A júniusi választások az egész magyar pártrendszer csődjét bemutatják. Hiszen az alig létező ellenzéki „tömegpártok” pártként mutatkozó erejüket próbálják fitogtatni, míg a „hatalompárt” civil álruhában settenkedik az urnák körül, és egy várhatóan jelentős új párt még csak a tervezőasztalon létezik.
Ez tényleg a csőd és a csömör állapota. A magyar állampolgároknak már elegük van a pártokból, de az is erősen jelentkezik a tudatuk peremén, hogy egy jól működő demokrácia csak hatékony pártrendszerrel lehetséges, ahogy ez Európa-szerte látható. Sőt, a többi új tagállammal való kontraszt is nyilvánvaló, még a botladozó szlovák pártrendszerrel is, de még inkább a megújulását élő lengyellel. Az új tagállamokban a kezdő demokráciák pártrendszere már többször is megújult, egyre hasonlóbbá vált a többi tagállam rendszeréhez. Ezzel egyre jobban beépült az uniós döntéshozatali rendszerbe és a politikai tagolódásba is, a magyar pártok viszont minden kapcsolatukban periferizálódtak.
A magyar pártrendszert már a kilencvenes években felfalta a privatizációs roham, és ebben a tudathasadásos, rövidlátó gazdasági állapotban a politikai tevékenységüket is mindjobban áthatotta a távlatvesztéses szenilitás. A pártrendszer lezüllésében élenjáró Fidesznek ezer arca van, Mészáros gazdasági birodalmától az MCC ideológiai főiskolájáig, de már egyik sem emlékeztet egy politikai pártra, csak egy sokáig sikeres, de most éppen becsődölt üzleti vállalkozásra.
A többi párt pedig csak imitálja a politikai tevékenységet egy Fidesz által uralt látszatdemokráciában, egyre csak növelve a közutálatot a pártok körül. Ennek a folyamatnak az utolsó felvonása a vasárnapi kettős választás, az Európai Parlamentbe és a hazai önkormányzatokba váló delegálás abszurd összekombinálásával - és a tömérdek választási lap teljes zavarában az átlagos választópolgár számára ez ténylegesen így is fog megjelenni. De ez a képtelen kombináció a rogáni hazugsággyár részleges összeomlása után már a fideszes politikai elitnek is több kárt okoz, mint hasznot hajt, hiszen a primitív „békepropaganda” az önkormányzati választásokon még nagyobb zűrzavart kavar, mint az EP szavazás szintjén.
Jellegzetes az is, ahogy a Fidesz két főpolgármester jelöltje a párt két különböző arcát mutatja, mert egy kormányzó pártban nélkülözhetetlen a szakértelem imitációja, de mellette szükségképpen megjelenik az erős hatalom hencegése is. Levitézlett Dávid a szakértő szerepét jobban alakítja, mint a közszereplésben ügyetlen Királyi Alexandra, ezért nem véletlen, hogy időről időre szóba kerül a visszaléptetése az ügyesebb párttestvér javára. Levitézlett Dávid a zavaros félpolitikai nyilatkozataival, a szakértelem zászlaját lobogtatva a politikai pártok ellen intézett álságos rohamaival mégis az egész pártrendszer teljes csődjének legjobb iskolapéldája, hiszen ezzel szakértőként és politikusként egyaránt megbukott.
A magyar pártrendszer mindenképpen átalakul a vasárnapi választások után. mivel a nagyobb pártok már kiüresedtek belülről és hitelvesztést szenvedtek el kívülről, a kispártok pedig eljelentéktelenedtek és a megszűnés határára sodródtak. Jellegzetes eset, hogy az LMP elnöke a Fidesz csalogánya szerepét alakítja, mindig más fáról és másként csicsereg, amikor megénekli a Fidesz átmentését a mai válságból a következő válságba. De sajna, ennek az ára az LMP hitelvesztése a környezetvédelem ügyében.
A pártok végnapjai kapcsán a hazai közgazdasági szakirodalom arra figyelmeztet, hogy az Orbán-kormány már kétszer volt recesszióban – 2012-ben és 2020-ban -, de ilyen mély gazdasági és társadalmi válsággal még nem találkozott a rezsim, mint 2023-ban. A nemzetközi viszonyokra való kitekintés pedig arra emlékeztet, hogy Orbán már évek óta az EU peremén táncol, és egy ponton megeshet, hogy nem kávézni fogják kiküldeni. Különösen akkor, ha nagyon visszaél a soros magyar uniós elnökség lehetőségeivel.
Így azán mindenképpen lesz radikális átalakulás 2026-ig, beleértve a pártrendszer megújulását, legalábbis keserves európaizálódását és valamilyen szintű részvételi demokrácia kialakulását. Ez a már megkezdődött radikális átalakulás arra kényszeríti a pártokat, hogy megvegyék Brüsszel térképét, és valamelyest megtanuljanak tájékozódni az uniós intézmények között, beleértve a Régiók Tanácsát is.
A nagy talány persze az, hogy mi lesz a választások után a „Tisza áradásával”, azaz sikerül-e európai típusú új párttá szervezni Magyar Péter mozgalmát a hazai pártrendszer egészének megújulásához szükséges innovációkkal. Ideje lenne végre feltalálni a valódi pártot hazánkban is a jelenlegi pártimitációk helyett, és nyugdíjba küldeni az alkalmatlanságukat már többször bebizonyító politikusokat.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
