Csaknem tíz évbe telt, de Ángyán József volt parlamenti államtitkár, a gödöllői agráregyetem korábbi kutató-professzora és intézetvezetője mostanra elkészítette a 2015 és 2016 között a „Földet a gazdáknak” program keretében meghirdetett állami földprivatizáció részletes, az egész országra kiterjedő, mintegy ötszáz oldalas elemzését. E programnak ugyan ő volt a szellemi atyja, ám miután azt tapasztalta, hogy az eredeti szándékokkal ellentétben az akkori Orbán-kormány mégsem a valódi földműveseknek, hanem a tőkeerős nagybirtokosoknak akarja juttatni a földeket, 2012-ben lemondott a posztjáról.
Korábban már mind a 19 megyében végigvette az árverési adatokat és eredményeket – ezekről lapunkban is többször beszámoltunk – most pedig tudományos alapossággal, átfogóan elemezte az így összesített információkat és statisztikai adatokat. Nem volt könnyű dolga:
a Nemzeti Földügyi Központ (NFK) – korábban Nemzeti Földalap (NFA) – máig nem hozta hozzáférhető és áttekinthető módon nyilvánosságra az adásvételi szerződéseket.
Sőt, a program hivatalos adatait a kormányzat nemcsak különböző adatbázisokban és közvetlenül elemezhetetlen formátumban kezelte, de az árverések befejezését követően igyekezett azokat gyorsan eltüntetni, s ezzel az utólagos elemzés lehetőségét ellehetetleníteni – jegyezte meg a professzor. Hozzátette: az árverési eredmények csak azért állnak rendelkezésére, mert azokat még idejében sikerült letölteni az NFA honlapjáról.
A 2015-ben és 2016-ban árverésen meghirdetett 247 ezer 700 hektár állami földből 182 ezer 229 hektár talált új gazdára. A nyertes árverezők száma országosan mintegy 3900 fő, ám a területek közel felét alig több mint 200 érdekeltség szerezte meg, a nagy birtoktesteket pedig jellemzően tőkeerős, gyakorta városlakó, a mezőgazdaságtól távoli végzettségű árverezők vitték el a helyi gazdaközösségek elől – állapította meg Ángyán József. A nyertesek harmada – 1458 fő –10 hektár alatti kis területet szerzett meg, és nagyságrendileg ennyien vannak azok, akik 10 és 50 hektár közötti birtokhoz jutottak. Jelentős vagyonnak számító, legalább 100 hektáros vagy annál nagyobb terület hatszáz licitálóhoz került, s nekik jutott az árverésen elkelt állami földterület több mint fele.
Kiugró különbségek vannak a meghirdetett területek nagysága és kikiáltási ára alapján is, ami a tanulmány szerzője szerint legalábbis megkérdőjelezi azt az eredeti szándékot,
hogy sok-sok egyéni gazdálkodónak és kisebb családi vállalkozásoknak juttassanak földeket, erősítve a vidéket. A legnagyobb kikiáltási árat a Hajdú-Bihar megyei, Ebes területén lévő, közel 200 hektárnyi, kiváló termőképességű, 40 aranykoronás szántó mondhatja magáénak: közel egymilliárd forintért hirdették meg, ami a családi léptéket messze meghaladja. A legmagasabb nyertes ajánlatot a Bács-Kiskun megyei Mátételke területén lévő 292 hektáros erdőért adták, ezért 1 milliárd 39 millió forintot fizetett a nyertes – ez sem egy kisvállalkozás büdzséje. Érdemes megnézni a legalacsonyabb és a legmagasabb hektáronkénti árakat is: előbbit Nógrádkövesd mellett egy 4,4 hektáros gyenge minőségű legelőért fizettek ki, hektáronként 45 ezer forintot ajánlva, a legtöbbet pedig egy 89 aranykoronás szőlőterület érte Tolna megyében, amiért hektáronként 11 millió forintot fizettek.
A „Földet a gazdáknak” program összesített adatai szerint az elárverezett területek átlagos hektáronkénti ára 1,4 millió forint volt, amit egy 10-15 hektáros esetében sem a kis helyi családi gazdaságok tudnak megfizetni. Ángyán József kimutatása szerint épp ezért sok esetben azok a tőkeerős vállalkozások jutottak állami földekhez, amelyek vagy eleve nagyüzemi gazdálkodást folytattak, vagy más területről érkezve leginkább a földalapú uniós támogatásokat célozták meg a vásárlásokkal. A professzor hangsúlyozta: nem szabad elfelejteni, hogy a szomszédos Ausztriában és Nyugat-Európa más országaiban még mindig jóval magasabb a földek vételára, mint nálunk, vagyis az európai mércével „potom pénzért” megszerzett állami földek későbbi piacra dobása megsokszorozhatja a befektetett tőkét.
A sikerrel elárverezett közel 200 ezer hektár állami földterület kevesebb mint egyharmadát tudták csak helyben élő lakosok megszerezni.
Ez az arány Baranya és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében rosszabb, s még a 20 százalékot sem érte el, míg 50 százalék feletti területet egyedül Békés megyében szereztek meg helybeli árverezők. Ha pedig a nyertes árverezők lakcímét vizsgáljuk, kiderül, a Földet a gazdáknak program nem elsősorban a falvak és tanyák népéről, a tényleges földművesekről szólt, hiszen a sikeresen elárverezett területek több mint felét tőkeerős városlakók szerezték meg, illetve
minden ötödik-hatodik hektár a fővárosban vagy a 25 megyei jogú város valamelyikében lakó „földbirtokoshoz” került.
Az első 10 legsikeresebb árverező település kilenc városa – Budapest, Debrecen, Hódmezővásárhely, Székesfehérvár, Szolnok, Karcag, Sárbogárd, Szeghalom, Szentes – közé mindössze egyetlen község került, a Fejér megyei Felcsút, ahol Orbán Viktor a gyermekkorát töltötte.
– A község (zömében a miniszterelnök két gyermekkori jó barátja, Mészáros Lőrinc és Flier János, valamint közvetlen családtagjaik, illetve egy további lakos révén) hat Fejér megyei településen – Alcsútdobozon, Bicskén, Etyeken, Felcsúton, Óbarokon és Száron – összesen 1943 hektárra tett a kikiáltási árat alig meghaladó nyertes ajánlatot, összességében mintegy 2,6 milliárd forint értékben – olvasható a tanulmányban, amelynek szerzője az „Állami földprivatizáció – intézményesített földrablás” címet adta.
