Mivel nemhogy a sajtót, de a helyi lakosokat is csak szűrve, Fidesz-párttagkönyvvel a kézben engedik be az Orbán Viktor kampányturnéjának helyszíneiül szolgáló pajtákba, csűrökbe és katakombákba, a nagyközönségnek nincs pontos információja arról, hogy mi is hangzik el ezeken a szeánszokon. A lassan-lassan azért szivárgó információk szerint a miniszterelnök a háborúról tesz meglehetősen meredek, a nyilvánosság előtt nehezen vállalható, inkább a szájhagyományra bízott állításokat. Elmélkedhetnénk most azon, hogy 14 év kormányzás után ennyi a Fidesz üzenete: „Rettegjetek!” – de talán hasznosabb, ha megnézzük, mit gondol valójában a Párt Oroszország Ukrajna elleni agressziójáról, és annak okairól.
Mert egyfelől ott van Németh Zsolt, az atlantista fideszesek talán még létező, de egyre szűkülő tábornak képviselője, aki a napokban megdöbbentő módon a tények felől próbálta megközelíteni a kérdést. „A NATO nem oroszellenes szervezet: nem tervezi és soha nem is tervezte megtámadni Oroszországot, de képes megvédeni a tagjait egy orosz támadástól. Oroszország azért nem tudja katonai eszközökkel korlátozni a magyar szuverenitást, mert NATO-tagok vagyunk. Hogyha nem lennénk NATO-tagok, akkor valószínűleg jelenleg nem Ukrajna védekezne egy orosz támadással szemben, hanem mi” – ilyeneket mondott.
Másfelől meg ott az ellenpólus, azaz maga Orbán. Nem voltunk ott, de nagy tétekben mernénk fogadni, hogy a fentiekből – pedig épp eléggé fenyegető, ráadásul valóságos is – egyetlen szó sem hangzott el azokban a magtárakban, ahol mostanában fellép. Az ő (és Putyin) megközelítésében Ukrajnában azért van háború, mert „az oroszok egy nagyon világos biztonsági igényt fogalmaztak meg az Egyesült Államok és a NATO felé. Leírták, hogy azt követelik: Ukrajna soha ne legyen tagja a NATO-nak, ezt mondja ki Ukrajna, és biztosítsa maga a NATO is, és vállaljuk, hogy soha nem helyezünk el olyan fegyvereket Ukrajna területén, amellyel el lehet érni Oroszország területét. A nyugatiak ezt az ajánlatot elutasították, tárgyalni sem voltak róla hajlandók, és ez a visszautasítás váltotta ki azt, hogy Oroszország fegyverrel akar érvényt szerezni azoknak a biztonsági igényeknek, amelyeket korábban tárgyalás útján akart elérni.”
Megható, ugye?
Putyin valóban leírta mindezt, csak éppen nem ott ért véget a levél, ahol a magyar kormányfő abbahagyta a sztorit. Az orosz elnök, szintén írásban, kért még néhány apróságot: a NATO vonuljon vissza az 1997-es határai mögé (Magyarország 1999-ben lett a szervezet tagja), és értelemszerűen vigye magával a fegyvereit. Amerika pedig vonja ki katonáit, rakétáit, repülőit, hadihajóit Nyugat-Európából (is), azaz hagyja védtelenül a kontinenst, és engedje át az orosz hegemóniának. Ez volt az az ajánlat, amelyre a nyugati világ nemet mondott, mire válaszul az orosz haderő bevonult Ukrajnába.
Amiből egyrészt az következik, hogy Németh Zsoltnak van igaza. Másrészt pedig az: a háború veszélye nem kisebb, hanem sokkal nagyobb lesz, ha Ukrajna ügyében engedünk Putyinnak.