A meglepetések választása lehet a vasárnapi önkormányzati voksolás Budapesten. A szokásosan unalmasnak és előre lejátszottnak hitt kampányt alaposan felforgatta a kegyelmi botrány, illetve a semmiből berobbanó új politikai erő. A Magyar Péter fókuszú változás-vágyás a korábbi évek fellobbanásaival ellentétben nem hunyt ki, hanem egyre is erősödik. A két uralkodó tömbből – a jobb és a bal oldalból egyaránt – való kiábrándultság váratlanul kapott egy gazdatestet, amelybe egyre többen igyekeznek belelátni a saját igazságukat.
A fővárosi politikai beszélőfejek erős szkepszissel és némi lenézéssel fogadták a Magyar-jelenséget, azt pedig még inkább, hogy ez bármiféle valós hatással lehet a fővárosi önkormányzati választás eredményére. A lufi azonban nem pukkadt ki, sőt magával ragadta a Fideszt elutasító, de a hagyományos ellenzéki pártokból kiábrándulókat begyűjtő, már a Tisza párt előtt is létező alternatív erőket. A viccpártiságból kinövő, izgalmasan újszerű politizálással egyre több választót elérő Kutyapárt a pártjátszmáktól mentes demokratikus részvétel luxusát kínálja. A NER-örökség milliárdjaiból építkező Ungár Péter LMP-je pedig igen ügyes húzással begyűjtötte a fővárosi szerepre vágyó, ötletek feneketlen tárházával bíró Vitézy Dávidot, aki elképesztő energiával van jelen a külső kerületi utcafórumokon éppúgy, mint a választási vitákon.
Mindhárom alternatív erő le tudott lépni a Fidesz, illetve a DK-MSZP-Párbeszéd koalíció poros, kitaposott útjáról. Nem csak az üzenet más, hanem az előadás módja is. Nem találtak fel semmi újat, valójában nagyon is régi stílusban nyomják. Kiléptek a buborékból. Vegyültek. Magyar Péter öt hét alatt 158 településen járt, 112 óra beszédet mondott és végtelen számban fogott kezet és mantrázta el „Magyar Péter vagyok, üdvözlöm” országszerte. Vitézy Dávid kampányakcióként 24 óra alatt járta be Budapest 23 kerületét, összesen 110 kilométert utazva busszal, villamossal, vonattal, hévvel, révvel. A kutyapártosok hozzák a megállófestéses, matricázós, passzivista, kampánypornós formájukat. Nem konzultáción, zárt körű országjáráson, buszos kampányeseményen, megrendezett disznóvágáson találkoztak a néppel, hanem a la natúr. Ezzel önmagában nem lehet választást nyerni, de meglepően jól hat.
Régi pártnak lenni és érdekesnek maradni kétségtelenül nehéz feladvány. A lejárt lemezek akkor is forognak, ha már levették a lejátszóról. Az ősmag elutasít minden változást, a megszokott rutinok egy ideig hozzák az elvárt eredményt. A belső körből nagyon nehéz kilátni. Főként, ha nincsenek új arcok. Márpedig a DK-MSZP-Párbeszéd csapatban az újak is bejáratott régiek: médiások, szakszervezetisek, egymástól átcsábítottak. Erről az alapról kellett volna elrugaszkodni. Nem sikerült.
A lenézett gazdatest meglepően nagyot léphet előre, de ez (most még) aligha elég az előzéshez.