;

Jazz;versek;dalszövegíró;Váczi Eszter;Mesterházy Balázs;

- Dalszövegszobrászat - Lesz majd úgy Mesterházy Balázzsal és Váczi Eszterrel

Miféle távolság áll fenn egy dalszövegíró és a saját dala között, mely nem leküzdhető? Milyen akadályokon kell túljutnia egy dalszerzőpárosnak a szavak szintjén a közös alkotás érdekében? Mi az, ami csak papíron működik, énekelve fals? Lesz majd úgy címmel jelenik meg a Váczi Eszter és a Quartet új, ötödik nagylemeze, melyet rendhagyó módon a Pesti Színház színpadán mutatnak be. Ahogy az sem mindennapi, hogy a dzsesszénekesnő Mesterházy Balázs költővel együtt írta a dalait. Tudnunk kellett, hogyan.

Nézzük először a motivációkat! Egy elismert költő miért adja dalszövegírásra a fejét? Ahogy hasonlóképp: egy Artisjus-díjas dalszövegíró, ha csak a Quartet diszkográfiáját nézem, négy nagylemezzel és egy középlemezzel a háta mögött miért enged be a felségterületére egy szövegíró-alkotótársat?

MESTERHÁZY BALÁZS: Nekem a dalszövegírás a bakancslistám élén állt. Költőiség ide vagy oda… ha van szakmai elismertség, nagyon jó, ha van közönség is, még jobb, de egyet mindig irigyeltem a dalszövegíróktól: ha az általad írt sort azok az emberek is dúdolják, akik nem feltétlenül rendszeres fogyasztói az irodalomnak, és talán még azt sem tudják, kitől idéznek. Bizonyos értelemben egyfajta szakmai csúcspont, ha valakinek a fejében a te soraid zakatolnak. Ez a zeneszöveggel nagyobb eséllyel történik meg, merthogy nagyon más ez, mint a vers. És kíváncsi is voltam, miként működik a gyakorlatban a dalszövegírás, mert csak azt tudtam, hogy egészen másképp, mint egy vers esetében.

VÁCZI ESZTER: Mindig arra törekedtem, hogy a szövegeimet a magam mércéje szerint, a legmagasabb szintre emeljem aszerint, amennyit egy dal elbír. Egy dalszövegnek ugyanis bele kellett simulnia a zene szabályrendszerébe, és hiába írod meg költeményszerűen, sok esetben meg kell nyirbálni azután, hogy énekelhető legyen. Ám szerettem volna „megfuttatni” valakivel, aki nálam magasabban áll a szavak szintjén. És amikor éppen elkezdtem az új szövegeket papírra vetni, akkor találkoztunk össze hosszú idő elteltével ismét Balázzsal, s kiderült, neki pont ilyen ambíciója van. Ekkor arra gondoltam, mi lenne, ha a két világot egymásnak eresztenénk: nézzük meg, hogy mi lesz belőle! Nem csináltam ebből egokérdést.

M. B.: Semmiképpen nem arról volt szó, hogy Esztert meg kellene menteni a szövegírásban, én pedig kapva kapok az alkalmon, hogy leboltolhatok egy menő dzsesszénekesnővel. Sokkal inkább arról volt szó, hogy a beszélgetéseink rávilágítottak: hasonló dolgok foglalkoztatnak minket. És ha két ember, akik a maguk terrénumán szövegekkel dolgoznak, hasonló problémákkal találkoznak, akkor szerintem ott már van keresnivalója a közös munkának.

Ezek szerint jó véleménnyel volt Eszter szövegeiről.

M. B.: Amikor Eszter átküldte a korábbi dalait, kérdve, mit gondolok róluk, bevallom, nagyon féltem, mert ha nem találom jónak őket, akkor azt mismásolás nélkül, őszintén meg kellett volna mondanom neki. Nagyon megkönnyebbültem, amikor elolvasva-meghallgatva a dalokat, azt mondhattam: ezek mennyire klassz szövegek.

Van egyébként dalszövegíró-ideálja?

M. B.: Van! Lovasi András. Szokták mondani, hogy az orosz irodalom Gogol köpönyegéből bújt elő a tizenkilencedik század közepétől. Én pedig azt állítom, hogy a kilencvenes évek utáni magyar pop-rock zeneszövegírása Lovasi köpönyegéből bújt elő. Mindamellett amikor egy vaskos kötetben kiadták a dalszövegeit, azért maga Lovasi is kijelentette, hogy ezek korántsem versek. Ezzel egyet is értek. Dalszövegíróként viszont, nem vitás, igazi nyelvi zseni.

És Eszter, ön milyen viszonyt ápol a kortárs költészettel?

V. E.: Horváth Eve versei tetszenek nagyon, ahogy Parti Nagy Lajos és Kukorelly Endre költészetét is kedvelem. De alapvetően a francia költészet nagyjai a meghatározók a számomra, a dalszövegeimben is sok helyen utalok rájuk, ha máshogy nem, hangulatilag. Baudelaire, Ver­laine, Apollinaire köteteit még 15-16 évesen adták a kezembe a szüleim, hamarabb találkoztam velük, mint a magyar irodalom gyöngyszemeivel. De a dadaista és a szürrealista költészet is mély nyomot hagyott bennem – a Quartet dalszövegei­ben is szeretek elrugaszkodni a valóságtól.

Váczi Eszter: Szeretek elrugaszkodni a valóságtól.

Hogy látják, mi a legmarkánsabb különbség vers és dalszöveg között?

V. E.: A dalszöveg kötöttebb. Az a jó dalszöveg, ami teljesen összeölelkezik a zenével. Rengeteget szenvedtem azzal, hogyha volt mondjuk egy kép, aminek a kulcsszava nem volt elég lágy hangzású, akkor olyan szinonimát kellett találnom helyette, a jelentést megtartva, ami szépen énekelhető. A költészetben ez sokkal szabadabb, a meghökkentő vagy esetleg keményebb hangzású szavakat is alkalmazhatja a költő, mert az egyáltalán nem olyan kiütköző, mint amikor a zenében dallamvezetéssel, hangszínnel párosul.

M. B.: A híres mondás szerint ha egy dalban van egy jó sor, az egy jó dal. Ha egy versben van egy rossz sor, az egy rossz vers. A második állítással egyet is tudok érteni, de azért a dalban is több jó sornak kell lennie. Mégis, ebből világosan látszik, hogy egy dalszöveg a zene nélkül nem lesz versként sem olvasható, sem elég jó. Emellett az egyik alapvető különbség, hogy a dalszöveg mindig az énekes szolgálatában áll. Én tehát szövegíróként csak afféle kisinas vagyok, és ez egyáltalán nem degradáló számomra, ez nagyon is jó szerep. Írhatok akármit, az csak akkor lesz jó, ha a dalnak jó, s ezenfelül az énekesnek is. A kötöttség tehát nem csak a zenéhez való idomulásban érhető tetten. A versíró ember hajlamos túlírni, ám ami papíron működik, azt nem biztos, hogy ki lehet énekelni a megfelelő módon.

V. E.: Megesett, hogy már a stúdióból hívtam Balázst, hogy cseréljünk ki egy-egy szót, mert ugyan technikailag ki lehetett énekelni, de a dal egésze szempontjából rendkívüli módon kilóg.

M. B.: Akár egy lóláb. De van egy elméletibb szempontú megközelítésem is a vers és dalszöveg különbségének lényegét tekintve. Egy versnél a vers olvasója alapvetően a versben megképződő lírai alany helyébe illeszkedik bele, eggyé válnak. Ez az azonosság azonban a dalszövegek esetében nem jön létre. A dalszöveg énje mindig elkülönböződik a szöveg befogadójától. A dalszöveg szövegként mindig csupán idézet marad, lényegi eleme az idézés távolsága, a távolság idéző és idézett között. Ha például Eszter a saját maga által írt szövegét papírról felolvassa, ugyanúgy meglesz ez a távolság, csak idézi önmagát. És ott van még egyfajta instrumentális távolság is, a hangszerek, a dallam, a zene, az ének hiánya. Az azonosulás lehetőségét csak a dal, a zenei produktum egésze adja majd meg.

A közös munka megkezdésekor megfogalmaztak keretet adó kritériumokat, hogy a „kis­inasnak” mennyiben kell figyelembe vennie a korábbi Váczi Eszter-életművet, mondjuk a szövegek témavilágát stb.?

V. E.: Nem volt ilyen. Olyan viszont annál inkább, hogy amikor Balázs először visszaküldte az általa átírt szövegeket, egyértelműen látszott, elszabadult benne a költő, nem dalszövegek, hanem túlburjánzó költemények keletkeztek. Megjegyzem, mindketten erős képiséggel írunk. De volt olyan szöveg is, amiből, úgy éreztem, kezdek eltűnni, a végén már nem ismertem rá a saját gondolataimra. Ezekben az esetekben leültünk, és átbeszéltük, hogyan „szobrászkodjuk” tovább az alkotást közösen.

Mesterházy Balázs: Írhatok akármit, az csak akkor lesz jó, ha a dalnak jó, s ezenfelül az énekesnek is.

M. B.: A kölcsönös tisztelet és talán mondhatom, a baráti szeretet jellemezte végig a „szobrászkodásunkat”, a szövegpingpongozásunkat. Tisztában voltam vele, hogy amikor megszületik majd a zene, az vezérlő elvként alakítani fog a szövegeken. A magam részéről alapvetően csak a kényszerrímek és a közhelyek esetében nem engedtem volna egy-egy szövegjavaslatot, de Eszterrel dolgozva ez fel sem merült.

V. E.: Pár alkalmat és dalt kivéve a zenei részt mindig a Quartet gitárosa, Schneider Zoltán és a zongorista, Gátos Iván írta. Most viszont rendhagyó módon a szövegírás mellett rám hárult ez a feladat is, és ez nagyobb kihívásnak bizonyult, mint a közös dalszövegalkotás. Mivel a dalszövegeken folyamatosan változtattunk, nem tudtam készen odaadni a zeneszerzőknek, így aztán menet közben nekem kellett megkomponálnom a dalokat – amire az egész eddigi szerzői pályafutásom alatt nem volt példa.

Most már kitették a pontokat a szövegek végére, elkészültek?

V. E.: Igen, és a zene is megszületett, noha még nincs felvéve. Ennek az albumnak ez is az egyik különlegessége, hogy bár a lemez anyaga június 6-án a Pesti Színházban bemutatásra kerül egy koncert keretében, maguk a stúdiófelvételek csak ezután történnek majd, s a rögzített dalok ezt követően kerülnek publikálásra, kiadásra. Őszintén szólva nekem ez így sokkal jobban tetszik, mint amikor fordítva történtek a dolgok. Amikor a szorító határidők miatt rohanvást még a stúdióban is születtek sorok, és a felvételeken az énekem sem mutatta még azt a koncerteken kialakított beérett-kiforrott koncentrációt, amit ezúttal viszont így megkap majd.

Nyolc szerzemény alkotja a lemezt. Négynél szerepel önállóan Balázs neve, kettőnél Eszteré, két dalnál (Elmúlás fehérben, Ugyanaz a reggel) mindkettőjüké. Én azonban úgy vélem, mindegyik dalban ott van mindőjük kézjegye, egységes alkotás a Lesz majd úgy. Tudják még, ki melyik sorokat írta?

V. E.: Igen, ez tényleg, az egészét tekintve, közös alkotás. És igen, én abszolút tudom, kitől jöttek az egyes sorok, szavak.

M. B.: Én nem, engem utólag már meglepett, hogy Eszter azt mondta, a Velence című dalban például tőlem is szerepel valami. Számomra nem is fontos már, kinek a nevét írják oda szerzőként a dalhoz, el tudom engedni, mert a lényeg nem ez. Hanem az, hogy kettőnk együttműködéséből remélhetőleg jó dalok születtek. Akkor lenne csak hiányérzetem, ha ez nem így lenne.

Mit tudtak meg újdonságként egymásról a munka során?

M. B.: Számomra nem volt meglepetés: Esztert mindig is egy elegáns, intelligens, okos, jó humorú nőnek ismertem. És, azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen az országban, aki évek óta szerelmes a hangjába.

V. E.: Balázsról nem tudtam eddig, hogy ennyire makacsul képes hajtani másokat a cél érdekében. Mi a zenekarral, már csak a különféle elfoglaltságaink miatt is, jóval szétszórtabbak vagyunk. Ő pedig állandóan nyomást gyakorolt ránk, hogy haladjunk már! Az biztos, hogy felugratta a kellő adrenalinszintet! (nevet) De jót tett a munkamorálunknak. A barátságunk is szorosabb lett.

Maradt még fiókban dal, lesz esetleg folytatása a közös alkotómunkának?

V. E.: Egy hosszabb dal nem került fel a lemezre, Balázs szerzeménye, a November. A továbbiakról még nem beszélgettünk, most a Pesti Színház-koncert van terítéken.

Ami az elmondásuk szerint tulajdonképpen egy lemezelőzetes ősbemutató. Mire számíthat, aki jegyet vált a koncertre?

M. B.: Eszter ötlete volt, egészen egyedülálló, hogy Juhász Anna vezetésével a koncertet előzze meg egy pódiumbeszélgetés, egyfajta színpadi irodalmi szalon, ahol meghívott vendégünkkel, Kukorelly Endrével fogunk majd a vers és a dal viszonyáról diskurálni. Ezt a 30-35 perces nyitányt fogja követni a Váczi Eszter és a Quartet fellépése, ahol az új, Lesz majd úgy című album dalai mellett régebbi számok is elhangzanak. A belépőjegy mellé jár egy szövegkönyv is, benne közös munkánk eredménye. A közeli jövőben aztán a hangzóanyag is megjelenik, méghozzá vinylen, vagy ahogy a magyar mondja: bakelitlemezen.

V. E.: Mindig is a színházi koncerteket szerettem a legjobban, amikor kizárhatjuk a klubok, vendéglátóhelyek nyújtotta tányércsörgést és hangoskodást. A színházban, csakúgy, mint egy színdarab esetében a nézők-hallgatók figyelnek. Figyelnek a szövegekre, figyelnek a zenére. Kívánhatnék-e ennél többet?

Mesterházy Balázs

(Siófok, 1974) költő, író. Kötetei: Szélen balzsam (versek, 2006), Soha nem látott bálnák hangja (versek, 2017), Gesztenye placc (novellaregény, 2018), RANDOM (versek, 2019), Penészes isten (verses regény, 2021), A szétcsúszás alakzatai (tanulmánykötet, 2023), Szélen balzsam 2.0 (régi és új versek, 2023). A SiópArt folyóirat főszerkesztője. Budapesten él.

Váczi Eszter 

(Budapest, 1976) dzsesszénekesnő, Artisjus-díjas dalszövegíró. Korábban a Szörp, a Jazz+Az formációk tagja, 2002-től a Váczi Eszter és a Quartet élén áll. Zenekarának 2009-ben jelent meg az első albuma Vissza hozzád címmel, mely arany- és platinalemez lett. A Lesz majd úgy a formáció 5. nagylemeze. Budapesten él, két gyermek édesanyja.

Lesz majd úgy.

Az új lemezt június 6-án 19 órától mutatják be a Pesti Színházban. A koncert előtt Juhász Anna vezetésével és Kukorelly Endre vendégszereplésével művészeti pódiumbeszélgetéssel is készülnek az album születéséről, vers és dalszöveg viszonyáról.