Mi a helyzet a lengyel-belarusz határon? – ezt kérdeztem Michal Kacewicztől, aki a két ország történetének és mai kapcsolatainak bennfentes szakértője. Azután kérdeztem meg a politikai elemzőt, hogy egy fiatal lengyel katona meghalt egy határmenti támadás következtében és Tusk kormányfő ütközőzóna létesítéséről beszélt.
„A helyzet lényegében több éve változatlan: a Lengyelország elleni hibrid hadviselés részeként Lukasenko rendszere migránscsoportok sokaságát irányítja a határra. Ez az utóbbi időben annyiban változott, hogy egyre inkább azt tapasztalni, hogy szervezett, a belarusz szervek által felkészített, kiképzett csoportok próbálnak betörni az országba. Szinte lökik őket a határon keresztül.” – summázza a helyzetet Kacewicz. Szerinte az állapotokon nem változtatott a tavaly decemberi lengyelországi kormányváltozás sem. A Jog és Igazságosság (PiS) párt kormányzása idején a fehérorosz határon egyfajta védelmi berendezést, kerítést húztak fel, ezt a jelenlegi adminisztráció is megőrizte. A legutóbbi összetűzések nyomán pedig Donald Tusk kormányfő bejelentette az ütköző zóna kijelölését.
Erre Mateusz Sitek, a 21 éves lengyel katona június 6-i halála után került sor. Mateuszt a határkerítésen keresztül, egy botra erősített késsel sebezte meg halálosan két nappal korábban egy migráns. Kacewicz szerint ez is bizonyítja azt az értesülést, hogy a minszki rezsim szervezi, kiképezi és a határra irányítja a migránscsoportokat. „Ez is a hibrid hadviseléshez tartozik, hogy zavart keltsenek az országban, ami nem csak belpolitikai feszültséget okoz, de rontja Lengyelország viszonyát a Schengen-zóna többi államával is, általában is bizalmatlanságot gerjeszt.” Egyre erősebb agressziót tapasztalnak a lengyel katonák, határőrök. Rendszeresen dobálják őket kövekkel, botokkal a határ túloldaláról. Aligha kétséges, hogy arra megy ki a játék, hogy valami nagyobb összeütközés történjen a zónában. A határhelyzet komolyságát jelzi – emeli ki Kacewicz, hogy megváltozott a Nyugatra tartó csoportok összetétele. „Korábban magam is jártam Litvániában egy menekülttáborban, ahol a Belaruszból átszökött migránsok éltek. Családok voltak ott főleg, sok kisgyerekkel. Ma már ez nem jellemző, sok a fiatal, katonaviselt közel-keleti, közép-ázsiai férfi, vannak, akik feltehetően speciális kiképzést is kaphattak valahol. Nem vaktában közelítik meg a határt – a fehérorosz szervek mondják meg nekik, hol próbálják áttörni a kerítést. Az időzítést is szervezik – az EP-választás előtti napokban megsokszorozódott a határátlépési kísérletek száma.” Ez volt az oka – emlékeztet – egy másik esetnek, amikor lengyel katonák a határövezetben a tilalma megszegve figyelmeztető lövéseket adtak. „Ez súlyos következményeket okozhatott volna. Emiatt is kell az ütköző zóna, ahol a járőröket olyan fegyverrel szerelik fel, amelyekkel nem tudnak átlőni a határ túloldalára” – magyarázza Kacewicz-, mivel az orosz-belarusz szervek nyilvánvalóan iparszerűen folytatják a migránscsoportok, főleg afgánok, arabok, kurdok szervezését. Elterjesztették ebben a közegben, hogy ez a legbiztonságosabb Nyugat-Európába vezető út, a kockázata meg sem közelíti a tengeri átkelését. Csupán a határhoz kell eljutni, s ott áttörni a kerítésen. Ehhez pedig segítséget kapnak, ami nyilván benne van az embercsempészeknek kifizetett 2-3000 USD tarifában.
A hibrid háború része a valódi támadással való állandó fenyegetés is – vetem közbe. Júniusban Belarusz területén egy harcászati atomfegyvereket használatát imitáló orosz-fehérorosz hadgyakorlatot is tartottak. Michal Kacewicz szerint 2022 februárja, azaz az Ukrajna elleni agresszió megkezdése óta az oroszok állandóan emlékeztetnek arra, hogy készek bevetni az atomfegyvereiket. Nemrég Lukasenko „kérésére” bejelentették, hogy Belarusz területére is telepítenek harcászati nukleáris eszközöket. Ehhez járul még az is – egészíti ki az elemző - , hogy állandóan felvetik az un. Suwalki-átjáró lerohanásának kérdését. (Ez az a viszonylag rövid erdős litván-lengyel határszakasz, amely elválasztja a Kalinyingrádi orosz exklávét Belarusztól. A szerk.) A háborús hisztéria – benne az atomfenyegetés – fenntartása régi szovjet taktika, emlékeztet az elemző a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveire. Akkor, mondja sikerült a Szovjetuniónak olyan pszichózist teremtenie az atomzsarolással, ami a hatásos antinukleáris tömegmozgalmak létrejöttét segítette Nyugat-Európában. Most újra ezt tapasztalni. Lengyelországban is megjelentek ezek a régi-új társutas békemozgalmak, elsősorban a szélsőjobboldali Konföderáció párt körül.
Mennyiben lép fel önállóan a belarusz rendszer, vagy ezek az akciók teljesen orosz megbízásból indulnak? A 2010-es években még úgy tűnt, hogy Lukasenko képes lavírozni Moszkva és a Nyugat között, van neki némi mozgástere. De azzal, hogy meghamisította a választásokat, elnyomta a tiltakozó mozgalmat, majd később gyakorlatilag csatlakozott az Ukrajna elleni agresszióhoz, elveszítette minden mozgásterét – állítja a lengyel szakértő. Michal Kacewicz szerint van ugyan némi önállóság a belarusz rendszer akcióiban, de ez inkább csak a titkosszolgálatok munkamegosztásából eredő látszat. Azt gondolja, hogy Lukasenkonak már nincs önálló külpolitikája, s csak némi belső autonómiája maradt meg. Putyin ezt nem szereti, de az Ukrajna elleni háború és szankciók miatt Oroszországnak egyszerűen sem energiája, sem eszköze nincs arra, hogy most Lukasenko menesztésével foglalkozzon.
Michal Kacewicz
Lengyel politikai elemző, újságíró Kelet-Európa szakértő, több könyv szerzője, életrajzot írt Alekszandr Lukasenkóról és Vlagyimir Putyinról. A lengyel állami támogatással működő Bielsat belarusz nyelvű televízió munkatársa.