Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban, a szlovák miniszterelnök elleni merényletről), hogy „azt tudjuk, hogy az elkövető egy háborúpárti ember volt. Egy progresszív, baloldali gondolkodású, háborúpárti elkövetővel van dolgunk”.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem tudjuk. Amit tudunk, csak annyi, hogy a merénylő zavaros gondolkodású ember, akit a rendszerváltás előtt a csehszlovák titkosszolgálat is megfigyelt, az elmúlt években pedig nemcsak egy neofasiszta szervezettel szimpatizált, hanem létrehozott egy erőszakellenes csoportot is. Ha Orbán szerint ez a progresszív, baloldali, háborúpárti gondolkodás, akkor ezen még el kellene gondolkodnia egy kicsit.
Azt is állította Orbán (ugyanott), hogy ha annak idején „azt mondták volna, hogy az Európai Unió nem hoz se békét, se jólétet, mint ahogy az ma így áll, akkor számos ország nem csatlakozott volna az unióhoz”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a helyzet nem így áll, ugyanis az Európai Unió ma is fenntartja a békét az uniós országok között (ez volt a célja), mint ahogy a jólétet is, hiszen nem véletlenül igyekszik annyi bevándorló Európába. Még Magyarországon is nőtt a jólét azóta, hogy beléptünk a szervezetbe, bár kétségtelen, hogy az elmúlt 14 évben elhagytak minket uniós versenytársaink. De ezért nem az EU a felelős, hanem az állandóan békétlenkedő Orbán.
Azt állította Kövér László, az Országgyűlés elnöke (péceli kampányfórumán), hogy „a 2012 és 2022 közötti időszak „Magyarország történelmének olyan aranyévtizedeként vonul be a krónikákba, amelyre az első világháború kitöréséig visszamenve nem találunk példát”.
Ezzel szemben a tény az, hogy de találunk. Például 1997 és 2006 között, amikor nemcsak a GDP nőtt évente nagyjából 4%-kal, hanem a háztartások fogyasztása is 50%-kal emelkedett, jobban, mint az orbáni csoda időszakában. A 26%-os inflációról pedig ne is beszéljünk. Ahogy Kövér sem tette.
Azt is állította Kövér (ugyanott), hogy az orosz-ukrán háború csak Európa eladósításáról és elköteleződéséről szól. Arra akarják kényszeríteni a tagállamokat, hogy „vegyünk föl olyan közös hitelt, amelyből finanszírozni tudjuk az ukránokat a háborújukban, és a nem létező ukrán állam működtetését, meg majd Ukrajna újjáépítését”.
Ezzel szemben a tény az, hogy az ukrán állam létezik, és tudtommal pár napja még Orbán is tárgyalt telefonon Zelenszkij elnökkel. Nyilván a nem létező állam nem létező vezetőjével. De akkor minek? Ráküldi a végrehajtókat?
Azt állította továbbá Kövér (Bátonyterenyén, az 1919-es kisterenyei csatára emlékezve), hogy „a magyaroknak akkor is, azóta is a kommunistákból mindig a legalja, a legkészségesebb hazaáruló-fajta jutott”.
Ezzel szemben a tény az, hogy Nagy Imre még a Fidesz által is elismert kommunista hazafi volt, nem pedig hazaáruló, de még az őt eláruló Kádár is a lakosság számára sokkal elviselhetőbb rendszert teremtett Magyarországon, mint Ceausescu Romániában, Zsivkov Bulgáriában, Honecker az NDK-ban, vagy Husák Csehszlovákiában. Ahogy azt a nyolcvanas években az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetében dolgozó Kövér is tapasztalhatta.
A szerző újságíró
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.