Szóhasználata, a szavai mögött rejlő feszültség alapján egyértelmű, hogy Kozák Danutát mélységesen felzaklatta Csipes Ferenc – mondta a Népszavának Roboz Gabriella pszichológus a kirobbant botrány kapcsán.
Kozák hosszas posztban közölte, nem hajlandó a továbbiakban „az évtizedek óta munkavégzésre teljesen alkalmatlan állapotban tevékenykedő edzővel semmilyen formában érintkezni”. A párizsi játékokra készülő klasszis versenyző arról számolt be, hogy miután a nap során letudott két edzést, majd lefektette a gyermekeit, visszament az egyesületébe gyúróhoz. Feküdt a padon, szinte meztelenül, amikor belépett oda az „erősen befolyásolt állapotban lévő” Csipes, aki elkezdte verbálisan molesztálni és sértegetni.
„Magát valószínűleg viccesnek találta, de igazából pont olyan volt, mint egy aluljáróban egy sokadig lepukkant, suttyó alkesz” – írta az esetről Kozák, s hozzátette, a tréner kb. három hete bomlasztja és idegeli őt és versenyzőtársait.
A szövetség vizsgálatot rendelt el, és annak lezárultáig azonnali hatállyal felfüggesztette az 59 éves, Szöulban a K4 tagjaként 1000 méteren olimpiai aranyérmes szakembert.
Kozák érthető és mély sérelmét jól szemlélteti az a tény: hat olimpiai sikere közül kettőt Csipes lányával, Tamarával egy hajóban evezve érte el (K4 500 m, 2016: Rio; 2021: Tokió).
Roboz Gabriella rámutatott, a hollywoodi filmproducer, H. Weinstein által elkövetett szexuális visszaélésekig, illetőleg az azt követő „me too” mozgalomig nem volt egységes álláspont arról, mi is számít igazán zaklatásnak, de ma már egyértelmű: minden olyan szexuális célzatú cselekedetet – legyen az a viselkedéses verbális vagy nonverbális –, amely kéretlen, a másik számára nem kívánatos, megalázó vagy félelemkeltő, azt zaklatásnak, abúzusnak kell tekinteni.
„Az utcai fogdosás, beszólogatás vagy bámulás, a szexuális színezetű megjegyzések ugyanúgy kimerítik a fogalmat, mint a pornográf képek mutogatása, vagy a szexuális töltetű viccelődések” – rögzítette a pszichológus, hozzátéve: a nők döntő többsége életében egyszer vagy többször élt már át efféle megaláztatást.
Hogy ki miként dolgozza fel az ilyesmit, az sok mindentől függ: „Nincs általános, mindenkire érvényes reakciómintázat – válaszolta Gabriella. – Függ először is az esemény sajátosságaitól: hogy egyszeri vagy ismétlődő eseményről van-e szó, hányan vannak az elkövetők és mennyire erőszakosak, sikerül-e az áldozatnak elmenekülnie, közbelép-, segítségére siet-e valaki, van-e szemtanú. Másodszor függ az áldozat személyiségétől, életkorától és egyéni tapasztalataitól. Valamint természetesen persze attól is, elkapják-e az elkövetőt, történik-e felelősségre vonás.”
A pszichológus kiemelte Kozák azon megjegyzését: „A sportban megtanulsz kussolni is. Megtanítanak!”, s minthogy ő mégsem hallgatott, ellenkezőleg, sérelmét az egész világgal megosztotta, az annak a jele, hogy kétgyermekes anyaként, kiforrott, erős személyiségként nagyon is tudatában van azzal, hogy hol a határ: mi az a kényelmetlenség, amit valóban el kell viselnie egy sportolónak a siker érdekében, és mi az, ami már túlmutat ezen, ami már a személy megalázásáról szól.
Ő ki tudta mondani, hogy ne tovább – hangsúlyozta Roboz Gabriella, aki egyebekben hozzátette: „Ez a válaszreakció korábban szexuális abúzust elszenvedőknél korántsem ilyen magától értetődő. Az áldozatoknál gyakori az elkerülő attitűd, visszahúzódás, érzelmi eltávolodás, vagy ennek épp az ellentéte, az állandó készenléti állapot, ami ingerlékenységben, dühkitörésekben nyilvánul meg: mintha a szervezetük folyamatosan »harcolj vagy menekülj« üzemmódba lenne kapcsolva”.
Ha valakit traumatizáltak, a gyógyulás első lépése mindig a biztonság és a kontroll érzésének visszaszerzése. Ebben az első és roppant fontos lépés – magyarázta Gabriella –, hogy az áldozat eldönti, tesz-e feljelentést vagy sem. További jelentős lépés a környezet (családtagok, barátok, kollégák, sürgősségi szolgálatok, áldozatsegítő szervezetek, szakemberek) támogatása.
Kozák azzal, hogy a nyilvánossághoz fordulva jelezte, egy edző megengedhetetlen magatartást tanúsított vele és társaival szemben, azt sejteti, hogy a sérelem mély és fájdalmas ugyan, de súlyos traumatizációt vélhetően nem okoz, azáltal, hogy a kiállt magáért. a sportoló fölvette a harcot az abúzussal is.
Roboz reméli, Kozák a történtek után nemcsak sportolóként, hanem áldozatként is példaképpé válik, példáján okulva mind többen emelik fel hangjukat ilyesféle ügyekben.
Persze, van még hová fejlődni...
A magyar társadalom mentális állapotát jól példázzák azok a netes hozzászólások, amelyek azt firtatják: a történtek nyomán hány olimpiai érmet nyernek majd a magyar kajakosok Párizsban.
Mintha ez bármit is számítana ott, ahol efféle események mindmáig megtörténhetnek.
Reagált a sportvezetés
A Honvédelmi Minisztérium Sportért Felelős Államtitkársága és a Magyar Olimpiai Bizottság közös közleményben jelezte: csak Kozák tegnapi posztjából értesült Csipes Ferenc kajakedző elfogadhatatlan viselkedéséről. „Megdöbbenéssel fogadtuk az esetet, ugyanis az érintett sportoló korábban ebben az ügyben sem személyesen, sem más módon nem fordult szerveink felé panasszal. A magyar sportirányítás és a MOB elítéli a megfélemlítésnek minden formáját. Mindkét szervezet eltökélt, hogy a sportban és a sportért dolgozók számára egyaránt biztonságos körülményeket kell teremteni. A felek részéről az ajtók mindenki előtt nyitva állnak, aki bármilyen ügyben segítséget kér, vagy panaszt kíván tenni” – áll a szövegben. Hogy az olimpiáig zökkenőmentes legyen a sportszakmai munka, Hüttner Csaba szövetségi kapitány részt vesz az edzéseken és koordinálja, felügyeli a szakmai munkát.