korrupció;per;tanú;végrehajtó;Schadl-Völner-ügy;

Völner Pál ellen vallott az egykori végrehajtó, a korrupciós ügy mostani tanúja

Egy olasz étterem teraszán hangzott el, egy tanú jelenlétében, hogy az előzetes megállapodáshoz képest Sz. Balázs volt monori végrehajtónak többet kell visszaadnia az irodája adózott nyereségéből, mivel abból Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium volt államtitkár is részesül – derült ki a tanúi visszaemlékezésből a hírhedt korrupciós per, a Schadl-Völner-ügy keddi tárgyalásán a Fővárosi Törvényszéken.

Sz. Balázs egyike volt annak a hat végrehajtónak, aki elismerte, hogy annak idején Schadl György akkori irodavezetője, az ügyészséggel alkut kötő F. Vivien szervezte be őt végrehajtónak, aminek a fejében ő a végrehajtói irodája adózott jövedelmének egy részét visszaadta F. Viviennek. Sz. Balázs a többi végrehajtóhoz hasonlóan elfogadta az ügyészség által ajánlott felfüggesztett börtönbüntetést, így jogerős ítélet után már tanúként szerepelt a Schadl–Völner-per bizonyítási szakaszában.

Az ügyészség azzal gyanúsítja Schadl György Magyar Bírósági Végrehajtói Kar (MBVK) volt elnökét, hogy kijelölt végrehajtói helyekre a saját embereit ültette, akik aztán a végrehajtói irodájuk bevételének egy részét neki adták. Azt, hogy ezeket a végrehajtókat kinevezzék, Völner Pál intézte el Schadl Györgynek. Az ügyészség Schadl Györgyre 10, míg Völner Pálra 8 év börtönbüntetést kért.

Sz. Balázs az ügy többi tanújához hasonlóan bíróság előtt amnéziával küzdött, így Tóth Erzsébet bírónőnek F. Vivien esetéhez hasonlóan gyakorlatilag harapófogóval kellett kihúzni a válaszokat belőle. A tanú jókora sóhajok közepette zavarosan, félmondatokban válaszolt a bírói kérdésekre, a részletekre pedig alig vagy egyáltalán nem akart emlékezni. – Nyomozati szakaszban valószínűleg még jobban emlékeztem ezekre – ismerte el a tanú.

Egy pontot szóltak, hogy harmadolni kell

Sz. Balázs egy banknál dolgozott ügyvédként. Amikor ebből elege lett, kereste meg régi ismerőse, volt kollégája F. Vivien, hogy lenne-e kedve végrehajtóként dolgozni. – Talán a mi családi házunk kertjében történt – mesélte –, de ehhez képest nem tudok tényszerű bizonyossággal állítani semmit. Hogy mi hangzott el, azt nem tudta zó szerint felidézni. – A kérdés arra vonatkozott, hogy érdekel-e engem , hogy végrehajtóvá váljak. F. Vivien talán azt is elmondta, hogy elintézésében tud segíteni, ezért ő az iroda bevételének a felére tart igényt. Nem biztos, hogy ez ott és akkor hangzott el. Az biztos, hogy elhangzott – vallotta.

Sz. Balázs végül 2017 őszén vizsgázott le végrehajtóként, még az akkor kiírt végrehajtói pályázatok beadásának a határideje után. Az összes budapesti és területi helyre beadta a pályázatát. – Az elhangzott F. Vivientől, hogy budapesti és monori helyekre adjam be a pályázatot. Egy ponton mondta, hogy valószínűleg Monor lesz az – idézte fel. Sz. Balázs szerint ő nem kérdezte, hogy F. Vivien honnan tudja ezt vagy egyáltalán miért kell osztozni az adózott eredményen. A végrehajtói munkája részleteiről és arról, hogy a profit mekkora részét adja át, F. Viviennel már a végrehajtói pályázat eredményhirdetése előtt alkudozni kezdtek. – Hogyan hangzott el ez? – kérdezte a bíró, amire a tanú azt mondta, hogy ha erre válaszolna, akkor bűncselekménnyel vádolná saját magát.  – Bennem felmerült, hogy cégtárs legyek a Schadl-féle irodában, de erre nem volt lehetőség – mondta. 

Kéthavonta egyszer találkoztak

Bevallása szerint Sz. Balázs arra nem emlékszik, hogy Schadl György neve felmerült volna. Azt is meglehetősen körülményesen írta le, hogy hogyan került Schadl György a képbe. – Úgy fogalmaznék, hogy egy ponton az én valóságomban ez úgy képeződött le, hogy a F. Vivien a Schadl Györgyön keresztül intézte a pályázatot. – F. Vivien egy ponton azt mondta, hogy letesz az asztalra valamennyit. Egy másik ponton pedig azt mondta, hogy ez a konstrukció nem működik, és harmadolni kell, egyharmadot tartok meg, kétharmadot adok át neki, ő azt osztja tovább. Ez volt az a pont,amikor megfogalmazódott bennem, hogy visszalépek a pályázattól – mondta. Végül azonban Sz. Balázs letette a végrehajtói vizsgát. Az eseményen vizsgáztatóként Schadl György is jelen volt, de  Sz. Balázs szerint ott nem beszéltek pénzátadásról. Sz. Balázs szerint a végrehajtói kinevezése után F. Vivien egyértelműen azt kommunikálta, hogy ebből Schadl György kap egy részt.

- Hogyan történt a kinevezése? - kérdezte a bíró Sz. Balázst a 2017-es pályázati sikeréről  – Valaki felhívott az IM-től, gratulált, majd tájékoztatott, hogy doktor Vízkelety Mariann engem nevezett ki monori végrehajtónak – emlékezett vissza Sz. Balázs, hozzátéve: „hölgy volt”, aki felhívta.

Ezt követően Sz. Balázs nekifogott a végrehajtói irodája kialakításának. Az MBVK honlapján szerepelt egy tájékoztató, hogy milyen feltételeket kell megteremteni. Bár szakmailag Schadl György volt a végrehajtói mentora és Sz. Balázs két alkalommal is volt járt az akkori MBVK-elnök budaörsi irodájában, szerinte Schadl György egyik alkalommal sem volt bent. F. Vivien ugyanakkor heti két-három napot dolgozott a monori irodában. Amikor elindult a végrehajtói iroda, Sz. Balázsnak úgy tűnt, ők feleznek, később pedig egésznek az egyharmadát le kell adnia Schadl Györgynek. Kéthavonta egyszer közös ebéden találkozott Schadl Györggyel. Ez egy ilyen szokás volt – mondta mély sóhajok közepette Sz. Balázs, aki szerint ezek kötetlen, szakmai beszélgetések voltak arra pedig nem emlékezett, hogy voltak-e ott jelen olyan végrehajtók, akik érintettek voltak az ügyben.

Egyértelmű kommunikáció

Sz. Balázs csak V. Leventével, a Ceglédre kinevezett végrehajtóval találkozott, akinek Sz. Balázs segített az iroda vezetésében. – Egy ponton vált világossá számomra, hogy az irodát a Schadl Györgytől bérli" de a részletekre Sz. Balázs ekkor sem akart emlékezni. – Hogyan történt a pénzátadás?  – kérdezte Tóth Erzsébet. – Úgy emlékszem, hogy F. Vivien szólt, hogy fel kéne venni- mondta Sz. Balázs. – Mikor?  – Talán szeptemberben  Azt mondta, hogy osztalékelőleget kell felvenni, ezért beszéljek a könyvelővel, készítse elő, ha pedig megvan, akkor kivettem a bankból az osztalékelőleget – mondta Sz. Balázs, aki személyesen vette ki a pénzt.

Az első esetben ez 50-60 millió forint volt. Ezt készpénzben vette ki. – Nem emlékszem, de azt hiszem az irodában átadtam azt a részét, amely az elosztás alapján őt illette, úgyhogy levette azt a részt, ami engem illetett. F. Vivien – ismételte meg – egyértelműen azt kommunikálta, hogy amit kell, azt átadja Schadl Györgynek.

„Tudtam, hogy van ilyen nevű politikus”

Az átadás után azonban F. Vivien közölte, hogy módosult a megállapodás, a nettó nyereségnek már a felét kéri Szz. Balázstól. – Merthogy ebből kap még a Völner Pál is" – mondta Sz. Balázs. – Elhangzik ekkor Völner Pál neve? – Szerintem igen. – Miért „szerintem?" - firtatta a bíró, mire a tanú úgy fogalmaz, azért mondja így, mert nem biztos, hogy a volt igazságügyi államtitkár neve konkrétan mikor és hol hangzott el . – De a név elhangzott"  – nyomatékosította Sz. Balázs. Azt nem firtatta, hogy Völner Pálnak miért lenne szüksége erre a pénzre. Ahogy azt sem tudta, hogy mi a kapcsolata a végrehajtói területtel. – Tudtam, hogy van ilyen nevű politikus – zárta rövidre ezt.

Sz. Balázs  végül arról beszélt, hogy Völner Pál neve egy olasz étterem teraszán hangzott el egy másik tanú, S. Zoltán – F. Vivien férje - jelenlétében. A kezdeti megállapodás módosítása Sz. Balázsnak rosszul esett. – Én akkor szarul éreztem magam, akkor felmerült bennem, hogy az egészet ott kéne hagyni a francba – árulta el.