Egy bő egyórás interjú utolsó percében hangzott el először (mármint a kegyelmi botrány ismertté válása óta először) Balog Zoltán református püspök szájából az áldozatok felé az a szó, hogy bocsánat. Nem kapkodta el, és rögtön mellétett pár állítást, ami ennek a kényszeredett bocsánatkérésnek is felezi az értékét. Még mindig ott tart, hogy ő az, akit „megrázkódtatás” ért, és hogy a külvilág a hibás: „higgyék el, én jó ember vagyok, és az egyházam is jó”. De az az igazság hogy ha ezt erősítgetni kell – akár egy püspökről, akár az egyházáról van szó –, az önmagában is bizonyíték rá, hogy valami alaposan félrement.
A szóban forgó interjúban – mint mindegyikben, amit a rezsimbarát sajtó készít a hatalom kulcsembereivel – az a legizgalmasabb, ami kimaradt belőle. A 777 blog munkatársa előrebocsátja, hogy megkötések nélküli beszélgetést hallunk, de a párbeszéd alig tűnik spontánabbnak, mint Orbán Viktor péntek reggeli megnyilatkozásai a Kossuthon a bekészített ál-székelyviccekkel, meg a feladott magas labdákkal, amelyeket ezekkel a mérsékelten tréfás elméncségekkel le lehet csapni. Minden újságírónak (amennyiben a szakmába való) a zsigereiben van, hogy mit kell megkérdezni Balogtól, ha egyszer sikerül őt mikrofonvégre kapni. Másfelől: van valami, ami az utóbbi hónapok összes szándékos vagy véletlen riporteri mellényúlására igaz, Hajdú Pétertől az Indexig és tovább: nem a saját nevünkben, nem a kiadó, és főleg nem a tulajdonos megbízásából, hanem az olvasó/néző/hallgató helyett kérdezünk. Azokat a kérdéseket kell föltenni, amelyekre válaszul az olvasót/nézőt/hallgatót leginkább érdeklő válaszok előkerülhetnek, és abban a sorrendben, ahogyan a témák közéleti relevanciája diktálja. Ma, 2024. júniusában Balog Zoltán számára az első fölteendő kérdés: nyilatkozzon Isten és a hívek közössége előtt, tudva, hogy a lelki üdvét kockáztatja (mivel az ő szakmájában az ember nem csak lefelé tartozik elszámolással), mi köze volt Orbán Viktornak K. Endre kiengedéséhez. A második pedig: milyen szerepet játszott az ügyben a kormányfőnek a nyilvánosság elől azóta is (!) rejtegetett, K. Endréhez és rokonságához sok szálon kötődő felesége, Lévai Anikó. Ahol ezek a kérdések - amelyekre az egész ország várja a választ február óta – szóba sem kerülnek, ott nem interjú készül, hanem valami egészen más. Azt ugyanis nyugodtan kizárhatjuk, hogy 65 percnyi beszélgetés több tucatnyi témája közé éppen ez a kettő ne férne be, ha a cél valóban a tájékoztatás.
Jelen írásunk azonban elsődlegesen nem az újságírói, hanem a lelkipásztori hivatás buktatóiról szól. Lelkipásztorként pedig Balog Zoltán nem most bukott meg, és még csak nem is akkor, amikor bekapcsolódott K. Endre kegyelmének kieszközölésébe (vagy a következmények elsimításába; utóbbira sokkal nagyobb az esély). Hanem akkor, amikor fölvállalta egy keresztényi szemszögből vállalhatatlan kormány embertelen egészség- és oktatáspolitikájának kiszolgálását. Minden más ebből következett - a kegyelem-közbotrányban eljátszott dicstelen szerep is.