Nekem te rögtön nagyon szimpatikus lettél – mondja Fegya (Jávori Ferenc Kossuth-díjas zenész, de igazából mindenkinek Fegya) a mellette ülő Balogh Gyulának, a portrékötet szerzőjének első találkozásukra visszaemlékezve. Fegyával nem nehéz jóban lenni, ez hamar kiderül, de mi az, amiről még egy ilyen vérbeli közösségi ember is nehezen beszél? A Rózsavölgyi és Társa gondozásában nemrég megjelent Fegya – a klezmer varázsa című könyvből kiderül. A kötetbemutató szerdán volt a Rózsavölgyi Szalonban, moderált Mohácsi Szilvia újságíró. Molnár Piroska és Szinetár Dóra csodálatos énekükkel pezsdítették az eseményt.
Több híres alkotó ajánlja a Fegyáról szóló kötetet: Szinetár Miklós, Molnár Piroska, Závada Pál, Gryllus Dániel. „A klezmer az együttélés zenéje. Nemcsak a zsidó, a cigány, de több kárpátaljai nemzetiség népdalvilágát ötvözi. Ahol a klezmer született, ott több nyelven is értették egymást az emberek, és régen ismerték, tisztelték is egymás ünnepeit. Így lett Fegya az együttélés beceneve, képviselve az együttélés vidám zenéjét.” – írj az előszóban Szabó István, Oscar-díjas filmrendező.
A szóban forgó név mindenkinek ismerősen csenghet, a magyar kultúra ikonikus zenekara, a Budapest Klezmer Band alapító tagja, aktív és ízig-vérig zenész, akinek két családja van, a vérszerinti és az együttes. Balogh Gyula, lapunk munkatársa leginkább a színházban mozog otthonosan, erről a területről ír több évtizede, a Fegyával való hosszú, másfél évig tartó beszélgetéssorozat nyomán belekóstolt egy másik világba, de leginkább a „fegyaságba”. Fegya pedig azóta többet jár színházba, bár neki ez is terepe, színházban is hegedült, több zenés darabot jegyez, ismertté neve épp a Madách Színház 1996-os Hegedűs a háztetőn előadásával vált, ahol klezmeresítette a zenei anyagot. Az előadásban a héttagú klezmerbanda adta az akusztikus anyagot, mint kiderült, ez nem volt egészen szabályos. Ám Sheldon Harnick dalszövegíró épp elnézett Budapestre egy próbára, valamit kellett mondani, miért nem az eredeti zenét játsszák. Ekkor Fegya azt javasolta Kerényi Imre rendezőnek, mondják azt, hatalmas vírusfertőzés van a városban, „két kürt beteg, két cselló beteg” et cetera, amíg ki nem jön a huszonkéttagú zenekar. Harnick meghallgatta az első részt, majd távoznia kellett, jobbulást kívánt a zenészeknek – de maradjanak otthon, ez így is nagyon jól szól! – sztorizta Fegya a kötetbemutatón. Ilyen és hasonló történetekkel van tele a könyv.
Balogh Gyulának korábban jelent meg könyve Jordán Tamásról, volt bejáratott munkamódszere a portrékötetről. A moderátori kérdésre, miszerint másként kellett-e dolgoznia Fegyával, úgy válaszolt, több szempontból új volt neki a terep. – Fegya is színházi ember, de zenész, nehezebben nyílt meg, de mindig volt egy pont, amikor sikerült valami többet megtudnunk. – Fegya rendkívül kedvelt, közösségi lény, mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy a róla készült portékötetben több olyan interjú is van, ami nem is vele készült. Megszólalnak a zenekari tagok, többek között Nagy Anna és Kohán István alapító tag, Illényi Katica hegedűművész, énekes, Bíró Eszter és Szinetár Dóra színész-énekes, Kiss János, a Győri Balett korábbi igazgatója, Béres Attila rendező, és Fegya Marika nevű unokatestvére, aki az izraeli háború miatt tavaly októberben az unokáival néhány napra Magyarországra menekült. Mindezeken túl egy posztumusz interjút is tartalmaz a kötet, mely Rolla Jánossal, a Liszt Ferenc Kamarazenekar alapító tagjával készült, aki tavaly decemberben hunyt el. – Sok veszteség kísérte végig a könyv születését – idézte föl Balogh Gyula utalva Dunai Tamás, valamint Tompos Kátya halálára, mindkettejükkel sokat lépett föl Fegya, aki egy közeli barátját is elvesztette nemrég. Mindezek említésére Fegya a zongorához lépett és egy hosszabb egyveleget játszott, melyből minden dal utalt valakire a négy ember közül, a Hegedűs a háztetőn a Reb Tevjét egykor játszó Dunaira, az Esküvő dallamai Tompos Kátya egyik leghíresebb fellépését idézték. A kötetbemutató ezen pontján vált igazán világossá, mire utalhatott azzal a szerző, hogy nehezebben nyíl meg Fegya, a zenében teljes szívvel kommunikált.Van, amit csak ott tud elmondani.
Gyakran a színházi előadások, közös koncertélmények hozták meg a beszélgetést és vitték tovább a munkát, Balogh Gyula szerint nem csak szimpla interjúkötet lett, végül ő maga is belekerült. Egy ideig sanyarú körülmények között, mínuszokban dolgoztak a Fészek Klubban, ahova szinte saját bejárásuk volt, utána kényelmesebb környezetben, Fegya Tátra utcai lakásában folytatódtak a találkozók. Ha a Budapest Klezmer Band egy család, akkor Fegya a családfő, körültekintő figyelmét a szerző is megtapasztalhatta. – Hogy ez a könyv megszületett, egy csoda. Egy csoda, hogy itt vagyok – mondta a zenész, miután felemlegette, édesanyja Auschwitzból, édesapja a munkaszolgálatból tért haza, és mégis úgy döntöttek, folytatják az életet.
A Fegyakönyv tele van QR-kódokkal, melyek természetesen zenékre vezetnek, legnagyobb problémát a fényképválasztások jelentették Fegyának – senkit nem akartam megbántani azzal, hogy nem kerül be róla fotó – nevetett. A fejezetek változatos címadása is jelzi, mennyire sokszínű a kötet, egy életen keresztül mennyi más életet is megmutat, és megvan benne a klezmer sodró lendülete.
