Vérfagyasztó üzenetet küld a világnak új védelmi minisztere személyével Vlagyimir Putyin. Pedig a 65 éves Andrej Belouszov nem vérszomjas generális és civil politikusként sem fekete öves szájkaratés. Az őt jól ismerők szerint rendes ember és kiváló közgazdász. Nem lop, egyszerűen a fizetéséből él, nincs se jachtja, se toszkánai villája, ami az orosz államapparátusban nem értetődik magától. Hírek szerint Putyin lánya, az egyre nagyobb befolyásra szert tevő Jekatyerina Tyihonova egyenesen miniszterelnöknek ajánlotta.
Igaz, közgazdasági és államszervezési nézetei nem tekinthetők túlságosan modernnek. Nagy hatással volt rá ugyancsak közismert közgazdász apja. Rem (a szovjet időkben népszerű név a „Revoljucija Engelsza is Marksza” rövidítése) Belouszov fiatalon egy Il-4-es repülőgép géppuskásaként Budapest fölötti bombatámadásokban vett részt, majd a 60-as években az Alekszej Koszigin akkori miniszterelnök nevével fémjelzett gazdasági reform egyik kidolgozója volt, később Vietnámban és Laoszban adott tanácsokat. Fia, Andrej Belouszov bizalmatlan a piaci mechanizmusokkal és szereplőkkel szemben, jobban bízik az erős, központosított államban, de ez nem lenne baj. Mint ahogyan az sem, hogy hatékony, erős kezű vezető, de még csak az sem, hogy Ukrajna megtámadását követően az orosz gazdaság fejlesztéséért felelős miniszterelnök-helyettesként az Egyesült Államok és az Európai Unió is büntetőszankciók alá helyezte. A baj nem Belouszov, hanem Putyin.
Az orosz elnök az eddigi védelmi miniszter, amúgy is csupán címzetes katona Szergej Sojgu arrébb tolásával azt üzeni, hogy Oroszország hosszú évekre, meglehet, akár egy nemzedéknyire átáll a hadigazdaságra. Nem csak az Ukrajna elleni háborút látja elhúzódónak, hanem szembenállását a Nyugattal, a világgazdasági viszonyokkal és általában a demokráciával. Abból a teljesen téves, ám az orosz történelemből rendre visszaköszönő feltételezésből indul ki, hogy Oroszország kizárólag hadseregével képes megvédeni az érdekeit. Mintha bizony az orosz gazdaság és kultúra versenyképtelen lenne, nem volna képes elég vonzerőt gyakorolni saját lakosságára és a külvilágra, mintha a háború nagyobb biztonságot tudna nyújtani a békénél. Putyin ezzel a húzásával végérvényesen beismeri, hogy fő prioritása, a birodalom fenntartásának legfontosabb eszköze nem az orosz lakosság jóléte, még csak nem is az emberi élet védelme, hanem a nyers katonai erő. Az Ukrajna elleni agressziónak már eddig is százezernyi orosz (oroszországi) halottja és még többször ennyi sebesültje van, de ők nem számítanak, az ő életük nem fontos, csak a „szent cél” az.
A keresztény világban 1600 éve ismertek Szent Ágoston hippói püspök tanai a háborúról. Szerinte a háború nem irányulhat az újabb háborúkra, hanem csakis a béke megteremtésére. Amit Putyin elkezdett és amire Oroszországot próbálja felkészíteni, az nem a békére, hanem a tartós konfrontációra irányuló politika, a háború, aminek az az oka, hogy külső ellenségre van szüksége hazai hatalma megőrzéséhez. Jégkorszak jön – már ha szerencsénk lesz, és nem tűzvihar.