Békés megyei punk

Ha egy külföldi zenész magyar változataként hivatkoznának önre, akkor ki lenne az?

Zámbó Jimmyként, a romani Cseh Tamásként szoktak rám hivatkozni.

Egy külföldit is tudna mondani? Például a magyar Elvis?

Legyen Johnny Cash. Mostanában úgy hordom a hajam mint ő. Volt egy country dalom az első lemezemen, ami inspirálódott Johnny Cash munkásságából. Amikor legutóbb játszottunk zenekarommal, akkor úgy konferáltam fel magunkat, hogy „Ladies and Gentleman, my name is Johnny Cash and This is the Vadvirág együttes". Azóta kissé fura a viszonyom ezzel: Kelet-Európában country zenét írni mégiscsak furcsa dolog.

Mi volt a zenei ősélménye?

A legeslegelső élményem a Tankcsapda volt, mivel nem volt otthon kábeltévénk, így sokáig az egyetlen is. Aztán talán nyolc éves koromban jött az 0-zone nagy slágere a Dragostea Din Tei – nekem akkor még a „numa numa jé” – amit a szomszéd parabolájáról lekalózkodott Viva TV-n hallottam először. Később, amikor lett saját mobiltelefonom és más forrásokból is hozzájuthattam a zenéhez, sokáig Guns N' Rosest hallgattam, aztán rengeteg Nirvana-t.

Milyen koncertekre jutott el Békés megyében?

Az első fesztiválélményem a Likefeszt volt Pusztaottlakán. A Békés megyeiek ingyen mehettek, így én minden nap elbicikliztem a földúton a fesztiválra. Ott hallottam először élőben az Ektomorfot, a külföldön is híres magyar metál zenekart. Azért szerettem őket nagyon, mert félcigány volt az énekesük, mint én. Sokat jelentett, hogy van egy olyan ember, aki már megcsinált valami hasonlót, mint amire én is vágytam.

Az első zenekara a punk Sasné volt. Hogyan reagáltak ott és akkor a punk zenére?

Leginkább sehogy. Ez akkor nagyon zavart mert úgy éreztem, hogy jó zenét csinálok, van üzenetem, de mégsem figyelnek ránk. Az egyik koncertünkről mind a két ember kiment, aki ott volt, de olyan is történt, hogy meg akartak minket verni. Talán ez ugyanaz a koncert volt.

Miért akarták megverni?

Eleve nagyon kevés ember volt a koncertünkön, ami eléggé frusztrált. Két srác elkezdte bekiabálni, hogy inkább játszunk Ossian-t vagy Pokolgépet, erre a Kurt Cobain-től tanult attitűddel bemutattam nekik, aztán ugyanezen forrásból merítve letérdeltem a gitárerősítő elé, és arra eszméltem fel, hogy ráestem az erősítőre. Hátra fordulva láttam meg, hogy az apám és az akkori barátnőm épp egy embert fognak vissza, aki korábban meglökött. Ilyen volt Békés megyében punknak lenni. 

Ezek után hogyan tért vissza a zenéhez? 

Sokkal erősebb volt az ösztön, ami vitt a zene felé. Nem ez volt az egyetlen olyan pont, amikor azt éreztem, hogy senkit nem érdekel ez az egész. Szerintem minden zenésznek nagyon sok olyan pillanat van, amikor azt érzi, hogy semmilyen visszajelzést nem kap a közönségtől. Ekkor mindig magamba néztem és feltettem a kérdést, hogy abbahagynám-e, ha senkit nem érdekelne. Arra jutottam, hogy nem, mert én ezt szeretem csinálni. Így azért egy fokkal könnyebb zenélni. 

A Sasné után Szegedre ment egyetemre és megalapította a Csillagerdőt. Budapesten kívüli zenészként mennyire nehéz berobbanni a köztudatba? 

Amíg vidéki zenész voltam sosem értettem, hogy miért mondják sokszor azt, hogy „vidéki zenekar létére sikerült nekik befutni”. Amikor Pestre kerültem, akkor értettem meg, hogy mekkora mértékben Budapesten koncentrálódik az egész zeneipar. Szegeden például hálát adtam, hogy találtam egy dobost, egy basszusgitárost, és az, hogy még egy csellistát is találtam, az óriási véletlen volt. Ehhez képest Budapesten nem az a kérdés, hogy találsz-e egy dobost, hanem a harminchét dobos közül, akit ismersz, kivel tudnál a leginkább együtt dolgozni. Aztán ott van még a rengeteg koncert helyszín, hangszerbolt, próbaterem. 

Több portál hasonlította az első egy szál gitáros lemeze után Cseh Tamáshoz. Mit gondol erről?

Amikor elkezdtem Cseh Tamást hallgatni, akkor nagyon a hatása alá kerültem. Elsőre jól esett, hogy egy olyan előadóhoz hasonlítottak, akitől nagyon sokat tanultam.  Utána egy idő után azt éreztem, hogy én nem akarok Cseh Tamás lenni, én Hegedűs Józsi akarok lenni. Majd eljött az a pont, hogy már nem tudtam lemosni magamról ezt a megnevezést, és nagyon nehéz volt mindig odafigyelni, hogy semmi olyasmit ne csináljak, ami alapján ezt mondhatják. Most elengedtem ezt. Az új albumon megjelent Viharsarki emlék-ben egészen tudatosan használom Cseh Tamás jellegzetességeit. Hátha megunják, vagy kikérik maguknak. 

Miközben már jobban eltávolodott ettől a Cseh Tamás stílustól. 

Az előző lemeznél teljes mértékben egy szál gitáros előadó voltam, javarészt mély, komoly, szomorú dalokkal. Jó dolog a melankólia, de azért meg lehet unni. Nem csak abból áll az ember élete, hogy szomorkodik. Vágytam egy zenekarra, szerettem volna, hogy a koncerteken a közönség, és mi is táncolhassunk, nevethessünk. Amikor összeálltunk a Vadvirág együttessel, először féltem a közös zeneszerzéstől, de egész gyorsan eljutottam velük addig, hogy könyörögve kértem őket, hogy mondják el a véleményüket a dalokkal kapcsolatban. Felszabadító volt visszacsöppenni a közös alkotásba.

Több interjúban is kiemelte, hogy fontos a roma identitása, de ezt nem feltétlen a dalai hangzásvilágában jelenítette meg. Zenei karrierjére kihat roma származása?

Minden kihat a dalokra, így  természetesen a származásom is, és minden olyan közösség, aminek a része vagyok, vagy voltam. Ha éppen ezzel kapcsolatosan foglalkoztat valami, akkor erről írok. A legfontosabb az, hogy őszintén, kötöttségek nélkül, teljesen szabadon írjak meg egy dalszöveget, mintha nem múlna rajta semmi. A dalszerzés lényegében eszköz arra, hogy jobban megértsem magam, és a világot magam körül.