Másodiknak lenni a magyar választásokon a hét ágra viruló NER idején olyan, mint majdnem elérni a buszt, hogy aztán majdnem kirugdoshassuk a tajtrészeg, de alapesetben is paréj sofőrt a kormány mellől. A majdnem kellemetlen szó. Majdnem nélkül minden van, majdnemmel pedig semmi nincs. Nem majdnem semmi, hanem tényleg semmi. (Leszámítva az egyre soványabb parlamenti ellenzéki képviselet megélhetését, ami úgy valami, hogy nem semmi, via Laár.)
Ha úgy tetszik, a kormányváltásban érdekelt legerősebb ellenzéki formáció a legnagyobb hibás azért, ha elmarad a kormányváltás. És nem is csak a kormányváltás marad el, hanem a biztonságos, értelmes, a többség számára kielégítő irányú közlekedés, mert ez a sofőr az eltulajdonított BKV-viszonylattal mindenhová megy, csak értelmes, felvilágosult, európai helyre nem. Félreértés ne legyen: sosem volt fideszes a többség az elmúlt ciklusokban, és amennyien azok voltak, azok sem tudnak magukról rendesen. Ha a Kétfarkú Kutya Párt szavazóbázisa annyira korlátolt volna, mint a Fideszé, akkor ma örök lenne az élet és ingyen a sör, és úgy en bloc minden jobb lenne, mert az emberek tömegesen hinnék el az iróniát.
A rezsicsökkentés is irónia, ahogy a no war, no gender, no migránsterrorista-gettó is az, csak Orbán mélyebb hangon mondja, és nem a mosolyán látszik a csibészség, hanem a pereputtya és a tettestársai bankszámláján.
De ha már közveszélyes alkalmatlanság: Jánd község méltán ismeretlen polgármestere nagyot gurított a héten a turisztikai innováció vidéki térképén. Miután a negyvencentis kilátó és a lombkorona nélküli lombkorona-tanösvény ötletét lecsapták a kezéről (és disznótelepe sem lett strómanként, valószínűleg), ezért valami egészen különös módon gondolta szórakoztatni az arra járó nagyérdeműt. Lecseréltette a falu határában az eredetiségben nem annyira verhetetlen „Üdvözöljük Jánd községben!” feliratot, és a helyébe odavéste a „NO MIGRATION, NO GENDER, NO WAR” elriasztást, miheztartás végett. Ezek után két lényeges kérdésünk támadt, hol a régi felirat? Jóska, a gameszos hazavitte gyújtósnak? Vagy kitették a helyi népművészeti közgyűjteménybe mint levitézlett, idejétmúlt ereklyét? Hogy emlékezzen az utókor, valamikor még volt valamennyi esze a nagytiszteletű elöljáróságnak, mert észlelte, hogy faluvezetőként nem a nagypolitika színpadán kell fociznia, hanem a szájbatekert utat kell felújítania, és gondoskodnia kell minden elesettről, attól függetlenül, hogy elvbarátja az illető, vagy nem. Élesebb pillanataiban még vélhetően Orbán Viktor is emlékszik rá, hogy egy miniszterelnököt nem a fél (egyharmad) országnak választanak, hanem az egésznek. Kampányban persze ne kérdezzék ilyesmiről, ilyenkor nem ismer se istent, se embert, se nyilvános nagygyűlést, de közvetlenül a választás utáni Semjénnel nótázás után már minden bizonnyal ezt gondolja. Persze, úgy tizenöt percig, de ne legyünk telhetetlenek. Karácsony Gergelynek is partnerséget ígért például, de mutassanak egyetlen pillanatot vagy legalább egy véletlen találkozást egy kerékpárúton vagy a négyes-hatoson, amikor a kormányfő személyesen egyeztetett a főpolgármesterrel, vagy legalább a parkolóban elbújva (a Karmelita homályában történhetett ilyesmi, de a gondos facebookos Orbán videó- és fotógalériájában aligha találni sok közös emléket).
Jánd község példázata azonban arra figyelmeztet minket, hogy hátha nem teljesen butult bele a falu vezetése a nagy magyarországi tanácselnökösdibe. Helyhatósági választás idején ugyanis megszoktuk, az utolsó héten rendre röpködnek az ilyen gondolatmenetek, hogy egy-egy vidékre tévedt kormányzati notabilitás megfenyegeti a komplett vidéket, hogy ha jót akarnak, szavazzanak a Fideszre. Változó ízléssel teszik ezt. Van, aki szabályosan kijelenti, hogy akkor kap pénzt egy falu, ha a kormánypárti jelölt győz, más körbeírja, és jó együttműködésről beszél. Ilyen módon a jándi első ember talán csak előrelátó, és a kormánynak üzent, hogy arrafelé bizony mindenki tudja, hová kell ikszelnie.
És hogy biztos legyen a dolgában, ki is mondta, hogy a falujában még az ellenzéki is fideszes. Szegény falu.
Olyan messze azért nem mennénk, hogy a magyar parlamentet azzal a gyakori váddal írjuk le, miszerint aki beül oda, az menthetetlenül a Fidesz szekerét tolja. Ez nem lenne méltányos. Egyetlen ellenzéki párttól sem vitatnánk el szívesen, hogy valóban és őszintén kijön a gálája a nemzetinek mondott gyülekezettől. De azzal azért csak szembe kellene már nézni, hogy minél tovább próbálják kiakolbólítani a hatalomból a Kicsit, annál inkább odagyógyul a bársonyszékhez. Talán ha elkezdenék minden oldalról támogatni…
És hogy visszhangozzon még a fülünkben kicsit a sok magyar közpénzből finanszírozott szélsőjobboldali fősodor budapesti világkonferenciája: a YouTube „gyűlöletbeszéd” miatt törölte Eva Vlaardingerbroek holland politikai kommentátor előadásának videóját. Nevezett hirtelenszőkeség a nyugati nagyvárosok késeléses eseteiről szóló híreket sorolta fel, mondván, „a fehér európaiakat egyre gyorsuló ütemben cserélik le a saját országukban, és ez a civilizációnk végét fogja jelenteni, ha nem fordítjuk meg a dolgokat”. Eva nem beszélt a hófehér nácik vagy az átlagos fehér keresztények életellenes bűneiről, mert nyilván vannak. Hanem a színesekről beszélt a sorok között. Nem a bűnösökről, akik bármilyen színűek lehetnek, hanem a színesekről. Hát akkor mit várjunk a jándi próbaidős marketingestől? Még jó, hogy megállt az útszéli elmélkedésnél. Mert tovább is van…