Trombitás Sigi megérkezett Németországba, a magyar hallgató meg szomorúan arra gondol: a Trombitás Frédit játszók közül már csak Molnár György és Presser Gábor van velünk, Benkő László, Kóbor János, Laux József, Mihály Tamás nem él. A 78 éves Sigi Michel attól fogva járja a tornákat, hogy a Ballada a fegyverkovács fiáról című Omega-szám kislemezen megjelent, azaz 1970-től, a páratlan Pelé harmadik vb-aranyérmének esztendejétől.
A svájci futballfúvós most Kölnben kezd.
Eddig 71 országban szurkolt és muzsikált, a sors valamelyest kárpótolta azért, hogy sosem tudta, ki az apja, és gyerekkorában a mostohája ütötte-verte. Rögös úton jutott el addig, amíg könnyes szemébe szökött: minden svájci drukker fotózkodni akar vele (immár évtizedek óta).
Kölnben 15 ezer honfitársa kísérelheti meg rábírni a közös felvételre. Ha minden igaz, nagyjából ennyien lesznek a ma délután 3-kor kezdődő csoportmérkőzésen a magyarok is.
A svájciak vasúton érkeztek. Nem a szurkolók: a csapat. „Az okos ember vonaton utazik” – ez volt a Svájci Államvasutak (SBB) szlogenje az 1950-es években. A mai szövetségi vezetés megtárgyalta a dolgot a játékostanáccsal, és a sínek mellett döntött. Sőt az alpesiek mindjárt a mérkőzés után visszavonatoznak Stuttgarthoz közeli főhadiszállásukra.
Hogy milyen hangulatban? Az itt a kérdés. A találkozó előtti miliőnek nem tett jót a svájciak edzőpályájának állapota. Pierluigi Tami, a háromnyelvű ország szövetségének igazgatója azt mondta: „Csalódottak vagyunk, ez a mi igényszintünk szerint elfogadhatatlan.”
Giorgio Contini, a válogatott kopasz másodedzője is a fejét ingatta a gyep láttán: „Nem olyan sima, mint a kobakom.”
A csapattanács ezzel kapcsolatban is összeült, és Yann Sommer, Manuel Akanji, Granit Xhaka, Denis Zakaria, Remo Freuler, Xherdan Shaqiri arra jutott: a fű minősége annyira azért nem rossz, hogy a magyarok elleni Eb-rajt után ürügyül szolgáljon az esetleges vereségre.
A belső kör tagjai közül Xhaka tavaly nyilvánosan kritizálta a szövetségi kapitányt, s ez megviselte Murat Yakin szakvezető idegeit. A helyzet tovább romlott a Fehéroroszország (3-3), Izrael (1-1), Koszovó (2-2, 1-1) és Románia (0-1) elleni kiábrándító eredmények nyomán, ám a szövetségi vezérkar úgy döntött, hogy Yakin dirigálja a válogatottat a németországi tornán is, noha a hegyi szakasz a legutóbbi 12 meccséből csak négyet nyert meg (kettőt Andorrával, egyet-egyet Észtországgal és Írországgal szemben), igaz, a románoktól elszenvedett vereség volt az egyetlen „zakója”.
A szakvezetőnél legújabban Shaqiri került terítékre. A hetedik nagy tornáján szereplő, 32 éves, 123-szoros válogatott labdarúgóról kijelentette: „Nem tud kétszer 90 percet játszani négy nap alatt.”
A magyarok berkeiben nagyobb a nyugalom. Marco Rossi 51,56 százalékos mérlege és főként az, hogy a legutóbbi Eb óta 30 mérkőzésen 16 győzelmet, 7 döntetlent és 7 vereséget számláló magyar együttes 2022. szeptember 26-tól 2024. június 4-ig veretlen maradt, általános elégedettséget, nemegyszer eufóriát keltett. A Puskás Aréna a válogatott szinte minden mérkőzésére megtelt, az együttest szériában választották hazánkban az év csapatának, a Liverpoolig jutó Szoboszlai Dominik az ország legnépszerűbb sportolójává vált.
Közben 4-0 volt Wolverhamptonban, 1-0 Lipcsében, és a lelkes tömegben már senki nem emlékszik arra, hogy előfordult 2-2 Luxemburgban vagy Bulgáriában is (Aleksz Petkov felejthetetlen fejes öngóljával a 97. percben). A hazai várakozás hatalmas, egyebek közt azért is, mert a jelenkor futballjában tényleg minden megtörténhet, hiszen Wales csapata a legjobb négy közé jutott a 2016-os Európa-bajnokságon, és így, utólag nem tetszik erősebbnek a mostani magyar válogatottnál.
Ugyanakkor Németország legjobbjait Észak-Macedónia együttese is legyőzte vendégként – sőt a squadra azzurrát Palermóban ütötte el a vb-részvételtől –, a japánok egyenesen megalázták a németeket Wolfsburgban (1-4), Izland még mindig nem eléggé tisztelt „bálnavadászai” pedig hovatovább rutinból oktatják Anglia „tanítómestereit”, legutóbb a londoni Wembley-ben edukálták Kyle Walkert, John Stonest, Phil Fodent, Harry Kane-t és a többi szigetországi szupersztárt (0-1).
A svájci Blick az erősorrend 17. helyére tette Magyarországot, a 18.-ra Skóciát, a 12.-re Svájcot, és Pascal Zuberbühler, a korábbi 51-szeres svájci válogatott kapus nagy hangon kijelentette: „Megesszük a magyarokat, akár a gulyást!”
Ám az olasz-magyar Rossi nagyobb taktikus, mint a török-svájci Yakin, igaz, az elmúlt 30 év 9 egymás elleni mérkőzéséből csak egyet nyert meg a magyar csapat, 2-szer volt döntetlen, és 6-szor az alpesiek győztek. Az optimisták erre azt mondják: honfitársaink most kategóriákkal jobbak, mint egy-két-három évtizeddel ezelőtt.
Kétségtelen, a Gulácsi Péter, Willi Orban, Sallai Roland, Szoboszlai tengely – kiegészülve Loïc Negóval, Milos Kerkezzel, Schäfer Andrással – felvértezte magát nemzetközi tapasztalattal és az ebből fakadó önbizalommal. Ez jó alap, ám az igazi fundamentum alighanem a (szinte) makulátlan védőjáték és a (megközelítőleg) kifogástalan helyzetkihasználás lehet.
Mindenesetre ritka szép panoráma volna, hogy fenn a Kékes, lenn a Jungfrau.