Az ötödik részben bealkonyulni látszik Orbán Viktornak, Magyar Péter olyan tüske a körme alatt, amelyet a lakkozás nem gyógyít

Orbán Viktor kiesett az érdeklődés homlokteréből, legalábbis Magyar Péterhez képest. Legörbült a miniszterelnök görbéje. Lekonyult már-már. Az ötödik részben bealkonyulni látszik a múltból visszajött Tematizátornak. Ez nemcsak benne van a levegőben (mint Orbán gravitáló népszerűsége), de a Google-keresések számai is ezt mutatják. Ez ugyan inkább játék a számokkal, mint kormányváltási ígéret 2026-ra, de azért van olyan tanulságos, mint a Fidesz költése számokban a Tisza Párt alelnökének lejáratására, ami az állampárti zabszemmutató mértékegysége. Orbán és társai visszahőköltek. Félnek, mert nem ismerik az ellenfelüket, nem ismerik a választóik holnapi véleményét róla, és a karmelitai ketrecharcmodor sem tűnik eredményesnek a „teflonkihívóval” szemben. Magyar-tüske Orbán körme alatt. Ez a köröm fáj. És már a lakkozás sem segít rajta.

Magyar Péter érdekesebb Orbán Viktornál, mondjuk bátran „dollárfirkászként” (pedig, fájdalom, sosem láttunk dollárt közelről). Orbán Viktor sem érdektelen, de esetében annyi érdekes csak, hogy a 2019-es EP-fiaskó után sikerül-e egy kórusba terelnie a szélsőjobboldali kánont június 9-re, vagy hogy elkérhető-e tőle békés úton a kormányrúd. Mindkettőnek nagy a tétje. Ha a szélsőjobboldal hatalomra jut Európában (vö. elfoglalja Brüsszelt), abból ugyanis csak valamiféle anarchia lehet. A nemzetállami jogosítványok erősödése (elemi feladvány Fidesz-konzervatívoknak) értelemszerűen nem segíti a közös ügyek intézését (vö. a szlovák szélsőjobb szerint a magyarok zigóták, a magyar szélsőjobb szerint Szlovákia nem is létezik).

Putyin gáznyalókájának szopogatása is töréspont a „nemzeti oldalon”: az európai radikálisok egy része (ID-frakció Salvinivel) odavan az orosz diktátorért, míg a francia szélsőjobboldali Le Pen szakított az orosz elnökkel, és még Meloni olasz miniszterelnök (ECR) sem szíveli: ebbe a pártcsaládba törekszik a mérsékelt jobbon kitelt becsületű Fidesz, ám a svéd populisták például búcsút intenek, ha felveszik Orbán alakulatát.

És nem kis tét természetesen az sem, hogy Orbán Viktor mikor kezdi hátralévő életét elsőrendű vádlottként tölteni, és hogy sokan mások mikor kezdik ugyanezt. (Semmire sem magyarázat, hogy „hittem benne, hogy jó lesz ellopni a közjavakat a demokrácia likvidálása árán is, mert ha a kommunisták kezére jut, akkor vége mindennek, mert ők rárontanak a nemzetükre, amikor csak tehetik”. Ez közjogi méltósághoz méltatlan botorság, és egyszersmind beismerő vallomás.)

Kacska katarzis

Miért hergeli magát a kormánypropaganda azon, hogy a kormányfüggetlen sajtóban óriási a kíváncsiság Magyar Péter iránt? A válasz annyira egyszerű, hogy pironkodunk leírni: azért, mert Varga Judit volt kormánytag exférjének hírértéke van. Ha valaki 14 év autokráciába rogyás után képes annyira megszorongatni a minden állami erőforrás, parlamenti döntéshozás és pénzköltés fölött egyeduralkodó Fideszt, hogy amaz két hónapja nem tudja visszavenni az irányítást a közbeszéd tematizálása fölött, az bizony hírérték. Ha valaki közzétesz egy hangfelvételt arról, amiben az igazságügyi miniszter egy olyan maffiakormányról beszél, ahol a legfőbb ügyész sajnos nem ura a helyzetnek, és ahol Tóni, Barbara és Ádám lesz az elmúlt harminc év legsúlyosabb korrupciós botrányának szereplőiből, az hírérték.

(Hírérték tehát az, ami az embereket módfelett érdekli, mert olyan változást hozhat, ami felforgathat minden status quót. Mivel ezt a kormányt az emberek többsége sosem akarta, ezért a határozott kiakolbólításában érdekelt erősen.)

Magyar Pétert messiásként aposztrofálja a kormánypropaganda, ami méretes csacskaság. Egy messiás megváltást hoz, és megtisztulást, amit a keresztény egyházzal a kebelükön/zsebükben igazán sejthetnének a NER-fiak. Az Orbán-rezsimből makacs émelygéssel érkező (és a hányingerkeltésben sokáig cselekvő részes) jogásztól aligha vár bárki érdemi katarzist. Nem is kell várni ilyet. Ha egy barbár sereg felszabadít egy országot (értsd: a politika és a gazdaság öncélú, romboló és vérlázító összefonódása alól), azután nem kultúra marad, hanem üszkös romok. Emberekkel, akiknek esélyük van kultúrát építeni a romokból, sokadszorra. Nézhetnek Kelet felé, a szólásszabadságot lábbal tipró vagy ártatlan életeket kiontó diktatúrákra, és nézhetnek Nyugat felé, ahol hellyel-közzel emberi és értelmes szembenézés van a kor kihívásaival. Azzal például, hogy a sok ezer éve rendkívül sokszínű nemi identitás megértéséhez kevés lesz az inkvizíció, de még a lángpallos is. Vagy azzal, hogy a konyhából száz éve kipenderült nők nemhogy többre képesek a szülésnél (bár kétségkívül tüneményes és örök ünneplésre méltó versenyelőnyük), de országokat és hatalmi szövetségeket is briliáns érzékenységgel vezetnek. Vagy azzal, hogy a háborút Oroszország indította (katonai műveletként beszélni róla ördögi cinizmus Orbántól, és nem tapintatos diplomácia), és az öldöklést Oroszország forszírozza. (Ha Magyarországot lerohanná egy ellenlábasa, akkor a béketárgyalás követelését lobogtatni elég volna, vagy a vég?) Nyilvánvaló tény az is, hogy a magyar ellenzék nem háborúpárti, hiszen az nem háborúpártiság, ha egy értékrendi közösség támogatja egy megtámadott „nyugati”, vagy legalábbis a Nyugat felé törekvő állam szuverenitási és függetlenségi törekvéseit. (A kormány ellen tüntető százezrek sem tömegnyomorpártiak, de nincs magányos megoldás a szabadságjogaik visszaszerzésére.)

Bombahangfelvétel

Azt, hogy Magyar Péter érdekesebb Orbán Viktornál, nem csak a fent említett logikai összefüggések bizonyítják. Bizonyítják a számok is. A Google Trends keresései alapján az elmúlt hetek egyértelműen mutatják a várakozást Magyarral szemben. Orbán a több tíz milliós közösségimédia-költései ellenére rendre alulmarad a keresési versenyben. Varga Judit volt férje február 10-én, volt felesége lemondása után állt elő az első Facebook-posztjával.

Mint írta: „Egy percig sem akarok olyan rendszer részese lenni, amelyben az igazi felelősök nők szoknyája mögé bújnak, ahol Tónik, Ádámok és Barbarák vígan röhöghetnek a markukba, miközben gondolkodás nélkül feláldozzák azokat, akik ellentétben velük soha nem a saját anyagi érdekeikért, hanem a hazájuk érdekében és a honfitársaikért dolgoztak.” Ezzel az első NER-es lett, aki húsz év hites szolgálat után, a kormányhoz közeli hozzátartozóval, első kézből szerzett (minimum közvetett) bizonyítékokkal fordult az övéi ellen. „Árulása” fellélegzést és reményt hozott (vö.: árulás lenne a maffia könyvelőjének kitálalása, vagy hőstett?).

Az utolérhetetlen korrupciót és az elszabadult inflációt is elintézhették kincstári szövegeléssel, ahogy a Covid kapitális félrekezelését vagy az oligarcháik „pofátlan gazdagodását” és urizálását is, és az ellenzék is mindig leszerelhető volt egy kövér gyurcsányozással. Most azonban olyan ellenfél kerekedett, ami ellen nem volt, és most sincs fegyver az országnyi fegyverszekrényben.Az egyetlen egybites fegyver működik most is, miszerint Magyar Péter baloldali. Mert ha az, akkor máris lehet indítani a „Soros, Gyurcsány, kommunista, külföldi ügynök”-záport és a többi balgaságot. A magyar választó le is nyel majdnem mindent, amit sokszor és sokan mondanak neki, lett légyen bármilyen bornírt sületlenség, de ez még neki is fennakadt a torkán. Mert felmerül a kérdés: milyen igazságügyi miniszter az, aki a rózsaszín köd leszálltával sem bírt felismerni egy virtigli kommunistát, és aki elhitte Magyar elhivatottságát a baloldali kormányok ellen csak azért, mert Fidesz-tüntetésekre járt, és 2006-os sérülteket védett.

Azt tudjuk, hogy Bayer Zsolt (és tettestársai) tíz éven át élesen látták az exférjben a gyalázatos feleségverőt, de nem tettek semmit, ahogy nyilván a testőrök is dermedten figyelték a mindegyre lesújtó övcsatot (csak az Origo és a többi ordenáré felület szerint történt ilyen).Magyar Péter február 10-ei felbukkanása után február 28-án vette át először a hírértékstafétát a miniszterelnöktől, majd szűk kéthetes fej fej mellett haladás után a március 15-i nemzeti ünnep előtt hagyta állva Orbánt. Aki azóta szürkén halad előre a Google Trendsben, míg Varga Judit volt férje március 26-án (hangfelvételbomba) és április 6-án is (nagygyűlés) kimagasló érdeklődést generált. Különös tény, hogy míg Orbán hívei egy konkrét napra keresve (április 18., csütörtök) csak reggel fél nyolckor ébredtek, addig a Magyar-fanok már 6-kor talpon voltak, sőt: hajnali 4:32-kor is kiugró érdeklődést mutattak.

Egy ellen-Megafon (kellene, mint egy falat kenyér…) ebből simán be tudná bizonyítani, hogy ez a vidéki Magyarország ébredése, és „Orbán öcskösünknek hamarosan annyi lesz, meg egy Bambi” (lásd: Trombitás megafonista fiatalos érvkészletét, amikor egyszerre laza legény, de közben azért még nemzeti értelemben is maga az alt-right Hulk). A számmisztika jegyében rákerestünk a csütörtöki Novák Katalinra is, és azt láttuk, hogy éjjel 0:28-kor és 2:16-kor felébredt valakiben a kíváncsiság a volt államfő iránt. Ez vagy jelent valamit, vagy nem, de az bizonyos, hogy Novák soha el nem múlóan tartozik válaszokkal, ahogy Varga Judit is. Bár a volt miniszter a komoly kérdések elől inkább Hajdú Péter intellektusa mögé bújik alkalmasint, aki a maffia-e a kormány kérdés esetén bizonyára arról „kérdezné meg a másik felet”: hogy aludt éjjel?

Megafonos ürgebőrök

Magyar érdeklődésgörbéje meglehetősen izzasztja a Fideszt minden szinten. Soha ennyi állami (vö. közpénz) erőforrást nem égettek még el egyetlen ellenfelük lejáratására sem. A cél nyilvánvaló: miután a Magyar Péter-jelenség (vagyis lényegében a Fidesz maffiajellege és a kegyelmi botrány csúfsága) kezdettől áthallatszik a sajátjaikhoz (és nem csak az, amit ők mondanak róluk, lásd: az ellenzék háborúpártisága), ezért igyekeznek ezerrel visszaprogramozni a hallgatóság fogalomkészletét (következő fejezet: Magyar ürgebőrbe varrt békaemberekkel konspirál a Dunán, mert a Tisza csak elterelés). Nézzenek Fidesz-propagandát, jót fognak derülni. Nehéz eldönteni, hogy a félelemtől vagy az erőlködéstől izzadnak, hogy visszanyomják a nemzeti felvilágosodás érdeklődésgörbéjét a „helyére”. De a jelek szerint már nem tudja, hol a helye…