Nyíregyházi pulyaként ha Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében járok és megtehetem, kirándulok. Ilyenkor nemcsak azokat a helyeket keresem fel, ahol még a Budapestre költözésünk előtt jártam, hanem „igazi turistaként” oda is elmegyek, ahol még korábban sohasem voltam. Legközelebb, ha megyek, meg nem állok Jándig!
Jánd, ahová turistaként fogok megérkezni, egy alig ezer fős kis település az ukrán határ közelében. Mindezek ellenére a falu olyan híres, hogy még Orbán Viktor miniszterelnök úr is ellátogatott oda!
Olyan ez, mintha egy igazi népmesében élnék. Egyszer volt, Jándon volt, hogy a falu határában lévő „Üdvözöljük Jánd községben” táblát a polgármester lecserélte a „No Migration No Gender No War” feliratú táblára. Majd a helyi jobbikos „táblabíró” jobbnak látta, ha ezt a Magyarországon hivatalosan kihelyezett angol feliratot „magyarosítja”: „Otthont Hitet Békét!”
Számomra ez a társasjátékká lett helyi szokás a „jándi táblás”. A „jándi táblás” szabályai annyira egyszerűek, hogy még vessző és felkiáltó jel sem kell hozzá. Amúgy a népmesebeli falu internetes honlapját böngészve azt láthatjuk, hogy a „Népszokások” címszó alatt még csak „Húsvéti szokások” szerepelnek - tojásfestés -, no meg az aratás ünnepe, a cséplés.
Viszont Jánd történelme nem az elmúlt hetekben kezdődött. Itt, egy szegény zsidó családban született Léderer Dávid (1893-1944), aki Jándi Dávid néven lett híres festő. De a tehetségét nem tudta kibontakoztatni, mert a származása miatt a nácik elhurcolták, és megölték. Szintén Jándon született Klein Flóra (1925-2018). Kislányként a szülei boltjában segítgetett, majd elhatározta, hogy kozmetikus lesz. És milyen jól döntött! Bár a kozmetikusnak tanuló fiatal zsidó lányt a nácik a ravensbrücki koncentrációs táborba vitték, de mivel a német katonák feleségeinek szükségük volt kozmetikusra, ezért meghagyták az életét. Itt találtak rá az amerikai katonák 1945-ben.
Miután Klein Flóra hazajött, megismerkedett Witz Ferenccel és feleségül ment hozzá. Az ifjú pár Izraelbe költözött, de később elváltak. Ezután az anya az 1949-ben született fiával az Egyesült Államokban telepedett le. A fiú, Chaim Witz először az édesanyja tiszteletére Gene Kleinre változtatta a nevét. De a nagyvilág a Kiss együttes egyik alapítójaként, Gene Simmonsként ismerte meg. Gene Simmons a legendás hard rock bandában Démon néven ismert.
Tavaly az együttes másik alapítója, Paul Stanley hideget és meleget is kapott a médiában azért, mert megírta a véleményét az angolul LGBTQ-nak, magyarul LMBTQ-nak nevezett mozgalommal kapcsolatban. Szerinte különbséget kell tenni ugyanis az elfogadás és a bátorítás között. Ez utóbbit a négy gyermekes családapa úgy értette, hogy ha a gyereket gyerekként kezeljük akkor, amikor azt mondja, hogy egy T rexet látott a fogmosó poharában, akkor ugyanígy kell kezelni akkor is, amikor a nemiségével kapcsolatban nem a születésével megegyező jövőt képzel el magának. Paul Stanley kritikusai többek között arról írtak, hogy ezt pont az az ember állítja, aki az együttesével élen járt a sminkelt és nőiesen öltözködő férfiakat övező tabuk lebontásában. Végül Starchild - a Kissben ez a művészneve - visszakozott, és már a támogatásáról, sőt a megértéséről biztosítja azokat a gyerekeket és szülőket, akiket a szexuális identitásuk és a másmilyen jövőképük miatt bántanak.
A legendás rock bandának 1982-ben jelent meg a Creatures of the Night, az Éjszaka teremtményei című nagylemeze. Bár a War machine (Hadigépezet) című dal szövegét nem csak Gene Simmons írta, de a lemezen már az ő hangján csendül fel a nóta. Az együtteshez 2002-ben csatlakozott Tommy Thayer, akinek az édesapja, James Thayer a második világháborúban azok között az amerikai katonák között volt, akik elsőként érkeztek meg a táborba, ahol Simmons édesanyja élt.
"Ha nem lenne Amerika és azok, akik a második világháborúban katonaként az amerikai hadseregben szolgáltak, mint James Thayer, akkor én most nem lennék itt" – mondta egyszer Simmons. Természetesen ilyen családi múlttal nem csoda, hogy számára milyen sokat jelent az USA és az amerikai hadsereg. Szerinte ez a hadsereg képes megállítani a világban lévő gonoszságokat. Irak 2003-as megtámadásakor pedig így nyilatkozott: „A fényes jövő egyetlen reménye Amerika!”
A Kiss zenéjét hallgatva én tulajdonképpen csak ennyit szerettem volna Jánddal kapcsolatban megírni. De most befejezem az írást, és elköszönök. Csók!
A szerző politológus, arabista.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
