Súlyos kudarcot jelentett Olaf Scholz kancellár kormánya számára az európai parlamenti választás. A koalíció három pártja, a szociáldemokraták, a Zöldek, valamint a liberális FDP, összesen szereztek 31 százalékot, egyetlen százalékkal többet, mint a voksoláson a legtöbb mandátumot szerzett keresztény uniópártok, a CDU/CSU. A derűlátóbbak persze mondhatják azt, hogy az EP -választáson a kormányzó párt általában gyengébben szerepel, s a parlamenti választás egészen más, ez azonban olyan megsemmisítő eredményre „sikeredett”, hogy semmiféle pozitívumot sem lehet találni a kormányzat szempontjából.
Különösen aggasztó jelzés, hogy a jobboldali populista Alternatíva Németországért (AfD) megelőzte az SPD-t. Az a párt, amely botrányok sorába keveredett az elmúlt hónapokban. Hiába derült ki egyes képviselőkről és segítőikről, hogy Kínának kémkedtek, s Oroszországot segíthették, a választók egy részét ez sem tántorította el attól, hogy az AfD mellé tegye az ikszet. Amint az sem, hogy az AfD még a Marine Le Pen által fémjelzett pártcsalád, az Identitás és Demokrácia (ID) számára is vállalhatatlan volt, így várhatóan a következő Európai Parlamentben frakció nélkül marad.
Az AfD a sikert a kivételesen jó kelet-németországi szereplésnek köszönheti.
Ez az Kelet-Németország, ahol a szociáldemokraták nagyon rossz eredményt értek el. Összességében az is elmondható, hogy a kormány pártjai, talán csak az FDP kivételével, gyengébben szerepeltek annál, mint amit a közvélemény-kutatások jósoltak nekik.
Itt a vége, kizárták az AfD-t a szélsőjobboldali EP-frakcióbólOlaf Scholz kancellárra egyre nagyobb nyomás nehezedik, s kellemetlen helyzetbe hozta saját akaratán kívül Emmanuel Macron is. A francia elnök ugyanis azután, hogy pártja, a Reneszánsz messze leszakadva Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése (RN) mögött második lett az EP-voksoláson, június 30-ra, illetve július 7-re előrehozott választást írt ki. Németországban sokan vérszemet kaptak ezután, s szintén idő előtti voksolás kiírását követelték, ezt azonban Olaf Scholz elutasítja. A parlamenti választást jövő év szeptemberében rendezik meg. A német és a francia politikai rendszer persze eltér egymástól, hiszen Emmanuel Macron akkor is köztársasági elnök marad, ha pártja csúfos vereséget szenvedne a voksoláson, Németország ezzel szemben nem elnöki köztársaság.
Olaf Scholz tehát még papíron másfél évig kancellár maradhat, beleszámítva azt is, hogy a jövő évi voksolást követően még hónapokig ügyvezető kormányfőként dolgozhat az új kabinet felállításáig. A német szövetségi kabinet feje, aki múlt hét péntekjén töltötte be 66. életévét, ennek örömére a többi G7-ország állam- és kormányfői Olaszországban elénekelték neki a Boldog születésnapot! című dalt, azonban nem érezheti páholyban magát, s nem is csak az ellenzéki CDU/CSU mozgolódása vagy a koalíciós partnerek elégedetlenkedése miatt.
Olaf Scholznak saját pártján belül is kellemetlen kérdésekre kellene válaszolnia, például el kellene magyaráznia, hogyan szerezhettek a szociáldemokraták mindössze 13,9 százalékot az EP-voksoláson, ami fennállásuk leggyengébb eredménye.
Különösen szembetűnő a visszaesés, ha felidézzük, hogy a 2021 szeptemberi parlamenti választáson az SPD még 25,7 százalékos eredménnyel végzett az élen.
Az SPD vezető személyiségei az EP-választási kudarc után igyekeztek megnyugtatni a kedélyeket és deklarálni, hogy Scholz helyzete megkérdőjelezhetetlen a szövetségi kormány élén. Stephan Weil, Alsó-Szászország szociáldemokrata miniszterelnöke, az SPD egyik erős embere, kiállt mellette és hangsúlyozta: – Az a benyomásom, hogy Olaf Scholz az párt vitathatatlan első számú embere.
Nem mindenki látja így. Berlinben ismét felröppentek a kancellárcseréről szóló pletykák. Eszerint a jóval népszerűbb Boris Pistorius (SPD) védelmi miniszter váltaná Scholzot. Erősen kérdéses azonban, hogy ezeknek a felvetéseknek bármi valóságalapjuk lenne. Inkább csak az SPD jövője miatt aggódó párttagok, a változásokat követelők vágyálmáról van szó. Maga Pistorius is cáfolta ezeket a híreszteléseket.
Az SPD-ben azonban egyre erősebbek a változást követelő hangok. A kormánykoalíció gyenge teljesítménye, az uniós választások illetve a Zöldekkel és az FDP-vel a költségvetésről folytatott vita miatt a kancellárt is mind több bírálat éri. Több kritika hangzott el a Bundestagban a szociáldemokrata frakció legutóbbi ülésén. Michael Müller volt berlini polgármester, aki a Bundestagban külpolitikáért felelős, sérelmezte Scholznak az uniós választások estéjén egy újságírói kérdésre adott válaszát.
A kancellárt arról kérdezték, hogy kívánja-e kommentálni a választási eredményt. Igen tömör válasza így hangzott: nem.
Többen a Der Spiegel hetilapban adtak hangot elégedetlenségüknek. Sarah Philipp, az SPD észak-rajna-vesztfáliai tartományi vezetője kifejtette: „A menekültpolitika, valamint az ország biztonsági helyzetének ügyében az SPD profilja az elmúlt években nem mindig volt egyértelmű.” Duisburg főpolgármestere, Sören Link pedig azt közölte, Olaf Scholztól „intenzívebb, jobb kommunikációt” vár. A Rheinische Post című lapban Rolf Mützenich, az SPD parlamenti frakcióvezetője is jelezte, hogy a jobb kommunikáció valóban elvárható lenne. Bejelentette:, a kancellár a jövőben meg fogja ragadni az alkalmat, hogy szociáldemokrata kormányfőként világosabban kifejtse a koalíción belüli álláspontját. (Meg kell jegyezni, ha egy párt bajba kerül, sokszor a jó kommunikáció hiányát látják a háttérben és azt, hogy nem magyarázták el kellő szakértelemmel a kormányzat eredményeit.)
Fellélegezhet a német koalícióA frusztráció különösen mélyen gyökerezik Kelet-Németországban. – Mi a fenéért nem foglalkozunk végre a keletnémet ügyekkel? - kérdezi Georg Maier, az SPD elnökségi tagja, Türingia miniszterelnökhelyettese, aki a párt csúcsjelöltje a keletnémet tartományban esedékes szeptemberi választáson. A Redaktionsnetzwerk Deutschlandnak adott interjújában így panaszkodott: „Már egy ideje sürgetem a pártvezetést és a kancellári hivatalt, hogy végre cselekedjenek. De eddig nem jártam sikerrel.”
Vasárnap este az SPD vezetősége Olaf Scholzcal együtt válságtanácskozást tartott. Ez Kevin Kühnert főtitkár munkájáról is szólt. Ő volt felelős az uniós választási kampányért, ami a párton belül sem aratott osztatlan sikert.
Amint az a megjegyzése sem, amely szerint a gyenge eredményért a koalíciós partnerek okolhatóak. Az egyik válságtanácskozást követte a másik: Olaf Scholznak ezután a koalíciós partnerekkel kellett egyeztetnie a 2025-ös költségvetésről: Robert Habeck zöldpárti gazdasági miniszterrel és alkancellárral, valamint Christian Lindner pénzügyminiszterrel (FDP).
Nyomás érkezik most az SPD-n belüli Demokratikus Baloldali Fórum (DL21) nevű platform részéről is. A csoport tagsági petíciót kezdeményez azért, hogy a 2025-ös büdzsé az SPD keze nyomát viselje. Úgy vélik, lehetővé kell tenni a németek számára, hogy eldöntsék: hozzájárulnak-e egy olyan költségvetéshez, amely a szociális ágazatot érintő megszorításokat tartalmaz. Forró nyár vár Olaf Schlozra.
Nagykoalíciót szeretnének a keresztény uniópártok
Váratlan helyről kaphat segítséget az SPD. Friedrich Merz, a közvélemény-kutatásokat magasan vezető, ellenzéki CDU elnöke heti hírlevelében azt írja: – Kifejezetten felajánljuk a szociáldemokratáknak együttműködésünket a szükséges döntések meghozatalában és a közös megoldáskeresésben. Minden jel szerint tehát a keresztény uniópártok nagykoalíciót szeretnének a következő parlamenti választás után.
Ez az ajánlat azért is figyelemre méltó, mert Merz néhány hónappal ezelőtt még azzal keltett feltűnést, hogy a Zöldekkel való koalíciókötés lehetőségét vetette fel. A keresztény uniópártok szavazóinak többsége azonban szkeptikus a kereszténydemokraták és a Zöldek esetleges koalíciójával kapcsolatban. Egy februári felmérés szerint a CDU és a CSU támogatóinak 54 százaléka ellenzi a CDU/CSU és a Zöldek választás utáni együttműködését és csak 34 százalékuk támogatja.
A válaszadók 60 százaléka az SPD-vel való koalíciókötést támogatja. Az SPD-ben azonban egyelőre nem lelkesednek egy ilyen megoldásért, mert úgy vélik, a nagykoalíciók ártottak a szociáldemokraták megítélésének.
Ugyanakkor a pártok jelenlegi támogatottsága alapján nemigen látszik más megoldás a nagykoalíción kívül. Sőt, még az sem biztos, hogy a kereszténydemokraták, a Keresztényszociális Unió (CSU) és az SPD mandátumai elegendőek lesznek-e az abszolút többséghez a következő választás után. A CDU-nál azonban továbbra is igen erősek az ellenérzések a Zöldek kormányzati munkába való bevonásával szemben. Martin Huber, a CSU főtitkára arra a kérdésre, a szövetségi választások után kivel kormányozzon a CDU/CSU, egyértelműen elutasította a koalíciót a környezetvédőkkel. Szerinte több kérdést könnyebb lenne kezelni a szociáldemokratákkal.
