Szijjártó Péternek mennie kell. És ez a legkevesebb, de egy magára valamit adó, valódi szuverén országban most egy mindenre kiterjedő nemzetbiztonsági vizsgálatnak kellene kideríteni, hogy is lehet az, hogy a külügyér ténykedése alatt Magyarország szuverenitása gyakorlatilag lenullázódott, Budapest az orosz titkosszolgálat előre tolt helyőrsége lett, a névleg magyar külpolitika pedig gyakorlatilag a hódító orosz birodalmi érdekek képviseletét jelenti az unióban és a NATO-ban.
Nem ritkán az euroatlanti integrációban érdekelt magyar nemzeti érdekekkel szemben. Nem túlzás: utoljára a Varsói Szövetség idején volt ilyen szoros az orosz gyeplő Magyarországon - Kádárék mentségére legyen mondva, hogy akkor egy cirka 200 ezres megszálló hadsereg állomásozott itt.
Nos, a vörös hadsereg 1990-ben távozott díszlépésben, viszont a jelek szerint az orosz titkosszolgálat az Orbánék által nyitva hagyott hátsó ajtón visszaszivárgott, és mára mélyen beépült a magyar kormányzatba. A magyar kormánypropagandát gyakorlatilag évek óta Moszkvából szerkesztik, az origo.hu és a Ria Novosznyi között mára csak annyi a különbség, hogy az origón több a csöcs.
Az orosz birodalom előtt behódolt Orbánék már 2016-ban egy pisszenés nélkül tudomásul vették, hogy az orosz szolgálatok felgyújtatták a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség épületét, hogy ráuszítsák az ukrán nacionalistákat a magyar kisebbségre. Orbánék ekkor nem hogy egyetlen orosz hírszerzőt sem utasítottak innen ki, de az Orbán-kormány tízmilliárdokkal támogatta, hogy Budapest közepére betelepüljön a putyini kémbank, majd azóta az sem zavarja őket, hogy az oroszok a magyar adófizetők cirka 75 milliárdját vágták zsebre, plusz a pesti Duna part egyik ikonikus épületét, a Lánchíd Palotát.
Mostanra viszont az is bebizonyosodott, ami még a kémregényeken edződöttek számára is hihetetlenül hangzik, hogy az orosz titkosszolgálatok éveken át napi szinten ellenőrizték a magyar külügyminisztérium (!) minden rezdülését. Több száz magyar diplomata, alkalmazott, diplomatafedésben dolgozó hírszerző összes levelét.
Szakmai vélekedések szerint ez ráadásul kifejezetten azután következett be, hogy az Orbán-Szijjártó fémjelezte kormányzat a moszkvai nyomulásnak engedve hagyta szétzilálni a korábban hatékony magyar kibervédelmet. Amikor az ügy először kipattant, Szijjártó Péter gyakorlatilag falazott az oroszoknak: idehaza simán belehazudott az ország képébe, „kampányhazugságnak” minősítve a sztorit.
Ahogy az is beszédes: most, hogy Szijjártó tényszerűen lebukott, az oroszokról megint csak egy szót sem ejt a kormányzat. Szijjártó helyette az amerikaikat szidta, az ügyet leleplező újságírót fenyegette meg, Orbán arról terelt, hogy őt most csak a kampány érdekli. Menczer Tamás Fidesz-szóvivő pedig otromba hazudozásba kezdett, hogy „Gyurcsány Ferenc meg beengedte az oroszokat a titkosszolgálatba” Részint, ha ez igaz is lenne, az sem mentené a főnökei lassan hazaárulás számba menő oroszlobbizását. Másfelől erről azóta bíróság állapította meg, hogy éppen az ellenkezője volt igaz: tény, hogy Gyurcsány első kormányzása alatt történt, hogy Galambos Lajos akkori NBH-főigazgató egy hazugságvizsgálós átvilágítást kezdeményezett a szolgálatnál, amit külsős céggel hajtatott végre. Azonban a művelet során két ilyen, állítólagosan bolgár hazugságvizsgáló oroszul szólalt meg. Ezt azonnal észlelték az NBH-nál, majd úgy alakították a vizsgálatot, hogy a vizsgálók nem tudhatták a megvizsgált tisztek neveit. Ezt követően 2007-ben Gyurcsány menesztette Galambost, az utód Laborcz Sándor pedig teljes körű vizsgálatot rendelt el az ügyben, ami arra jutott, hogy ugyan szakmai protokollt sértett a külsős vizsgálat, ám nem sérült a magyar nemzetbiztonsági érdek, mivel ha voltak is orosz kémek, azok nem tudták nevekhez kötni a poligráfos eredményeket. Ezt pedig később bíróság is megerősítette.
Mármost ezt tessék összehasonlítani azzal, hogy Szijjártó alatt az oroszok éveken át a teljes magyar külügy minden leveléhez, feljegyzéséhez, megkörnyékezéshez, beszervezéshez alkalmat adó adatához hozzáfértek.