Élesedik az antiszemitizmus Ausztriában. Tavaly 1147 antiszemita cselekményről érkezett jelentés a zsidó közösséghez, s októbertől különösen gyorsan emelkedett az ilyen jellegű megnyilvánulások száma.
Idén azonban még drámaibb lehet az antiszemitizmus helyzete. Az utóbbi napok eseményei mindenképpen erre engednek következtetni. Szombaton este palesztin zászlókkal, „Intifáda“, „Szabad Palesztína“, „Izrael terrorista állam“ feliratú táblákkal jelentek meg kétszázan Bécsben a parlament előtt, az előre bejelentett, békés tüntetést a rendőrség feloszlatta. Körülbelül annyian vonultak itt fel, mint előző vasárnap este a bécsi belvárosban a régi Állami Kórház épületénél. Ott azomban nem kértek engedélyt a demonstrációhoz, és ahhoz sem, hogy sátrakat, egyfajta tiltakozó tábort állítsanak fel. A résztvevők az Izrael ellen lázongó amerikai egyetemisták mintájára szerveződtek, angolul beszéltek, fejükön-nyakukban pedig palesztin kendőt viseltek. Arcukat igyekeztek eltakarni, például a Covid idejéből megmaradt maszkokkal, s azt követelték, hogy a nemzetközi körforgásból kapcsolják ki az izraeli Erasmus-ösztöndíjakat, s függesszék fel az együttműködést minden olyan multinacionális céggel, amely egyfelől pénzt ad az egyetemi tanuláshoz, másfelől részt vesz Izrael fegyverzésében. „Nem vagyunk antiszemiták“ - harsogják a táblák - „mi csak Izraelt támadjuk“.
A rendőrség csütörtök hajnalra számolta fel a belvárosi tábort, három lányt, akik nem voltak hajlandók igazolni magukat, rövid időre letartóztattak. „Bécsbe is megérkezett a diákok intifádája“ - konstatálta a Die Presse május 7-én, amikor a Judenplatzon a német-izraeli filozófus, a Kant-szakértő Omri Boehm a közel-keleti konfliktusról tervezett elemzést tartani. Fellépésére a bécsi „Festwochen”, a tavaszi Ünnepi Játékok keretében került sor. Őt a Játékok főnöke, Milo Rau hívta meg, talán hogy ellensúlyozza a két, utóbb Izrael ellenesnek minősített vendéget, a volt görög pénzügyminisztert, Janisz Varufakiszt és az irodalmi Nobel-díjas Annie Ernaux-ot. Az ellenérzések a két tábor között azonban annyira elmérgesedtek, hogy az osztrák izraeli hitközség volt első embere, a manapság az európai és a nemzetközi zsidó közösségekben is meghatározó szerepet játszó Ariel Muzican, már a békülékeny beszéd előtt kijelentette, ha fiatalabb lenne, tojásokat vágna a szónokhoz“. A rendezvényt finanszírozó Erste Bank Stiftungja így levetette nevét a szponzorlistáról, bár a költségeket állta, s át akarta helyeztetni a rendezvényt egy kávéházba.
Végül az ünnepi beszédet az eredetileg tervezett helyen tartották meg, a megtámadott filozófus kiegyensúlyozott szónoklatot tartott. Azt magyarázta, hogy Németország, ahol Izrael biztonságát államérdekké nyilvánították, és Ausztria, mindennél fontosabbnak tartja Izrael létét, fejet hajt a holokauszt áldozatai előtt, s gondját viseli a helyi zsidóknak, elítéli az antiszemita palesztin megmozdulásokat. Nagy-Britannia és Franciaország viszont, egykori kolonialista bűntudatból, jobban megérti a palesztin civilek felháborodását. A Falter című bécsi értelmiségi hetilap szerint a szélesedő harag egyre egyoldalúbbá teszi a vitatkozó feleket, művészeket, kultúrértőket utasítanak el, vannak, akik antiszemitizmust szítanak, írja a lap. Az egy órás beszéd közben amúgy több palesztinpárti aktivista bekiabált Boehmnek, azt tudakolva tőle: érzékeli-e az indulataikat, mire a filozófus visszakérdezett, vajon a lázadozók is hallják-e az ő szavait.
Oscar Deutsch, a hitközség elnöke az első pillanattól kezdve azt követelte a rendőrségtől, hogy ne engedélyezze a palesztin tábor működését, bontsa le a sátrakat. A tábor felállításához a hatóságok nem is adtak ki engedélyt. A rendőrség végül csak a negyedik nap hajnalán lépett közbe. Ekkorra már kezdett elfajulni a helyzet, tovább radikalizálódtak a palesztinpártiak, s az aktivisták a média képviselőit elzavarták a táborból. A történtekről – leplezetlen lelkesedéssel – csak az iráni állami televízió számolt be.
Az osztrák főiskolai és egyetemi hallgatók szövetsége, miként az osztrák belügyminisztérium vezetése is, elítélte a demonstrációkat, a militáns hangvételt, a szűnni nem akaró zsidózást. Hasonló volt a hangulat és a hangnem a május 5-én a bécsi Tudományos Akadémián megrendezett 3. Európai Antiszemitizmus elleni Konferencián is. Az indulatokat csak szította, hogy kezdéskor egy szélsőséges aktivista művért öntött az épületbe belépni szándékozó, a rendezvényt kezdeményező osztrák kancelláriaminiszter, az európai és az antiszemitizmus ügyében is illetékes Karoline Edtstadler valamint Oscar Deutsch lába elé. A támadást - biztonságiak segítségével - mindketten kivédték.
Deborah Lipstadt, az amerikai kormány különleges megbízottja az antiszemitizmus ügyében a konferencián kifejtette, hogy az amerikai megbízottak korábban segítséget nyújtottak európai kollégáiknak, most viszont ők szorulnak tanácsra, az amerikai egyetemeken is dúl a konfliktus. A holokauszt-kutatással foglalkozó Lipstadt szerint az egyetemi megmozdulások az egykori könyvégetésekre emlékeztetnek, az összeesküvés-elméletek, a zsidóellenes megnyilvánulások a nemzetközi biztonságot veszélyeztetik, halálos döfést szúrnak a demokráciába.
A Hamász terrorszervezet tavaly októberi Izrael elleni támadása és a gázai háború megindulása óta számottevően erősödött az egész világon az antiszemitizmus, hangzott el a kétnapos konferencián.
