Karsai Dániel élesen bírálja az Alkotmánybíróságot az eutanáziáról szóló népszavazás elutasítása miatt

Alkotmányjogból és magyar nyelvből elégtelen – osztályozta az Alkotmánybíróságot (AB) szerdai Facebook-posztjában Karsai Dániel alkotmányjogász, aki gyógyíthatatlan betegként az eutanáziáról benyújtott népszavazási kezdeményezését, az abban feltett kérdést a Nemzeti Választási Bizottság, majd a Kúria után több mint egy hete az Alkotmánybíróság is elutasította. Az immár hetvenedik „Poszt mortem” címet viselő bejegyzésben Karsai szégyenérzetéről ír, mert szerinte az AB két döntése a legelemibb szakmai követelményeket sem teljesíti, „határozata megfogalmazása is minden igényességet nélkülöz, néha már a paródia szintjét súrolva”.

– Az egyik megtámadott kúriai döntés azt mondta ki, hogy a népszavazásra feltenni kívánt kérdés nem egyértelmű. Mi azzal érveltünk az AB előtt, hogyha a Kúria tudott volna olyan értelmezését találni a kérdésnek, ami alkotmány-konform, akkor át kellett volna engednie a kérdést. Jelen esetben ez nyilvánvalóan így van, ezért sérült a tisztességes eljáráshoz való jogunk – állapította meg az alkotmányjogász, aki szerint a testület beadványuk érveiből semmit sem vizsgált meg, ráadásul túllépte a hatáskörét is, csakhogy azt elemezze, hogy nem egyértelmű a kérdés.

A feltett kérdés, amelyet most már minden hazai fórumon elutasítottak, a következő:

„Akarja-e Ön, hogy az Országgyűlés úgy módosítsa a Büntető Törvénykönyv öngyilkosságban közreműködést bűncselekménnyé nyilvánító szabályát, hogy az ne vonatkozzon azon teljes cselekvőképességgel rendelkező személyeknek nyújtott segítségre, akik gyógyíthatatlan, számukra elviselhetetlen mértékű fizikai vagy mentális szenvedést okozó és emiatt az emberi méltósággal összeegyeztethetetlen, halálos betegségben szenvednek és állapotukban nem várható javulás?”

– Az AB hosszú oldalakon át elemezte, hogy a népszavazásra feltenni kívánt kérdés az élethez való jogot sérti, azonban ebben az ügyben az egyetlen kérdés a Kúria eljárásának tisztességessége volt. Az AB tehát jogtalanul vizsgálta az élethez való jogot – szögezte le Karsai Dániel. A Kúria másik megtámadott döntéséről is írt, amely szerint a népszavazásra feltenni kívánt kérdés sérti az élethez való jogot. Mint írta, az, hogy AB az érvelése szerint az emberi méltósághoz való jogból nem következik az öngyilkosságban közreműködés dekriminalizálása, és a kérdés ezért csak az élethez való jog szempontjából vizsgálható, hatalmas félreértés.

– Ugyanis a korábbi AB gyakorlat a jelenlegi, életvégi döntést meg nem engedő szabályozásra azt mondta, hogy nem sérti az emberi méltósághoz való jogot. Arról azonban semmit nem mondott, hogy ezen jog bevezetése alkotmányellenes lenne. Az Alaptörvény szerint az emberi méltóság (és az abból fakadó önrendelkezési jog) sérthetetlen. Valamint, az emberi lét alapja az emberi méltóság. Az élethez „csak" jogunk van. De nem kötelező, ha sérti az emberi méltóságunkat. Ami ugyebár sérthetetlen. Jó lenne, ha a tisztelt Alkotmánybíróság az Alaptörvény szövegéből indulna ki és nem a saját prekoncepciójából – szólított fel az alkotmányjogász.

Karsai Dániel végül az Alkotmánybíróság stílusáról, amely maga az intézmény, azt írta, végig olyan érzete volt, hogy a dagályos, nehezen érthető mondatokat egy méltán elfeledett 19. századi, felvidéki kúriában unatkozó, magát wannabe Dosztojevszkijnek látó középnemes írta. Idézett is egy gyöngyszemet: „Következésképpen az Alkotmánybíróságnak a vitássá tett egyértelműség követelménye kapcsán az előzményi megítélések alkotmányossági helyénvalóságának, leellenőrzése révén az előzményi megítélések alkotmányossági helyénvalósága, helyessége tárgyában kellett döntenie.”