Washington, Brüsszel vagy Moszkva? Ha tudod magadról, hogy élvezed, ha a környezetedben félelmet kelthetsz, szereted az érzést, amikor uralkodhatsz másokon, leigázhatod a tőled függőket, és akár ki is próbálnád az emberi életek kioltását, akkor Orbán Viktor a te embered, mert vele Magyarország egy újabb történelmi tragédia elé néz.
A Magyarország közhatalmi rendszerét bitorló, a maffiacsaládok elvén szerveződő és működő orbáni rendszer rövidesen nem csupán az Európai Unióból, de a NATO kötelékéből is kivezeti Magyarországot, amely így kényszerűen a birodalmi törekvések mellett elkötelezett orosz fennhatóság alá fog betagozódni.
Oroszország a birodalmi terjeszkedésének részeként folytatott agresszióiba mindig bevonja a partnereit. 2022. február 24-én, az orosz csapatok Belarusz területéről indították el nyílt agressziójukat a független Ukrajnával szemben. Ma is érvényben van, hogy az orosz csapatok korlátlan felhatalmazást kaptak arra, hogy Belarusz területéről és légteréből – belátásuk szerinti – katonai lépéseket hajtsanak végre Ukrajnával szemben. Az orosz propaganda pedig ma is lebegteti, hogy a Belarusz Köztársaság hamarosan maga is csatlakozni fog az orosz invázióhoz.
Nagyon is érdemes a magyar társadalomnak odafigyelni Belaruszra, ahol a nyilvánvalóvá vált választási csalás után Oroszország sietett Orbán és Szijjártó barátja, a választást elcsaló Lukasenka elnök segítségére. Rögtön utána Fehéroroszország az orosz agresszió felvonulási területe lett. A legújabb döntés szerint Oroszország engedélyt kapott, hogy kizárólagos orosz fennhatóság mellett Belarusz területen támadó atomfegyvereket telepítsen, onnan fenyegetve a nyugati demokráciákat. Ukrajna területén, az agresszor Oroszország oldalán konkrét katonai egységekkel vannak jelen a csecsen katonai egységek is, amelyek megfélemlítve az ukrán lakosságot háborús bűnök százait követték el az elmúlt két évben.
A Népszava archívumában ma is elérhető a 2023 februárjában publikált írásom (Viszlát, NATO, viszlát, EU!) arról, hogy mind az Európai Unióban, mind a NATO szervezetében nagy megkönnyebbülést jelentene, ha az Orbán Viktor által irányított Magyarország önként kilépne az EU és a NATO tagállamai közül. Legutóbb Rónai Egon Húzós című műsorában sem arról kellett már vitatkoznom a műsorvezetővel, hogy e két szervezet szeretne-e bennünket a tagjai között megtartani, vagy szívesen elengednének bennünket, hanem csak arról, hogy amíg Orbán tag akar maradni, addig ezt a többi tagországnak tűrnie kell vagy sem – azaz akaratunk ellenére kitessékelhetnek-e onnan bennünket, illetve e körben mi Orbán szándéka, érdeke.
Palotás János: Viszlát, NATO, viszlát, EU!Számomra, és a jog alappilléreit nem csak olvasók, hanem a jogfejlődést és e pillérek szerepét is értők számára természetesen aligha lehet kétséges, hogy annak semmi jelentősége, hogy az Európai Unió alapszerződése és/vagy a NATO alapokmánya konkrétan nem tér ki a kizárási folyamatra. Ebből az biztosan nem következik, hogy egy szövetség tagjainak tűrniük kellene egy olyan szerződő féllel való szerződés hatályban tartását, amelynek legfontosabb alapkötelmeit az egyik szerződő fél folyamatosan megszegi.
A nyelvhasználat fontossága
Az általam nagyon tisztelt, tudásában, meglátásaiban is kimagasló elismerésemet bíró Magyar Bálint számos könyvében, írásában és előadásában hívta már fel a figyelmet arra, hogy az ellenzéki kommunikáció mekkora károkat okozott és okoz ma is önmagának azzal, hogy beszédeikben évek óta az orbáni propaganda által diktált kommunikációs panelek csapdájában vergődnek. Orbán Viktort, egy bűnszervezet fejét például „Tisztelt Miniszterelnök Úrnak” szólítják rendszeresen a Parlamentben, miközben arról kellene beszélniük, hogy „Orbán úr, önök a kormányzati hatalmat választási csalással, a választójog megcsúfolásával, választók millióinak egy tudatosan kiépített, közpénzek százmilliárdjaiból fenntartott hazugsággyár általi becsapásával bitorolják”. A felszólalásaik során számukra biztosított, egyre korlátozottabb megszólalási lehetőséget a választásokat elcsaló miniszterelnöki hazugságokra való reagálásokkal töltik ki, ahelyett, hogy minden alkalommal szembesítenék Orbánt azzal, hogy „csalással, az emberek megtévesztésével, jogsértően áll Magyarország élén”, és ezért azonnali lemondásra szólítanák fel, mert egy bűnszervezet Európa közepén nem maradhat hatalmon.
Egy diktatúra ellenzékének, a demokratikus gondolkodású értelmiségnek, a média még működő, fel nem számolt maradványainak nem a diktatúra hatalmi szervezeteinek, képviselőinek hazug beszédeire kellene reflektálniuk, hanem azok megszólalásaitól elszakadva, az önkényuralom látható következményeire kellene rámutatniuk.
Ezt a kommunikációt megtanulni nem olyan nehéz, miközben nagyon sok előnnyel járna, és ami még fontosabb, sokkalta hatékonyabb ellenzéki kommunikációs eredményhez vezetne.
Lassan 14 éves tapasztalata lehetne az ellenzéki politikusoknak arról, hogy Orbán rendszere még a parlamentben sem biztosít lehetőséget arra, hogy elképzeléseiket a nyilvánosság előtt ma még nyitott plenáris ülés elé vigyék egy-egy törvényjavaslattal. Orbán házszabályai szerint már a bizottságok szintjén leszavazzák azok napirendre vételét, amit az ellenzéki képviselők látszólag kényszerűen tudomásul is vesznek. Pedig bármely parlamenti Fidesz-indítvány tárgyalásakor – egy átgondolt mondatfordulattal kezdve – az eredetileg előterjesztett indítvány megvitatása helyett a valós ellenzéki követelésre át lehetne, sőt át kellene térniük. Ilyen fordulat lehet például: „Az önök előterjesztése nem tárgyalható, mert önök csalással szerezték meg, bitorolják a parlamenti mandátumukat, önöknek nincs jogszerű felhatalmazásuk Magyarországon jogszabályt, törvény alkotni.”.
Meg kellene érteni, hogy abban az esetben, ha a fentiek helyett a parlamentben egy Fidesz-indítványt, vagy Orbán beszédét vitatják, akkor a valóságban elfogadják a FIdesz-KDNP kormányzásának legitim voltát. Észre kellene venni azt is, hogy Orbán és a Fidesz kommunikációs szószólói közel másfél évtizede az általam leírtak szerint végzik a társadalom megtévesztését, amikor minden ellenzéki felvetéssel szemben, a felvetés megválaszolása helyett kizárólag az éppen aktuális, központilag megadott kommunikációs panel szövegét ismételgetik.
Hadi kommunikáció
Orbán és az orbáni bűnszervezet adott témában feljogosított kiszolgálói mostanában kiemelt panelként a Parlamentben is folyamatosan így kezdik a felszólalásaikat, illetve az ellenzéki felvetésekre való válaszaikat is erre korlátozzák,függetlenül a saját indítványaik tartalmától: „A magyar baloldal most sem tesz mást, mint elárulja a hazáját, miközben kiszolgálja a Soros György által befolyásolt brüsszeli háborús terveket.”
A minden elemében hamis és súlyosan erkölcstelen, Oroszország 2022 februárjában indított agressziója kapcsán szinte azonnal kidolgozott háborús kommunikációs panel talán az eddigi legaljasabb, ugyanakkor kétségtelenül az eddigi legveszélyesebb, történelmi bűnként nevesíthető, megfélemlítő propaganda, melyre a bűnszervezet már eddig is több százmilliárd forint közpénzt költött. Ugyanakkor az sem tagadható, hogy a hatalomszerzés és -megtartás terén, éppen e propaganda félelemkeltő képessége okán az eddigi egyik legsikeresebb kommunikációs hazugságpanelje is Orbánnak az ukrajnai orosz agresszió kapcsán kidolgozott háborús kommunikáció.
Orbánt a mandátumok kétharmadához juttatta a 2022-es parlamenti választást megelőzően minden kommunikációs irányból ránk zúduló azon tényszerűen hazug állítás, amely szerint „A magyarországi ellenzéki pártok vezetői Kijevben megállapodtak Zelenszkij ukrán elnökkel, hogy amint az ellenzék megnyeri a választásokat, az új magyar kormány ismét bevezeti a kötelező katonai szolgálatot, valamint a magyar katonaság csatlakozik az ukrán haderőhöz az oroszokkal szemben.”
A fentiekből nyilvánvalóan egyetlen szó sem igaz, de a százmilliárdokkal finanszírozott propaganda nem volt hatástalan. Legalább ötszázezer ellenzéki szavazó bizonytalanodon el és maradt otthon.
További ötszázezer, korábban az Orbán-rendszerrel szemben már elbizonytalanodott Fidesz-szavazó viszont mégsem maradt otthon, hanem aktivizálódott, és elment voksolni, nehogy a fiainkat, testvéreinket, a férjeket, apáinkat háborúba vigye az ellenzék. Döntően a két oldal szavazótáborában a választást megelőző alig egy hónap alatt bekövetkezett részvételi aktivitás drasztikus módosulása vezetett Orbán kiemelkedő (54 százalékos) választási sikeréhez.
A napi hírekből észlelnie kell, kellene az ellenzéknek, hogy Orbán az Európai Parlamenti és önkormányzati választási kampánya most más szavakkal, de ugyanezt a megcinkelt kártyalapot játssza ki, amikor minden megszólalásában, minden kampánybeszédében azt mondja: „Aki békét akar, az nem tehet mást, mint Orbánra szavaz”.
Számomra ma legnehezebb azt megérteni, hogy a már oly sokszor megbukott ellenzéki reakcióban nincsen változás. Hiányzik a felismerése annak, hogy nem az a megoldás, amikor az ellenzék az álságos rágalmazással szemben védekezik, ahelyett, hogy Orbán tetteinek és beszédeinek történelmi veszélyét és bűnét mutatná be. Az ellenzéki kampányok, nyilatkozatok Orbán paneljét mindenben kiszolgálva most is csak addig jutottak el: „Nem igaz, az ellenzék minden tagja békét szeretne!”. Legfeljebb időnként annyit tesznek hozzá: „Orbán nem békepárti, Orbán az orosz propagandát szajkózza, amikor a békét úgy képzeli el, hogy hagyjuk magára Ukrajnát, és akkor Ukrajna elveszíti a háborút, tehát vége lesz a háborúnak.” Orbán tehát ismét állít, az ellenzék pedig ismét csak védekezik.
Pedig egy kis történelemóra, egy kis gondolkodás, valamint Orbán cáfolata helyett néhány állítás lehetősége 2022-ben is sokat segített volna, és most is adott. 2022-ben és ma is a védekezés helyett Orbán mondatainak és tetteinek a következményével kellett volna és kellene ma is a miniszterelnököt szembesíteni – a hamis állításokkal szemben egy sokkal nagyobb súlyú, a valós helyzetre való felhívás formájában.
Újabb történelmi tragédia előtt
Az az állításom, hogy Orbán és az orbáni elit néhány éven belül nem csupán kilépteti (kilép vagy kizárják) Magyarországot az Európai Unióból és a NATO kötelékéből, hanem az első, valamint a második világháború után immár harmadszor is magyar partnerséget nyújt egy agresszorként háborút elindító, birodalmi törekvéseket képviselő államnak (most éppen Oroszországnak). Nem arról kellene tehát beszélni, hogy milyen aljas tartalma van Orbán békepártiságának, hanem folyamatosan arra kellene felhívni a figyelmet, hogy a miniszterelnök és hívei belátható időn belül szinte biztosan háborúba fogják sodorni a magyar társadalmat.
Földrajzi elhelyezkedésükből adódóan ráadásul Magyarország közvetlenül a frontvonal szerepét fogja betölteni ebben a kapcsolatrendszerben. Tetézi mindezt az a tény is, hogy harmadszorra is a vállalhatatlan agresszor oldalán jelenik majd meg hazánk. Végül az is biztosan állítható, hogy Magyarország, mint a háborút indító agresszor szövetségese, ismét a vesztes oldalán fejezi majd be a háborút, annak minden történelmi következményével együtt.
Az orbáni kommunikációra tehát nem az a válasz, hogy az ellenzék minden tagja békepárti, ami védekezés, hanem annak következetes állítása, felvetése minden kommunikációs fronton, hogy amennyiben a magyar társadalom Orbán Viktort és bűntársait a hatalomban tartja, úgy a miniszterelnök belátható időn belül maga sodorja egy agresszor oldalán hazánkat háborúba, amelynek előkészületeként fegyverkezik, és a kötelező katonai szolgálat bevezetését veszi elő.
Érdemes odafigyelni az iskoláinkat, valamint a pályaválasztás előtt álló diákjainkat megkörnyékező, a magyar honvédség kötelekéhez tartozó ún. Területvédelmi Ezred Honvédelmi Oktatási és Kulturális Központ folyamatos előadásaira.
Amit látunk, az nem ma kezdődött! 2016 végén sokan elgondolkodtunk Lázár János azon bejelentésén, hogy a miniszterelnök javaslatára 27 milliárd forintból kormányprogram indul összesen 197 új, a lakosság és a katonai kiképzés céljait is kiszolgáló korszerű lőtér fejlesztésére. Később pedig újraindította a kormány a magyarországi fegyvergyártást is.
Okkal vélelmezhető az is, hogy 2009-ben, amikor Orbán Viktor Vlagyimir Putyin meghívására Oroszországba utazott, majd hazajövetelekor kommunikációja 180 fokos fordulattal a Nyugat helyett Oroszország irányába fordult, Putyin nem csupán megzsarolta a magyar politikust. Az orosz elnök vélhetőleg egy Orbán számára kiválónak látszó üzletet is felkínált – az orosz oligarcha-modellt –, amely a jövőbeni hatalomgyakorlásának gazdasági hátteréül is szolgáló megállapodás volt. Végül Putyin felvázolhatott egy olyan orosz birodalmi tervet is, amit Orbán magáévá tett, és amelyben önmaga számára is történelmi lehetőséget látott.
