Az Ausztrál Pavilon nyerte a legjobb nemzeti részvételért járó Arany Oroszlánt a 60. Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennálén. A Kith and Kin (Barátok és rokonok) című tárlatot rendező Archie Moore az első ausztrál művész, aki megkapta a díjat a mustra történetében. Maga a mű egyszerre minimalista és túlburjánzó: a pavilon belső terének fekete falaira az alkotó fehér krétával egy genealógiai (származástani) fát rajzolt fel, bemutatva több mint hatvanötezer évre visszamenőleg a felmenőit. Az alkotó a kiállítás kapcsán így fogalmazott: „maga a föld is lehet mentor vagy szülő egy gyermek számára. Mindannyian egyek vagyunk, és osztozunk a gondoskodás felelősségében minden élőlény iránt most és a jövőben is”. A koncepció szerint a művész rajza minden ember közös ősét örökíti meg, kihangsúlyozva az egymás iránti rokoni felelősségünket. Az installáció közepén egy medence található, melyen dokumentumok emlékeznek meg azokról a lakosokról, akik állami őrizetben haltak meg, így világítva arra, hogy az őslakos ausztrálok a leginkább bebörtönzött emberek közé tartoznak a világon.
A díjátadón külön említést kapott a Koszovói Pavilon a The Echoing Silences of Metal and Skin (A fém és bőr visszhangzó csendje) című installációja, melyen keresztül Doruntina Kastrati művész a munkaerőpiac deregulációját vizsgálja az 1999-es koszovói háború után – műve az elnőiesedett munkaerő és a munkahelyi egyenlőtlenség kérdésével foglalkozik.
A biennálé központi pavilonjában látható kiállításon az új-zélandi Mataaho Collective nyerte el a legjobb résztvevőnek járó Arany Oroszlánt. A csapatnak az Arsenálban látható 2022-es Takapau nevű munkája egy nagyszabású szőtt installáció, amely a főbejárat köré fonódik. A csoport szóvivője megköszönte Adriano Pedrosa fő kurátornak, hogy ennyi őslakos és queer hangot tett hallhatóvá.
Az életműért járó Arany Oroszlán-díjat a brazil Anna Maria Maiolino és a török Nil Yalter kapták, akik az idei biennálén debütáltak. Yalter a Giardini központi pavilonjának első termében mutatja be Exile is a hard job című installációjának újraértelmezését. Pedrosa a díjátadón megjegyezte, hogy Yaltert széles körben a globális feminista művészeti mozgalom úttörőjeként tartják számon, de a bevándorlással kapcsolatos fontos kutatásaiért ismerik el.
A biennálén amúgy megszokott, hogy az egyes művek elvontabbak, így a látogatóktól is mélyebb értelmezést kívánnak, emiatt viszont bizonyos munkák nem feltétlenül nyerik el mindenki tetszését – nemrég ez történt az Olasz Pavilon sajtótájékoztatóján is, ahol bemutatták Massimo Bartolini fémrudakból és csövekből álló Due qui / To Hear (Hallani) című alkotását. Pedig az esemény jól indult: a La Repubblica című lap szerint annak kezdetén Angelo Cappello, az olasz kulturális minisztérium képviselője dicsérte a tárlatot, és elmondta, hogy a nemzetközi sajtó is jó véleménnyel volt arról. Ezután viszont Luigi Brugnaro, Velence polgármestere labirintusnak nevezte a művet, mely csövekből és állványzatból készült, és elmondta, hogy eredetileg azt remélte, olyan munkát mutatnak be, amelynek nyoma maradhat, és nem egy installációt, amit egyszerűen szétszednek. Másrészt hozzátette, jobban szeretné, ha egynél több művész lenne az Olasz Pavilonban.
Vele szemben Gennaro Sangiuliano olasz kulturális miniszter más véleményen volt: őt az állványcsövek az 1980-as campaniai földrengésre, a megtámasztott épületekre, az emberek közti szolidaritásra emlékeztetik, a művet pedig egy hídként jellemezte, mely összeköti a kultúrát és az embereket. Az installáció amúgy igencsak költséges volt: azt az olasz minisztérium 800 ezer euróval (mintegy 300 millió forint), magánszemélyek pedig 400 euróval (mintegy 150 millió forint) támogatták.
De mire gondolt pontosan a művész, amikor megtervezte a fémrudakból és csövekből álló alkotást, melynek hangszóróiból meditatív zene szól? Massimo Bartolini azzal a céllal hozta létre a művét, hogy felhívja a figyelmet arra, milyen fontos, ha meghallgatjuk a másikat, legyen az egy ember, egy gépi elem vagy egy természeti forma. Bartolini szerint a művészet a tudáshoz vezet el, a jelen alkotás pedig azt sugallja, hogy a másik meghallgatása segíthet az önfejlesztésben.
Infó: 60. Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennálé. Velence, Giardini, Arsenale. Megtekinthető november 24-ig
