Chung Kuo magyar Tábornoka

Hazánk omnipotens vezetője nem pávatáncot, hanem életveszélyes kötéltáncot jár. Alternatíva előtt áll, vagy eleget tesz valamennyi követelménynek az EU-s pénzek folyósításáért, vagy inkább lemond róluk. Az uniós pénzek csak a jogállamiság helyreállítása és a korrupciós ügyek vizsgálata után érkeznének. A jogállamiság helyreállítása és a korrupciós ügyek vizsgálata a kormány bukását, a Fidesz-politikusok letartóztatását jelentené (akadna, aki vádalkut kötne). Ezért szükségszerű a hatalmon maradás, azaz a másik alternatíva választása.

***

Kínát nem értik – állítják a kínaiak. Politikai elemzők, szakértők értelmezik Kína különleges, minden más hatalomtól eltérő politikáját, de nem vesznek tudomásul egy történelmi tényt: Chung Kuo (Központi Nemzet/Birodalom), azaz Kína a világ egyetlen államalakulata, amelynek expanzív, pragmatikus politikai-gazdasági diktatúrája 4500 éve stratégiailag változatlan. Csupán taktikailag alkalmazkodott a történelem folyamán beállt megváltozott körülményekhez, így a Mandarinból Császár, végül pedig kommunista Államelnök lett. A világ minden más ősi államalakulata megszűnt, vagy teljesen átalakult többször is.

Mao Ce-Tung és Hruscsov 1961-es találkozóján a kínai párt- és állami vezető elutasította a kommunista pártok és mozgalmak szovjet irányítását, mondván, ehhez az ősi múltjuk alapján a kínaiak jobban értenek.

A Mandarin/Császár kénye-kedve szerint likvidált embereket, közösségeket. Kínában nem jöhetett létre arisztokrácia, mert aki nem tűnt lojális alattvalónak, azt családjával együtt kilenc rétegben kiirtották. A tömegmészárlás csupán incidens; az 1947 februári incidensben például 16 ezer embert öltek meg Tajvanon, az 1989. június 4-i incidensben a Tienanmen téren ezrek haltak meg. A Központi Birodalomban a Mandarin/Vezető személyisége, uralkodói tevékenysége sokféle volt, akár másutt a világban, és ugyanígy a dinasztiaváltás is sokféleképpen történt. A pragmatikus Kína véres történetében ismeretlen értelmetlenség a vallásháború. Emberek, közösségek likvidálásához nincs szükség vallási-ideológiai okokat keresni. Az 1839-1842-es ópiumháború idején például nem keresztényüldözés történt, hanem az ópiumot a Központi Birodalomba csempésző és eladó angolokat, a misszionáriusokkal együtt likvidáltatta a Császár.

A konfucianizmus nem vallás, hanem filozófia. Konfuciusz 2500 éves tanítása: „Ne tégy olyat, amit nem szeretnél, ha más tenne veled”. Konfuciusznak menekülnie kellett, mert tanítása korlátozta volna a Mandarin vagy a Tábornokok önkényét. A társadalmi szokásokban, a mindennapi életben azonban mind a mai napig követhették és követik is tanítását: a kínaiak, távol-keletiek kedvesek, udvariasak. Konfuciusz gondolatait és a buddhizmust a Da Xue (Nagy Tanulás) egyetemeken ismertették. Az első, európai értelemben vett, tudományos kutatásokat is végző egyetem az 1905-ben Sanghajban alapított Fudan Da Xue.

Vallási közösségek és egyéb csoportosulások szabadon működhettek, különleges szokásaikat gyakorolhatták. Buddhista pagoda-szertartások, éttermek ma is működhetnek, de a dalai láma csak helytartóként szólhatna bele a tibeti ügyekbe, azaz ha szolgálná a Mandarin utódját, a kommunista Államelnököt. A mohamedánok étkezhetnek, öltözködhetnek, imádkozhatnak szokásaik szerint, de nem követelhetik, hogy a Korán előírásai és az iszlám hagyományok szerint élhessenek, külföldről mullahot hívhassanak. A római pápa nem nevezhet ki püspököt, csak jóváhagyhatja azt, akit Kína javasol. A történelem folyamán néhány tartomány sikeresen elszakadt, erre az elnevezések utalnak: például Pe-King/északi főváros; Nan-King/déli főváros; Tung-King/keleti főváros, aminek japán megfelelője To-Kyo.

Az utolsó kínai Császár, a gyerek Pu Ji uralkodását Szun Jat-szen, a Kuomintang vezetője döntötte meg 1912-ben, és lett a Kínai Köztársaság elnöke. Utóda előbb a Kuomintang élén, majd a kínai elnöki poszton Csang Kaj-sek volt. 1949-ben a kommunista Mao Ce-tung vezette hadsereg vette át a hatalmat, kikiáltották a Kínai Népköztársaságot, Csang Kaj-sek pedig Tajvanra menekült. A Központi Birodalmat továbbra is Csang Kaj-sek képviselte az ENSZ-ben, amelynek Kína alapító tagja. 1971 júliusában Kissinger amerikai külügyminiszter Pakisztánból titokban Pekingbe repült, és előkészítette a kommunista Kína diplomáciai elismerését, ami után az ENSZ-ben Mao Ce-tung váltotta fel Csang Kaj-sek képviseletét. Tajvan eközben amerikai befolyás alatt marad. Ebben állapodott meg 1972-ben Nixon amerikai elnök Pekingben Mao Ce-tung kínai elnökkel. Tajvan (Republic of China) kínai tartomány, csak a Kínai Népköztársaságtól eltérő, független politikát folytat. Amelyik országban a kommunista Kínának diplomáciai képviselet van, ott nem lehet Tajvannak képviselete, és fordítva. Ezzel az ismertetéssel talán megérthetjük Kínát.

***

Chung Kuo világszerte gazdasági előnyökre törekszik, Beruházásokhoz, ásványi kincsek kiaknázásához kölcsönt ad, amelyet az adós vásárlással törleszt. Távoli országokban, amelyek soha nem voltak a Központi Birodalom tartományai, Kína nem avatkozik a politikai életbe, csak gazdasági befolyásra, függőségre törekszik – a Tábornokok szerepét az üzletemberek vették át. Chung Kuo nem szól bele a nemzetközi konfliktusokba, támogatásnak tűnő segítséget nyújt a konfliktusok résztvevőinek, gazdasági előnyök reményében. Chung Kuo mai Tábornokai révén profitál, a világpiac nagyobb értékben vásárol kínai érdekeltségű árut, mint amennyit Kína importál. Ez sérti a jelentős gazdasági értékeket produkáló országok érdekeit, de közömbös a gazdasági törpék, így Magyarország számára.

Hatalmának megtartása végett hazánk vezetője kénytelen szövetségesei ellen politizálni, és lemondani az uniós pénzekről, „ami nekünk jár”. Sebaj, Kína ad kölcsönt, akármennyit, akármikor. A kölcsön törlesztése áruvásárlással történik, amit külkereskedőink haszonnal továbbadhatnak. Hazánk vezetője Chung Kuo Tábornokává avanzsál, és a magyar gazdaságot nyereségessé teszi. A nyereségből csak a Tábornok stábja részesül, de nem a munkavállalók. A magyar munkavállalók, európai génjeikkel, külföldre távoznak és asszimilálódnak, az utódok pedig csupán emlékezni fognak magyar származásukra. Az új magyar állampolgárok jól képzett, szorgalmas, kedves távol-keletiek lesznek – nem európai génekkel. Az intenzív akkugyártás környezetszennyezése országunk életszféráját lakhatatlanná és tönkreteszi. A Tábornok utódai pedig kénytelenek folytatni az akkugyártást. Tábornokunk győzött.

***

Elkeserítő jövőkép. Vigasz, hogy ezt már nem érem meg.