Több mint 4000 évvel ezelőtt 31 piramis épült Egyiptomban, az Észak-Karolinai Wilmingtoni Egyetem tudósai most azt mondják a Nature-ben megjelent tanulmányukban - az elmélet már ismert volt -, hogy alapos bizonyítékaik vannak arra, hogy a köveik a ma már nem létező Ahramat (arabul piramis) nevű Nílus-ágon kerültek az építkezések helyszínére. Ezt műholdas régi térképekre, radarképekre, geofizikai adatokra, valamint talajfúrásokra alapozva állítják. A víz egykori nyomait ma a sivatag és a mezőgazdasági területek rejtik. “Mostanáig senki sem volt teljesen bizonyos ennek a mega-víziútnak a helyzetéről, formájáról, és arról, pontosan milyen közel lehetett az építkezések helyszínéhez” - mondta a BBC-nek Eman Ghoneim, a tanulmány egyik szerzője.
A kutatócsoport feltérképezte az egykori folyóágat, amelyet szerintük egy nagy szárazság és homokviharok tüntettek el évezredekkel ezelőtt. A radarképeken rejtett folyók és épített struktúrák bukkantak elő azoknak a hegyeknek a lábainál, ahol az egykori piramisok legnagyobb része épült. Létezett egy olyan a víziút, amelyen a nagy köveket, az embereket és mindent, ami ezekhez a nagy építkezésekhez szükséges volt szállítottak. A folyó energiájával sokkal könnyebb lehetett a köveket szállítani, mint emberi erővel. Az Ahramat-ág 64 kilométer hosszú, 200-700 méter széles volt, és 31 piramis mellett haladt el, amelyek 4700-3700 évvel ezelőtt épültek. Az elmélet rávilágít arra, miért épültek ezek a piramisok ilyen közel egymáshoz, egy csoportban Giza és Lisht között, miközben ez a terület ma már lakhatatlan.
De nem csak a piramisok épültek az egykori, ma már nem létező Nílus-elágazások és mellékfolyók mellett, hanem sok település, templom is. A fáraók korától kezdve a száraz, sivatagi vidéken a folyó jelentette a fő közlekedési lehetőséget, ahol az áruk és építkezési anyagok áramlottak. Az évezredek során azonban a Nílus fő ága ide-oda vándorolt, mellékágak pedig eltömődtek, magukra hagyták az épített helyszíneket, amelyek ma már messzire vannak a folyótól. De azt nem lehet tudni - már csak azért sem, mert ezeknek helyszíneknek jó része feltáratlan, ismeretlen -, hogy ezek az egykori vízfolyások pontosan hogyan helyezkedtek el: az emberi tevékenység, a homok, az üledék elfedte őket. Ez a rejtettség az oka annak, hogy ma nem igazán értjük, a Nílus-morfológiájának változása hogyan befolyásolta az itt élők életét, a települések mintázatát a területen, és jelentősen akadályozza az ókori egyiptomiak történetének és napi életének megértésre tett kísérleteinket - olvasható a tanulmányban, amely legalább is a piramisok elhelyezkedésének okára feltehetőleg pontos megfejtést tud adni.
