Időnként döbbenten nézem, máskor egész jól szórakozom azon, hogyan ítélkezik Magyar fölött és diagnosztizálja őt nárcisztikusnak a fél (idő közben talán már csak háromnegyed) magyar internet, mintha egy hazai Jordan Peterson fanklub alakult volna, amiben egymás mellé ülhet a Fidesz-KDNP és a DK kemény magja. Miközben a legnagyobb nárcikat sztárolják, tele van és volt is velük a világ Mahatma Gandhitól Pablo Picassón át Kanye Westig. Az amerikai Pew Research szaklapban például 2022-ben kijött egy vicces rangsor arról, melyik amerikai elnök mennyire nárcisztikus – Lyndon Johnson zárt az élen, Bill Clinton és JFK is a top 10-ben, Barack Obama azonban labdába se rúghatott. Sokan tehették fel a guglinak a kérdést, vajon a nárcisztikusok lehetnek-e jó vezetők, és mennyit köszönhet nekik a világ – ha Elon Muskot vagy Steve Jobsot nézzük, már megoszlanak a vélemények.
Persze most divatos is lett nárcizni, de csak mert sikerült nevet adni valaminek, ami mindig is frusztrálta az emberiség egy jelentős hányadát, akik mondjuk áldozatul estek ilyen figuráknak. Míg mások a jó- vagy rosszhiszemű segítőik voltak, hiszen a nárcisztikus ritkán dolgozik egyedül, mindig használ proxikat, ennek is lett már neve, a szakirodalom repülő majmoknak hívja őket, az Óz a nagy varázsló karakterei után, akik a gonosz Nyugati boszorkánynak segítettek legyakni az ártatlan és gyanútlan Dorothyt és társait. Nem feltétlen baj, ha a társadalom okosít magán, ahogy a metoo után is megtanult új szavakat, mint a catcalling – amikor lányok után füttyögnek vagy dudálnak az utcán –, vagy a mansplaining – amikor a férfiak úgy magyaráznak a nőknek, mintha azok tökhülyék lennének –, csak az a kár, hogy erre nincsenek még magyar szavaink, és talán nem is nagyon lesznek, annyira megtapad az angol, mint a NO migration, NO gender, NO war felirat a jándi faluhatáron vagy Szánthó Miklós Facebook-falán.
De történt még pár érdekesség azóta, hogy vége lett a háborúnak („a háború elfogyott, béke nem is volt”), a Tisza Párt például akkora sikert aratott országszerte, hogy Magyarnak komoly castingba kell kezdenie, ha a megnyert képviselői helyeket mind be is akarja majd töltetni – és nem csak lelkes pályázókkal, hanem alkalmas emberekkel, akik majd nem égetik őt be.
Mintha a lufiárust bízták volna meg, hogy építsen Zeppelint, a töltőanyag – úgyis mint hit, remény, és a nemzetegyesítés iránti vágyakozás – már adott hozzá,
csak valamibe bele is kellene szuszakolni, ami mondjuk a demokratikus keretek között is működhet, már amennyiben sikerül ezeket folyamatában helyreállítani.
Egyelőre beleférnek a hibák is, beárazta a honi közvélemény, hogy ha valaki március óta aludt összesen öt órát, és a vénáiban jó eséllyel koffein és energiaital keveréke folyik, akkor bizony mond és csinál is hülyeségeket, amik egy részéről aztán kiderülhet, nem is akkora hülyeség. Mint például asztalt borítani az ATV-ben, egy méltánytalan inzultus után, és az ember szinte csettint a nyelvével, hogy na ezt végre jól megaszondta nekik valaki.
Előkerült a kolostorból Balog tiszteletes is, aki mély megrendülésével indokolta eddigi hallgatását – és halogatását – a kegyelmi botrány kapcsán, ezért fordult az imádsághoz és a csöndhöz, hogy abban békére leljen. De azt ugye senki nem hiszi el neki, hogy ő bárkivel találkozik és másfél órát beszélget a hivatalában, majd kijárja neki az elnöki kegyelmet, mint Endre bá’-nak, csak mert lelkipásztorként, lelkivezetőként kért tőle segítséget, és a keresztényi parancsnak engedelmeskedve ő megpróbált segíteni felebarátján. Állítása szerint ha valamiért őt súlyos felelősség terheli ebben az ügyben, az Novák Katalin távozása, ami óriási veszteség az országnak, az egész nemzetnek.
Lelke rajta, ha ennyit tudott végre-valahára kiimádkozni magából, kérjük a zsolozsmák újraszámlálását.
Lapzártánkkor még javában állt a bál a főpolgármesteri (újra)választás körül, felmerült az urnakirablás és a szavazatcsempészés gyanúja is, tisztára mint egy új Indiana Jones részben, bár valószínűleg ez is azon (ellenzéki) narratívát építi, miszerint mindenképp meg kellene ismételni a szavazást, amit Szentkirályi visszaléptetésével a Fidesz egyszer már meghekkelt. És tudjuk, ha hekkerekről van szó, abban ők nem ismernek pardont, se mnye zsált, hát majd meglátjuk, sikerül-e tovább kompromittálniuk a főváros máris füstölgő szervertermét.