„Si est vita…”
Jeles napokat éltünk. Pénteken hálaadó szentmise a belvárosi templomban Orbán Viktor születésnapjára, csütörtök este a listavezetői vita a köztévében, mondhatni: a pártatlan közszolgálat templomában. Előbbinek évente örülhetünk, utóbbinak 18 évente. Így legalább annál hálásabbak vagyunk.
Többünknek jutott eszünkbe egy másik „vita”, az ismert latin szállóigéből: Extra Hungariam non est vita, si est vita, non est ita. Magyarországon kívül nincs élet, de ha van is, az nem olyan élet. Persze nincs az a szállóige, amit ne fordítottak volna már viccesen félre, gondoljunk a „Hannibal ante portas”- „Hannibál, azelőtt portás”-ra.
Annyi mindenképpen igaz, hogy ha a királyi tévében van is vita, az nem olyan vita. Tóta W. egyenest úgy aktualizálta a szólást: „Non est vita.”
Amiben semmi meglepetés nincs, hiszen az összes szabály ezt célozta. De arra mégsem számítottam, hogy a műsorvezető Németh Balázs mindjárt másnap éppen ezt hányja a szabálykalodába zárt résztvevők szemére: „nem mertek egymásra reagálni”.
Könyörgöm, mikor reagáltak volna? A reakciókra és egyben záróüzenetre kapott mindösszesen egy-egy percben?
Amivel akaratlanul segített is az ellenzéknek a rogántévé. Egyrészt nem akartak teret engedni érdemi rendszerkritikának és leleplezéseknek, óvni akarták Deutsch Tamást, ha már kevésbé támadható listavezetőt nem találtak. Az sem volt érdekük, hogy kiemelt figyelmet kapjanak a valóban esélyesek. Azt viszont nem bánták volna, ha az ellenzék egymás püfölésével tölti ki a műsort.
De nincs olyan fejreejtett ellenzéki listavezető, aki ne látta volna át: a kapott néhány percet nem fecsérelhetik arra, hogy egymást ekézzék. Két órára mintha rájöttek volna, hogy mégiscsak a Fidesz-rendszer az ellenfél. Most nem volt kétfrontos harc, nem volt „se Gyurcsány, se Orbán”, sem Magyar Péter, sem Donáth Anna részéről. (Utóbbi már a Partizánban elhagyta ezt a kelléket.) Dobrev és Magyar is csak egy-egy, nem túl erős célzást, éles helyett vaktöltényt engedett meg magának a másik rovására. Így összebeszélés nélkül is egymást erősítették a mondandók.
Ettől tartva a Fidesz előre bebiztosította magát: vita előtt híradó, vita után kormányhű elemzők elmagyarázzák a híveknek, mit kellett (volna) látniuk. Valami remek volt! Elvileg tudja az ember, milyenek itt a híradók, de mégis más elvileg tudni, hogy a pálpusztai büdös, vagy hogy a szomszédasszony erkölcsi talapzatának szilárdsága hagy kívánnivalót maga után, mintha az ember orra alá dugják (mármint a pálpusztait, nem a szomszédasszonyt), illetve személyesen szemrevételezheti a postás, az ételfutár, a gázóraleolvasó, a villanyszerelő és a kéményseprő számára nyújtott készséges szerelmi szolgáltatásokat (mármint a szomszédasszony részéről).
Most személyesen szagolhattam. Illetve szemrevételezhettem. Azt, hogy Karácsony igenis betiltja a páréves autókat, csak letagadja. Azt is, hogy Magyar Péter igenis sorkatonaságot akar, csak letagadja. Előbbiről Szentkirályi Alexandrától, utóbbiról a híradós hölgytől értesülhettem, aki az alkalomhoz illően aggodalmas kifejezést és divatos szemüvegkeretet (a szemüveg kultikus politikai tárgy lett) viselt egyébként bájos orcáján.
Ennél is jobb volt a vitát követő elemzés. Kiderült, hogy a legjobb Deutsch Tamás volt, (ki hitte volna!), a többiek csak Orbán-gyűlöletben versenyeztek, ráadásul elkövették azt a hibát, hogy túl sokat beszéltek korrupcióról, ami már 2022-ben sem érdekelt senkit. Azt már a Magyar Nemzetből tudtam meg, hogy „Deutsch Tamás helyretette Dobrev Klárát és Magyar Pétert.”
Naná, majd nem.
Ez már a vita utánja. A legnagyobb kérdésre a résztvevőknek a vita előtt kellett felelniük. Elfogadják-e a nevetséges feltételeket, bemennek-e, borítanak-e ott asztalt?
Végül -egymás legyávázásától is tartva- a részvételt választották. Igazuk volt: a királyi tévé közönsége most először hallhatott a lopások nagyságrendjéről, az újabb köztársasági elnöki botrányról, a csádi kalandorkodásról, a pénzükért mégiscsak szeretett bevándorlókról, vagy akár arról, hogy Deutsch az EP legtöbbet hiányzó tagja. Most szembesülhettek azzal is, hogy az ellenzék
(akikről Deutsch csak a „háborúpárti dollárbaloldal” tőmondatát bírta szajkózni, minden mástól eltiltották, pedig isten bizony nem ennyire hülye, mint amit játszatnak vele)
talán mégsem az a „vérnősző barom”, aki háborúért liheg. Az is elég kínos felismerés lehetett, hogy lám, az ellenzéki politikus sem mind kretén, egészen emberformájuk van, sőt: értelmes mondatok jönnek ki a szájukon, ha hagyják.
Ezért már megérte bemenni, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a Fidesz újabban visszaerősödött. Mi azt hisszük, már kontraproduktív, de valójában újra beleragad a fülekbe a háborúpártizó rágalomária.
Az már vitatható, hogy ha már bementek, nem kellett volna-e látványosabban fütyülni az idióta szabályokra, kivenni a show-t a műsorvezetők kezéből. Igaz, ehhez legalább minimális taktikai egyeztetés kellett volna az ellenzéki vetélytársak között.
Itt még nem tartunk. Dehát mindennek rendelt ideje van.
Ha rajtam múlna, én már rendelném.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.