;

nők;dícséret;versek;

- Töttős Gábor versei

Balladák Villon modorában

A negyvenes nő dicsérete

Nem ugrabugra kanca már:
négy X-e dísz, mint nyílt virág,
de férje érte vadszamár,
kit féltékenység majd’ kirág,
mert minden férfit vágyni lát,
míg ő ritkán olt, szemez,
s a kék bogyókra révedez,
(titokban tán még megvesz is),
mert tudja jól, hogy verseny ez,
s a negyvenes nő mennybe visz.

Rugalmas ő, ha várva vár,
és tudja, mit rejt nagyvilág,
mert csöndes, hogyha áll a bál,
elrejti azt is, ami rág,
s bár nőként sérti mami-vád,
anyaként könnye pergedez,
ha gyermekéhez közeledsz,
(szemével tán még verne is),
de érzi, hogyha jól szeretsz,
s a negyvenes nő mennybe visz.

Kezében oly jól áll – kanál,
de pillantása invitál,
mert ösztöne rugóra jár,
s ölelve húz le, mint hínár:
szuszod kifogy, amíg himbál
és illatával körbevesz,
szédít, akár a tiszta szesz,
(s fiúja vagy, ha férje is),
az álmod álma bolyha lesz,
s a negyvenes nő mennybe visz.

      Ajánlás

Lehetsz te rusnya, renyhe is,
de adj betevőt, ami jár,
s ha nem jut mindig kaviár,
ígérj, hisz te vagy a király,
hát melegíts, vagy merevíts,
ha önmagával megkínál,
s a negyvenes nő mennybe visz.

Az érett nő dicsérete

Valódi nőnek nincs kora:
a csitri népet űzze más,
fékezd a véred, cimbora,
és jól figyelj, hogy messze láss!
Reggel kapálj, és este áss,
dugványod ványadt szárait
jó televény talajba vidd,
palántád így lesz egyenes,
s tapasztalattal nő a hit:
a legjobb nő az ötvenes.

Mindent tud, s nem felejt soha,
babusgat ő, mint büszke társ,
a mindig édes mostoha,
ki tudja, tested hány dekás,
mikor, mennyit, mit is teázz,
s lesi hasadnak vágyait,
s hogy ne csak enni vágyj ma itt,
finom desszertként körbevesz,
szívedbe rejti lángjait:
a legjobb nő az ötvenes.

Tied kedélye, víg bora:
már messze nász és messze gyász,
a lét telét űzöd tova,
mennyekbe mégy, ha véle hálsz,
s bár kardod íve, éle más,
ő ösztönöz, hogy harcba vidd,
és megbocsát, ha megtörik,
s ha véred lassan csörgedez,
a vérnyomáson őrködik:
a legjobb nő az ötvenes.

      Ajánlás

Tegyed mérlegre, érdemes:
öreg, voltál nagy vad- s kan-ász,
te, mint a birka, el ne mássz,
titkos vadat már úgyse látsz,
ő még akkor is ölbe vesz,
súgd meg neki, miért e láz:
a legjobb nő az ötvenes!