Két hónap alatt, mondhatni a semmiből alakult ki a mostani aszály, ami az átlagosan csapadékos január után érkezett. A legnagyobb gond az Alföldön, azon belül is a Dél-Alföldön van, ahol februárban és márciusban a szokásos 35-35 milliméter csapadék helyett 8-15 milliméter hullott a földekre – mondta el Népszavának Gál Tamás Mátyás, docens, a Szegedi Tudományegyetem Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszékének vezetője. A mezőgazdaság számára életbe vágóan fontos, hogy komolyabb mennyiségű csapadék érkezzen a földekre, mert mint érdeklődésünkre több gazdálkodó elmondta: az ősszel elvetett gabonának nagyon hiányzik a nedvesség.
A gondokat fokozza, hogy vetni kell a kukoricát és a napraforgót, ám ehhez a száraz talaj. Ugyancsak problémaként merül fel, hogy a földeken műtrágyázni kellene, de ezt csak a megfelelő nedvességű talaj esetén érdemes elkezdeni. A március elejétől április közepéig tartó rendkívüli aszályhelyzet némileg mérséklődött az április közepén megérkező nagyobb mennyiségű esővel, de a helyzet korántsem oldódott meg.
Az Alföld jelentős részén 80 milliméter csapadék hiányzik a föld felső egy méteréből, ami két havi mennyiségnek felel meg
– mondta Gál Tamás Mátyás, hozzátéve, hogy a klímaváltozás egyértelmű jeleit mutatja az időjárás, aminek legfőbb jellemzője a változékonyság. Szeszélyesen váltják egymást a csapadékos és a száraz időszakok, amit az is jelez, hogy akár történelminek nevezhető aszály sújtotta 2022-ben a magyar mezőgazdaságot, régen látott gyenge terméssel, majd a rá következő év átlagosan csapadékos volt.
A szakember megemlítette, hogy két évtizede született egy átfogó tanulmány, amely előrejelezte, hogy a csapadék változékonysága fogja alapvetően meghatározni a Kárpát-medence és vele hazánk időjárását. A jövőre vonatkozó modellekből az olvasható ki, hogy ez a változékonyság tovább fokozódik. Ezt támasztja alá az elmúlt hónapokban a „semmiből érkező” aszály is. A prognózis pontosságához, de még inkább a hosszú évek óta kialakult helyzethez mérten viszonylag kevés olyan beruházás történt, ami növelte volna az öntözött földek nagyságát. Mára egyértelmű, hogy az aszállyal tartósan együtt kell élni, akár a század közepéig is – fogalmazott Gál Tamás Mátyás. Abban közmegegyezés alakult ki, hogy az öntözéssel járó beruházásokat a tőkeerős és hitelképes, nagy méretű agrárvállalkozások képesek kigazdálkodni és nem az átlagos méretű családi gazdaságok, noha a szárazság egyformán sújt mindenkit. Az öntözési célokat is szolgáló hazai csatornarendszer állapota és karbantartása sok kívánni valót hagy maga után, mások mellett a vízgazdálkodási társaságok pénztelensége miatt.
Arról beszélt nemrégiben a Népszavának Raskó György, agrárközgazdász és agrárvállalkozó, hogy a februári és a márciusi aszályos időszak miatt a hazai növénytermesztés nem tudja megközelíteni a 2023-as jó eredményeket. Sőt az a legvalószínűbb, hogy az idei termésátlagok a közepesnél is gyengébbek lesznek. Ez az alacsony felvásárlási árak mellett tovább csökkenti az hazai gazdálkodók bevételeit. Gál Tamás Mátyás és Raskó György egyaránt kiemelte, hogy a mostani aszályhelyzetet fokozta az extrém meleg, ami április első két hetében szinte a nyarat idézte, és roppant módon felgyorsította a talaj kiszáradását. Az agrárvállalkozó személyes tapasztalataira alapozva arról beszélt, hogy a Dunántúlon is jelentős az aszály, ezzel szemben a csapadéktérpék alapján az egyetemi oktató úgy látja: ott és az Északi-középhegység övezte területein elfogadható mennyiségű eső esett az elmúlt időszakban. Igaz, közben az „áprilisi nyár” szárította a földeket.
Nem feltétlenül a csapadék mennyiségével van baj, hanem inkább az időbeli eloszlásával. Némi ingadozás mellett az évi csapadékmennyiség Dél-Alföldön 550, az Észak-Alföldön 650, míg a Dunántúlon 750-800 milliméter. A sokszor hirtelen lezúduló nagy mennyiségű eső nem képes megfelelően leszivárogni a földbe, és az ilyen időszakokat sokszor hosszú csapadékmentes időszak követi. Ezért alakul ki rendre aszály.
Az elmúlt napok esőzései enyhítettek az aszályhelyzeten, még akkor is, ha a most lehullott mennyiség két-háromszorosára volna szükség a földeken.
Szélsőségeket hoz a klímaváltozás
A klímaváltozás miatt megváltozott a mérsékelt öv áramlási rendszere. Az Északi-sark felmelegedése miatt az atlanti ciklonok nem érik el a Kárpát-medencét, noha ezek hoznák a többnapos áztató esőt. A növénytermesztésnek erre volna a legnagyobb szüksége. Ezek helyett a északi-déli beáramlások uralják az időjárást, így érkeznek Magyarország fölé a mediterrán ciklonok. Ezeken túlmenően harmadik forrásból, a helyi záporokból származik eső. Ez utóbbival két gond van: a térbeli véletlenszerűsége és az intenzitása. Ezekre jellemző, hogy a szomszédos települések egyikében egy óra alatt 60 milliméter eső hullhat le, míg a másikban semmi.
A Kárpát-medencére, ezen belül Magyarországra vonatkozó időjárási modellek, szoros összefüggésben a hosszabb ideje zajló klímaváltozással azt vetítik előre, hogy az előttünk álló évtizedekben a mainál is szélsőségesebb lesz csapadékeloszlása. Egyre nagyobb aszályok és egyre jelentősebb belvizek fogják tarkítani időjárásunkat – fogalmazott Gál Tamás Mátyás, aki szerint, ha az évtized közepére stabilizálni fogjuk tudni a helyzetet, az időjárásunk így is szélsőségesebb lesz a jelenleg tapasztatnál. A magyar mezőgazdaság öntözésre való átállása lényegében, kikerülhetetlen feladat.
