Megdöbbentő adat: tavaly két- és félszeresére nőtt Magyarországon a fizetésképtelenségi eljárások száma, s aligha okozna meglepetést, ha a 2024 első félévéről szóló beszámolók ne ennek a kedvezőtlen tendenciának a folytatásáról szólnának. A mérséklésére nyújtott uniós és hazai támogatások megszűnőben vannak, s bár recesszió véget ért, de a GDP számottevő növekedéséről sehonnan nem érkeznek hírek. Ugyanakkor hazánkban a felszámolási és a csődeljárások kiemelkedően magas száma ezúttal is kilóg a sorból. Egyetlen esztendő alatt 20 ezer vállalkozás további sorsa kérdőjeleződött meg.
A 2008-2009-es gazdasági világválság és a koronavírus időszakát leszámítva ebben az évezredben hasonló mértékű krízisre nem volt példa. A fizetőképtelenség legnagyobb mértékben az építőipart viseli, de nincs olyan iparágunk, amelyben nem szaporodott volna el, méghozzá drámai módon, a kritikus helyzetbe került vállalkozások száma. A rendszerváltás óta a kis- és közepes vállalkozások mindenkori vágya az volt, hogy a magyarországi multik beszállítóivá váljanak. Azonban álmukban sem gondolhattak arra, hogy az úgymond húzóágazatnak számító autóipar partnerének lenni napjainkban a növekvő számú, kényszerűségből leállított gépeik, berendezéseik növekvő számával jár együtt. Az elhibázott, a realitásoktól eltávolodó, Baross Gábor újraiparosítási program 100 milliárdjainak folyósítása "mindössze" azzal nem számol, hogy az ipar részaránya - a szolgáltatások javára - évről évre csökken. A megfékezésére szolgáló kormányzati recept: „az állam központi irányító szerepének konkrét intézkedések útján történő megvalósítása”, Ami egyértelműen, a GKI tanulságos megfogalmazása szerint: " a kormányzat lobbizáson és lojalitáson alapuló gazdaságirányításának megnyilvánulása." Aki nincs benne ebben a körben, vagyis az ipari cégek jelentős része, a megmaradásáért küzd.