A Fidesz EP-kampányában a párt a béke egyetlen európai bajnokaként tünteti fel magát és választóit, és őrültnek, háborús elmebetegnek, a világot a harmadik világháborúba sodrónak bélyegzi mindazokat, akik kiállnak Ukrajna mellett.
De látni kell, hogy a Fidesz vezetőinek úgynevezett „békepártisága” egy hosszabb távú törekvés és szándék alapjául is szolgál. Nevezetesen, ha egyszer létrejön a béke - és reméljük, hogy ez hamarosan bekövetkezik -, akkor a Fidesz azt fogja mantrázni, hogy „mi már régóta, az első pillanattól kezdve követeljük a békét”, és közben (le)sajnálnak mindenkit, aki támogatta Ukrajnát a szuverenitásért folytatott kűzdelmében. Éppen ezért különösen fontos tisztázni, hogy mi a Fidesz-vezetők “békepártiságának” tartalma.
A Fidesz által „háborúként” általánosított katonai konfliktus valójában súlyos katonai agresszió: egy, a szomszédjánál nagyságrendekkel nagyobb potenciált képviselő állam a szuverenitás, a területi integritás, a határok és a konfliktusok békés rendezésére vonatkozó minden nemzetközi kötelezettség megsértésével, mohón felül akar kerekedni szomszédján. A Fidesz vezetése nem tesz különbséget a konfliktusban álló felek között, mindkettőt egyformán felelősnek tartja a kialakult helyzetért. Ez ugyanolyan félreértelmezése a helyzetnek, mintha „normális” fegyveres konfliktusnak tekintenénk egy népirtást. És az analógia nem alaptalan: készültek már olyan nemzetközi értékelések, amelyek az orosz magatartást népirtásnak minősítik.
A Fidesz kampányának fényében minden, a Fideszre adandó szavazat a közelgő európai parlamenti választásokon egyúttal a Fidesz „békepártiságára” adott szavazatot jelent, ami évtizedekre ró erkölcsi terhet egész nemzetünkre. Ennek tudatában kell lennünk a szavazáskor.
A Fidesz által "háborúpártinak” minősített ellenzéki szavazók ugyanakkor úgy tudnák egyértelműbbé tenni hozzáállásukat az agresszióhoz, ha kiállva Ukrajna katonai támogatása mellett, több diplomáciai erőfeszítést, benne egy párbeszéd elindítását is szorgalmaznák a béke, a hosszú távú rendezés és a békés egymás mellett élés céljával. Persze látni kell, hogy akármikor jön is el a béke, az agresszióból fakadó gyűlölet már most is olyan mértékben sebezte meg elsősorban az ukrán népet és minden békeszerető embert, hogy a hegek begyógyulása és a megbékélés nemzedékeken át fog tartani.
A békéhez vezető út hosszú. A diplomáciai erőfeszítéseknek csomagban kell történniük. A csomag első eleme a tűzszünet, ami ideális esetben az agresszió előtti katonai helyzet helyreállítását jelentené. Ez aligha érhető el, de kompromisszumokra talán van lehetőség. A tűzszünet azonnal megállítaná a szenvedés, az eszkaláció és az ellenségeskedés spirálját.
Ennek érdekében mindkét felet meg kell győzni a tűzszünet elfogadásáról. A „Nyugat” jelentős szerepet játszhat az agressziót elszenvedő ukrán vezetők meggyőzésében. Ehhez tudatosítani kell, hogy az erőteljes katonai, gazdasági és pénzügyi támogatása révén a Nyugat „külső szereplőből” „szövetségessé” és “stratégiai partnerré” vált. A másik oldalon Kína, amely politikájában a területi integritást és a szuverenitást ugyancsak kiemelt elvként képviseli, az erősödő orosz-kínai szövetség alapján lehet képes befolyásolni az orosz vezetést.
A tűzszünetet egy széles körű nemzetközi párbeszédfórumnak kellene követnie, ahol a nemzetközi jog, a gazdaság, a biztonságpolitika szakértői, valamint orosz és ukrán kollégáik - kormányzati megbízatás nélkül - vennének részt, és feltárnák az agresszióval, annak eredetével és következményeivel kapcsolatos valamennyi álláspontot, félelmet és aggodalmat, továbbá ajánlásokat tennének a kétoldalú és széles körű nemzetközi rendezés irányelveire.
Ennek alapján, a csomag harmadik elemeként egy békemegállapodást vitatnának és kötnének meg egy többoldalú fórum, például az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet keretében folytatandó kormányközi tárgyalásokon. Párhuzamosan kidolgozhatnának egy általános érvényű dokumentumot is azzal a céllal, hogy az új világrendben megakadályozzák a hasonló agressziókat.
Mindez együttesen alkotná az igazi „békepártiságot”.
A szerző nyugalmazott diplomata.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
