint? Egyik-másik, egyszer-egyszer, családi indíttatásból, a hagyományos magyar farkastörvényeket mellőző humanista neveléssel lehetne.
Egy nemzet viselkedéskultúrája olyan, mint az angol fű. Kell hozzá néhány évszázadnyi gondozás, hogy az erkölcsi színvonal felemelkedjen és általános érvényű legyen. A kormányok egy része ezt nem preferálja. És mit mond a szólás? Mitől bűzlik a hal?
Tehát – visszatérve a kezdethez – várunk, várunk, várunk a hiányszakmák művelőire. (Akiknek honoráriuma ma már bőven eléri, ha éppenséggel meg nem haladja a nyugati díjakat.)
Csakhogy van egy rossz hírem a kiszolgáltatóknak. Mi a hír? Az, hogy eljön Joe Black. Látták a filmet, ugye? Brad Pitt, Anthony Hopkins… Megvan? Szóval Joe Black a filmben a halál. Írásomban a végzet.
Írhattam volna konkrétan azt is, hogy: ha eljön az MI. Vagyis a Mesterséges Intelligencia. Félnek tőle? Én lábujjhegyen lesem.
Jön az MI – öt év? tíz év? –, és már nem várok az orvosra, a műtétre. Az MI a rám szerelt érzékelőkkel megállapítja, mi bajom van, sőt a megfelelő gyógyszert is befecskendezi bőrön át, majd a robotkórházban a műtétet elvégzi, ami után csinos robotápoló és ápolónő utógondoz. Sci-fi? Nemigen. Már ma is majdnem realitás.
Tehát jön az MI és a távoli központba bekötött komputeremet is megjavítja. Bár éppenséggel javítani sem kell, hiszen csak a képernyő és a billentyű (mikrofon?) lesz előttem, minden más a felhőbe kerül, ahol vigyáz rám az Úr, vagyis a Mesterséges. De az is lehet, hogy a komputer önjavító szerkentyű lesz. Elromlik? Megbütyköli magát. Ugyanígy a gáz, a víz, a villany hálózata.
És hogy mit csinálnak majd akkor a mai szolgáltató kiskirályok? Talán sokuk unatkozni fog. Közülük néhány depresszióba esik, és sajnos lesz, aki végez magával. (Megjegyzem, az MI természetesen nem csak a hiányszakmák művelőinek sorsát érinti majd. Az emberek nagy többségének életét megrengeti. Engem sem hagy érintetlenül, hiszen meglehet, egymillió regény betáplálásával és tanult kreativitással jobb regényeket fog írni, mint én. Nekem sincs ellenszerem. Nem lehet a jövő mozdonya elé állni. Illetve lehetni éppen lehet…)
Aki tehát túléli az MI megjelenését, az élvezni fogja a szabadságot. A legtöbben utazni, játszani, szórakozni, tanulni, sportolni fognak. Szeretni fogják a szeretteiket. Lesz rá idő meg testi és lelki erő. Igazi emberi életet fognak, fogunk élni. Olyat, amilyet eddig csak azok a gazdagok éltek, akik tudták, mennyi az elég.
Nem hiszik, hogy a jövendölésem bekövetkezik? Nem hisznek nekem? Pedig dicsekvés nélkül állíthatom, én meglehetősen megbízható jós vagyok. Hogyan lettem az? Több évezredes történet. Elég legyen annyi, hogy családilag nagy tapasztalatom van a túlélésben, amihez az előrelátás elengedhetetlen. De hogy ne misztifikáljak, említek egy „próféciát” az elmúlt évtizedekből. A hetvenes évek elején a főiskolán megjósoltam (tanúim élnek), hogy a nyomtatott könyv befejezi küldetését, és az irodalom meg a többi nyilvános szöveg átkerül egy könnyebben kezelhető, természetóvó másik eszközre. (A mikrofilmet említettem, haha, mert még nem létezett a digitális világ.) Nem nagyon örülök neki, de jóslatom valóság: az elmúlt harminc évben a könyvek példányszáma a tizedére esett.
Nos, ha valaki hitetlen a Mesterséges Intelligencia pozitív hozadékával szemben, felhívom szíves figyelmét, hogy az emberiség mindig megtalálja a megoldást, amivel túl tudja élni a megpróbáltatásokat – többnyire a saját vétségeit, baklövéseit. Feltalálja a túlélését biztosító eszmét vagy eszközt. Például az isteneket, a nyomdát, a gőzgépet, a penicillint, az atombombát, az internetet és a Mesterséges Intelligenciát.
Az ember nem egy elveszett állatfaj. És nem fog kihalni, ha el nem pusztítja saját magát.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
