A kutatást azután készítették, hogy 2023. július 1-jétől már nem a települési önkormányzatok feladata a védőnői hálózat fenntartása, ez állami felügyelet alá, jobbára a megyei kórházakhoz került. A felmérésben résztvevők 28 százaléka úgy érezte, hogy váltásról nem kapta elegendő információt, a válaszadók ötöde szerint pedig az átadás-átvétel nem történt meg a kitűzött határidőre. A kutatás rámutat arra is, a védőnői hálózatot úgy államosították, hogy valójában továbbra is nélkülözhetetlen az önkormányzatok segítsége. A válaszolók 82 százaléka szerint ugyanis a feladat ellátásához szükséges infrastruktúrát, költségeket továbbra is az önkormányzatok fenntartásában működő rendelőintézet biztosítja. Igaz, az esetek döntő többségében – 80 százalékában – legalább pontosan, szerződésekben rögzítették kinek, mi a feladata.
A válaszadók több mint fele – 57 százaléka – arról számolt be, hogy a költségeket mindeddig egyáltalán nem, vagy nem időben térítette meg az átvevő állami intézmény. Az adós intézmények átlagosan 8 hónapja tartoznak. A kutatás szerint a védőnői szolgálathoz kapcsolódó átlagos kintlévőség nagysága intézményenként mintegy 3,5 millió forint, de volt olyan rendelőintézet, ahol már több mint 12 millió forint utalást várnak a megyei intézménytől.
Kiderül a kutatásból az is, hogy sokszor az alapvető kommunikáció sem könnyű az új rendszerben. A kérdezettek 40 százaléka jelzett „az anyagiakon túli egyeztetést igénylő problémát”, például azt, hogy nehézkes vagy szélsőséges esetben lehetetlen az egyeztetés az állami intézménnyel. Többen kifogásolták, hogy nehézkes a munkájuk során használt egészségügyi eszközök javítása, a fertőtlenítőszerek, tesztek, poharak, nyomtatópapír pótlása.