Az Európai Központi Bank (EKB) nem vár az amerikai jegybankra, ha úgy látja, az infláció megnyugtatóan fékeződik, júniusban könnyíteni fog a kamatokon - jelentette be a múlt heti tanácskozást követően Christine Lagarde. A központi bank kormányzói között már voltak olyanok, akik egy azonnali lazítást sem zártak ki, a többség azonban óvatosabb álláspontot képviselt. Egyet értettek abban, hogy tisztul az út, az infláció a vártnál kedvezőbben alakul az eurózónában, a februári 2,6 százalék után, márciusban 2,4 százalékot mértek, és a pénzügyek irányítóinak egyik legnagyobb aggodalma, a drágulás egyik táptalaja, a bérnövekedés, korlátok között maradt. A vállalatok előrelátóan nemnárdrágítással fedezik a munkaerőköltségek emelkedését, inkább nyereségük egy részét áldozzák erre a célra.
Christine Lagarde ismételten kijelentette, az EKB az infláció tartós, megnyugtató irányvonalához, nem pedig szigorúan a 2 százalékos ráta eléréséhez kötik majd döntést. A gépezet működését veszélyeztető „porszemek” között kiemelte a szolgáltatások hónapok óta kitartó 4 százalékos drágulását, az üzemanyagárak nagy ütemű, utóbbi hetekben 10 százalékos áremelkedését, és a szállítási költségek, geopolitikai okok miatti, kiszámíthatatlan alakulását. Elemzők a jelenleg 4 százalékos alapkamat 25 százalékpontos csökkentésére számítanak nyárra, ugyanakkor arra figyelmeztetnek, az euró védelmében, nem árt figyelni az amerikai jegybank lépéseire.
USA A tengerentúlról érkező üzenetek viszont korántsem egyértelműek. Azt követően, hogy kiderült, az árak nem egészen a vártaknak megfelelően alakultak, szakértők már nem csak azt kérdőjelezték meg, hogy sikerül-e a „soft landing” – a sima landolás, hanem a földet érés esélyét sem tartják már biztosnak Amerikában. Véget ért a tündérmese, - kongatják a vészharangot az elemzők, a bérek nőnek, a foglalkoztatottság szinte teljes, a gazdaság nem torpant meg, de, ami a legnagyobb gond, az áremelkedés sem. A múlt héten publikált adatok szerint a fogyasztói árindex, kizárva belőle az élelmiszer- és üzemanyagár alakulását éves szinten 3,8 százalékot jelez, de több hónapnyi csendes lejtmenet után, december óta 4 százalék körül stagnál a mutató. Az áremelkedésből, ami a legfájóbban érinti az átlagembert, kiemelkednek az autósok terhei, az üzemanyagár, a javítási költségek, és nem utolsó sorban a biztosítás, amely 22 százalékkal drágult egy év alatt. A remények, amelyek szerint az amerikai jegybank idén akár hat alkalommal is kamatot csökkent szertefoszlottak, a Goldman Sachs immár csak két ilyen lépésre lát esélyt, a Bank of America, Deutsche Bank legfeljebb egyre, de például a Minneapolis Fed elnöke szerint 2025 előtt nem kerül sor a gyeplő lazítására, míg az intézmény egy másik kormányzója, Michelle Bowman, egyenesen a kamatszigorítás esélyét lengette be. A Wall Street-en az árfolyamok mélységeket teszteltek, 1,6 százalékos veszteséggel az év legrosszabb hetét zárta az 500 legfontosabb részvény teljesítményét tükröző index, a S-P 500.
KÍNA Leminősítette a Fitch a kínai államadósságot. Peking sajnálatosnak és érthetetlennek tartja a lépést, amelyet a hitelminősítő az állami pénzügyek kockázatával indokolt. Az állam gazdaságirányítása bizonytalan utakra tévedt, a költségvetés deficitje, az állam eladósodottsága aggasztóan nő, miközben a tartalékok zsugorodnak – ítélkeztek a szakértők, akik szerint a gazdasági növekedés irracionális támogatása, így a szubvenciók, borítják az államháztartás egyensúlyát. Súlyos gondokat jelent Peking számára a foglalkoztatás stimulálása, de még ennél is nagyobb nehézséget okoz az ingatlanpiac, amelyen „csőd csőd hátán” – ismerte el a napokban Ni Hong, lakásügyi miniszter, aki szerint a szektor azonnali közbelépést igényel, elkerülendő a teljes összeomlást.
A Fitch szerint Kína A+ besorolása dukál „egy növekedési kilátásokkal rendelkező országnak, amely a világkereskedelem, a nemzetközi pénzpiacok fontos tényezője”, de látni kell a fiskális politika veszélyeit, és azt is, hogy a Peking által célba vett, idei 5 százalékos GDP bővülést több tényező is veszélyezteti.
Brüsszel egyébként árgus szemekkel vizsgálja a kínai ipart helyzetbe hozó állami támogatásokat. A bizottság előbb az elektromos autógyártókat, majd a vasúti infrastruktúra-gyártó, CRRC nevű óriásvállalatot, most pedig két napelemgyártó társaság működését vette górcső alá. A komisszárok szerint a kínai szubvenciók sokszorosát, egyes esetekben kilencszeresét teszik ki az OECD országok gyakorlatában elfogadott támogatási szintnek. A kínai elektromos járműexport 160 százalékkal bővült 2022-óta, a többletkapacitás számára a külpiacokon talál megoldást Peking, a megtámogatott termékeknek nincs ellenfele az árversenyben. A kínai napelemek 50 százalékkal olcsóbbak az európaiaknál, így nem csoda, hogy a kontinensen telepített eszközök alig 3 százaléka helyi termék – mondta Margrethe Vestager a brüsszeli bizottság alelnöke a Priceton egyetemen egy konferencián.
OECD A geopolitikai helyzet ellenére javulnak a nemzetközi kereskedelem perspektívái az OECD napokban publikált tanulmánya szerint. A világkereskedelmi szervezet elemzői a tavalyi 1,2 százalékos visszaesés után erre az évre 2,6 százalékos, jövőre pedig 3,3 százalékos bővülést jósolnak. A tavalyi 1,2 százalékos mennyiségi hanyatlás 5 százaléknyi értékcsökkenést jelentett, a mintegy 24 ezer milliárd dollárt kitevő nemzetközi áru- és szolgáltatáscsere értékéből, az utóbbi, 9 százalékos bővüléssel, 7540 milliárdot tett ki, hála az utazások, és a digitális szolgáltatások lendületének. Az OECD az afrikai export 5,3 százalékos növekedését jósolja, miközben az észak-amerikai kivitel 3,6 százalékos, az ázsiai 3,4 százalékos bővülését jelzi, az európai kilátásokat pedig mindössze 1,7 százalékra teszi.
HÁTRALÉK Három nappal nőttek a fizetéskésedelmek világszerte az elmúlt esztendőben az Allianz Trade napokban publikált tanulmánya szerint. Ez átlag 59 napos késést jelent, ami 2008 óta a legkedvezőtlenebb adat. A vállalatok 42 százalékának tavalyi mérlege jelzett 60 napnál hosszabb ideje esedékes tartozást, az USA társaságai között 33 százalék, Ázsiában 46 százalék, Európában 41 százalék került a vétkesek közé. A legjobban a német vállalatok, és általában az északiak viselkednek, míg a franciák, spanyolok, olaszok nem sietik el számláik kifizetését. Ágazatonként is eltérő a fizetési hajlandóság, a nemfizetők között, a szállítási szakmában, az elektronikában érdekelt vállalatok 114 nap késéssel, míg a textil-, a gyógyszer-és a fémipari cégek 90 napos átlag hátralékkal emelkednek ki.
