Amikor egy hazugságóceánon kell átevezni, legjobb egy egyszerű, de biztos ténytől elindulni, ahová mindig visszakanyarodhatunk.Tehát: Európában ma egyetlen politikus van, akiről tudjuk, hogy háborút akar. Ok és hadüzenet nélkül támadt rá - minden szerződést és ígéretet megszegve - egy neki semmit sem ártó, semmilyen támadó fegyverzettel nem rendelkező független államra, és azóta is háborús cselekményeket folytat a szóban forgó ország területén – ennél egyértelműbb definíciója a háborút akarásnak nincs. És (most, hogy Robert Fico felépülése, meg a politikai jövője a tragikus merénylet után legalábbis bizonytalan) az egész EU-ban egyetlen eszmetársra számíthat ebben a kalandor háborús politikában: Orbán Viktorra. Ha van ember Magyarországon, aki nem vádolhat másokat háborúpártisággal, az éppen Orbán: évek óta egy háborúpárti diktátornak ad meg – olykor a legális lehetőségein messze túlterjeszkedve, az országunk hitelét, szövetségi kapcsolatait, gazdasági biztonságát feláldozva – minden olyan segítséget, amit EU- és NATO-tagként megadhat.
Miután a migránskártya régóta nem számít ütőlapnak, a gender-téma (talán a kormánypárt érintettjeit leszámítva) nem hoz izgalomba senkit, marad a háború. Ebből áll hát a kampány: Európa egyetlen háborúpárti vezetőjének szellemi kisinasa (akinek hadügyminisztere nem mellesleg hadi beszerzéseken kereste degeszre magát, amikor éppen nem az oroszokkal üzletelt vasúti és metróügyekben, vagy nem a kaszinó-monopólium révén ürítgette a magyar állam zsebeit) bélyegez mindenki mást háborúpártinak. És arra épül az egész kormánypolitika, azaz voltaképp a NER jövője, hogy mivel korlátlan anyagi erő illetve médiafelület áll a rendelkezésükre a hazugságaik terjesztéséhez – törvénytelenül amúgy, de mi törvényes itt még? –, úgyis elhisszük nekik, bármekkora logikai ellentmondás is. Azért kampányol a kormányfő konspirált körülmények között óvóhelyeken és erdei tisztásokon, mert alig akad olyan mondata, amely kibírná a nyilvánosság kontrollját. Nem a „háborúpárti Brüsszel”akadályozta meg, hogy egy brüsszeli eseményen szónokoljon, hanem egy kerületi polgármester, és végül így is elmondhatta, amit akart, csak sokkal nagyobb hírverés mellett – de a híveknek muszáj olyan harcokról is beszélnie, ahol ő győzött. Fico merénylője nem baloldali: Szlovákiában összesen két baloldali párt van, az egyik Ficóé, a másik a vele egy csónakban evező Pellegrinié, a lévai lövöldöző pedig rendszeresen ellenük tüntetett. És persze az sem igaz, hogy Magyar Péter a háborús lázban égő hazai baloldal belügye lenne: konzekvensen a középen, illetve a középtől jobbra álló szavazóknak beszél; a politikai spektrumon belül nem a balliberálisnak mondott patchworkra, hanem a szélsőjobbra gurult narancs (üres) helyére céloz.
A frissen kisarjadt plakáterdő – mindenki háborúpárti, aki nem akar asszisztálni Putyin háborújához – a létező legegyszerűbb üzenettel operál: „ha nem szavazunk a Fideszre, mind meghalunk”. Pedig az az igazság, hogy ha a Fideszre szavazunk, akkor is – sőt.