– Ne haragudjon, nem tudok én most riportot adni. Nem tudok semmit mondani, és nem is vagyok otthon – így fogadja telefonos érdeklődésünket a szavazás napján Baloghné Vitelics Mónika, a Fidesz-KDNP babócsai polgármester-jelöltje. Szokatlan szavak ezek valakitől, aki egy község vezetésére aspirál, és a nyilvános szereplés nemcsak jól felfogott érdeke, de kötelessége is lenne.
Baloghnét nem sokkal később az egyik szavazókörrel szemben lévő háznál találjuk. Ha időnk lenne, a láncszavazás szomorú intézményét próbálnánk tetten érni, hátha. Többen mesélték, hogy a Babócsai Romákért Egyesülettől olyan sok szépet és jót kaptak, kirándulásokat, ajándékokat, ezt-azt, hogy erről a jelöltet is szeretnénk kérdezni. Bekopogunk a vaskapun, és mivel épp csak behajtották, benyitunk. A kapubeállóban ülők igen erőteljesen tessékelnek bennünket kifelé. A jelölt ránk néz, és egy szót sem szól. A felbőszült férfiak két részletben néznek ki még ezután, és nyomatékosítják, fel is út, le is út.
Odakint Baloghné férje érkezik elektromos rollerrel. Percekkel korábban egy prémiumkategóriás Audi kombival láttuk. Az autóvásárlás sokaknál kiverte a biztosítékot, hiszen a Magyar Falu Program kormány által osztogatott Falusi Civil Alapjából vásárolta Balogh József, a Babócsai Romákért Egyesület elnöke. Lapunk ezt megírta, így ismer minket. És nem örül felhőtlenül.
– Nem fog interjút adni szerintem – mondja párjáról.
– Azt gondoltuk, polgármesterjelöltként van mondandója a választóknak.
– Szerintem lámpalázban van – menti ki párját Balogh József. – Várja a választás eredményét.
Ezt követően az 5,2 millió forintos állami támogatással vásárolt Audi A5 kétezres dízel Sportback járműről kérdezzük. Váltig állítja, a beszerzés a roma közösséget szolgálja, péntekenként gyógyszertárba, boltba viszi a segítségre szorulókat, ám a mondat végére indulatba kerül.
– Most velem kötekszik? Hagyjon engem békén, uram! Tudjuk, honnan fúj a szél! – zárja a beszélgetést Balogh József, és elgurul.
Akadékoskodásunk nem arat osztatlan sikert. Fertály óra múlva a barcsi kapitányság rendőrei parkolnak le a ház előtt. Baloghék hívták őket. Mivel csak panaszt tettek, de feljelentést nem, rövid igazoltatás után távozunk. Pedig lettek volna még kérdéseink: a babócsai iskolatorzó országos hírű történetéről például. A területet gaz verte fel, a gyerekek szégyenszemre az egykori parókiára és a patikába járnak tanulni. Az eredetileg 1,1 milliárdos, 2020-as átadással számoló iskolafelújítási projekt már 1,8 milliárdnál jár, és a statikai állapot miatt aligha folytatható. Ennek ellenére a választókerület képviselője, Szászfalvi László (Fidesz-KDNP) időnként, főként választás előtt hangzatos ígéretet tesz az épület befejezésére. Amíg ez nem sikerül, marad az arcátlan romaszavazat-vásárlásnak látszó pénzosztás a civil alapból.
A babócsaiak alaposan lehangoltak az iskolahelyzet miatt. Sok gyereket távolabbi intézménybe írattak. Jáger Gábor polgármester, egyben az egyik független jelölt azt mondja, kénytelenek lesznek a beruházó tankerületen számon kérni a projekt kudarcát. Ehhez még egy statikai szakvélemény hiányzik. A kampányról azt mondja, ellenfelei igyekeztek mindent elkövetni, hogy a Fidesz háborús hangulatkeltéséhez hasonló puskaporos időszakot idézzenek elő, de ő nem állt bele ezekbe a provokációkba.
Babócsa másik szavazóköre, a házasságkötő terem előtt arról kérdezzük a választókat: mi alapján döntöttek a voksukról vasárnap. Nem reprezentatív mintánkban a háborús rettegés oly méreteket ölt, mintha az oroszok már a kertek alatt járnának, és az egyik bokorból a Macron-Scholz francia-német tengely dobálná az atomot a másikban megbújó Putyin-Csin-ping-Dzsongun orosz-kínai-észak-koreai koalícióra, és viszont.
– Unokáim vannak, nem akarom, hogy elvigyék őket a háborúba – sopánkodik Lukács Józsefné. – Nézem a tévét, és szó van róla, hogy előfordulhatna ez is.
– Mindenkinek a béke kellene. Nem szeretnénk háborúzni – mondja Hambrus Zoltán. Kosztics Elizabet Georgina nem találja szavakat arra a kérdésre, miért a Fideszre szavaz, de háborút ő sem akar. Ahogy az ötgyerekes Pópa Zsolt László sem. Az önkormányzati munkatárs bő tizenöt éve települt át Gyergyószentmiklósról. A békemeneten is járt.
Szerinte Volodimir Zelenszkij megsértette a kelet-ukrajnai oroszok kisebbségi jogait, és a kárpátaljai magyarokat is korlátozta a nyelvhasználatban. Hogy ez nyomós ok-e arra, hogy egy diktátor háborút robbantson ki Európa szélén, százezrekre dobva súlyos sírhantot, és hogy a magyar kormány gázvásárlásából vajon hány lőszert kaptak a fejükbe ukrán fiúk és apák, mély hallgatás a válasz.
A Fidesz babócsai elnökébe boltunk. Tőle is megkérdezzük a jó hangulat jegyében, kire szavazott, de Kovács Istvánt nem tudjuk kibillenteni. – Orbán Viktor faszagyerek! Ott is ki mert állni, ahol más nem – összegez. A nyolcvanas évei elején járó István mesél még az egykori határőrszolgálatáról, majd arról, hogy szerinte Babócsa balos, és most is az marad.
Békétlen, elégedetlen hangok valóban szép számmal érkeznek ezután. „Ebben a kurva országban bármit mondasz, szarba lépsz...” – hárítja el a választás emelkedettségében feltett kérdésünket lakonikusan József. Most lépett ki a szavazókörből. Kerékpárra ül. Egy sör mellett ül, amikor a közeli kocsmában ismét találkozunk. Előbb lepropagandistáz bennünket, mondván, a média folyvást hazudik, de pár perccel később már a kávénkat fizeti. Elbeszélgetünk. Sokfelé dolgozott, aztán a MÁV-nál húzott le több mint húsz évet. Hetvenegyezer forinttal ment nyugdíjba. Most a dupláját kapja. A megélhetés említésekor ismét felpaprikázza magát.
– Mi folyik ebben az istenverte országban? Én ezzel a két ki..szott munkás kezemmel dolgoztam meg a mindenkori éhbérért. És ezt az egészségügyet, ezt a szerencsétlen nyomort kaptam. Egy 58 éves lakatos panasza érkezik ezután. – Föl nem foghatom, hogy lehet be...ni birkamód ezt a békepártiságot. Nem járnak ezek boltba? A nejem Barcson 1200-ért vette meg azt a fogkrémet, ami nemrég még 800 forint volt. És akkor még nem beszéltünk az élelmiszerek Európa-bajnok drágulásáról. Megérdemeljük a sorsunkat. A gerincemen ugrál ez a sz...os rendszer. Ez van. De legalább hadd ne szeressem – fogalmazott.