A katolikus egyház nem engedi meg a papoknak, hogy közvetlen pártpolitikát folytassanak. Minden hívőhöz küldetésük van, pártpreferenciáktól függetlenül. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem foglalhatnak állást olyan kérdésekben, ami nem a napi politikát, hanem az erkölcsöt illeti.
Nagyon sok olyan pápa is volt, aki „meghökkentő” kijelentésekkel állt elő. Megválasztása után XXIII. János volt az, aki egy rövid ideig „megbotránkoztatta”, vagy legalábbis meglepte a világot. Összehívta a II. Vatikáni Egyetemes Zsinatot. A katolikusok konzervatív része egy kicsit rosszallotta is az ő tevékenységét. Aztán az idő őt igazolta, a keresztény közélet azon az úton haladt tovább, amelyet ő jelölt ki. Az utána következő pápáknak, VI. Pálnak, I. János Pálnak, II. János Pálnak és XVI. Benedeknek a zsinati alapvetés volt a vezérelve. Sőt XXIII. Jánost, VI. Pált és II. János Pált szentté is avatta az egyház.
Az egyháznak és minden keresztény embernek hűségesnek kell maradnia az evangéliumhoz, ugyanakkor alkalmazkodni kell az idők jeleihez. Az egyháznak ez a törekvése „húsz évszázad viharaiban” lényegében mindig megvolt. Már Szent Pálnál látjuk ennek a jeleit. Az erkölcsi jóért mindig kiálltak, viszont iparkodtak a lelkipásztori bölcsességet is figyelembe venni. A középkorban Szent Bernát fogalmazta ezt meg, volt tanítványának, III. Jenő pápának írott levelében, nevezetesen, hogy a pápának a lelki hatalmát a szolgálat szellemében kell gyakorolnia. A XX. században XII. Piusz pápa inkább „csendesen” mentette az üldözötteket a kegyetlen világégés idején, mintsem nagy beszédekben elítélte volna a nácizmust. Úgy vélte, az még inkább fokozta volna a sátáni terror tobzódását.
Az egyháznak az a feladata, hogy az evangéliumot hirdesse. Fontos a tanítás tisztaságának megőrzése. „Bizony mondom nektek: … egy »i« betű vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, hanem beteljesedik az egész” (Mt 5,18-19). De az evangéliumban nem csak a tanítás tisztaságáról van szó. Semmit nem ér a tanítás tisztaságán őrködni, ha az egyház és benne minden keresztény ember nem a tanítás szellemében él.
A tanítás szelleméhez pedig alapvetően hozzátartozik, hogy a közéletben kiálljunk az elesettek, az elnyomottak, az éhezők és védtelenek mellett. Jézus ezt nyomatékosan hangsúlyozza az utolsó ítéletről szóló tanításában (Mt 25,31-46). A kiszolgáltatottak közé tartoznak a szexuális ragadozók áldozatai. II. János Pál pápa pedig kiemelten felhívta a figyelmet a nehéz helyzetben lévőkre, például a leányanyákra és azokra a nőkre, akiket az abortusz veszélye kísért. Ezt az utat követi Ferenc pápa is.
Ugyanakkor Ferenc pápa a szó jó értelmében konzervatív is. Szembe mert menni a közvéleménnyel, amely például az abortuszt, vagyis a meg nem született életek kioltását magától értődő „női jognak” tartja. De ezt nem inkvizítor módjára teszi. És hiteles követői sem.
Fontos, hogy minden megfogant magzat életben maradjon, de fontos az is, hogy megfelelő, emberi jogok szerinti élethez, neveléshez, műveltséghez jusson.
Meghökkentő kijelentése volt a pápának, hogy „az emberek ne úgy szaporodjanak, mint a nyulak”. Pedig jogos: úgy szaporodjanak, mint az értelemes emberek. A mezei nyúl „rossz anya”, igaz, a megszületett kisnyulak hamar „fészekhagyókká” lesznek. Az ember azonban maximálisan „fészeklakó”, teljes emberségére másfél, inkább két évtized alatt jut el. Ez alatt nevelésre, gondozásra van szüksége. Fontos, hogy ahol szükséges, számíthassanak a társadalom segítségére.
Természetesen Ferenc pápa is gondol a nehéz helyzetben lévőkre. Akik szexuális identitásproblémákkal küzdenek, azok irányában is szeretettel van. Nem a bűn iránt való toleranciával, hanem a szenvedésben való részvéttel és segítséggel. Hangoztatja, hogy nem ítélkezni akar.
Azzal kezdtem, az egyháznak küldetése van minden hívő emberhez. De ha az utolsó másfél évszázad pápai megnyilatkozásait nézzük, látjuk, hogy az egyháznak küldetése van: minden jóakaratú emberhez.
A szerző ny. középiskolai és főiskolai tanár
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
