Nem tudom, a német-magyar labdarúgó-Eb-meccs szurkolóival elégedett volt-e a Carpathian Brigade 09 csoport, valamint a Magyar Nemzet szerzője, de talán igen: a mérkőzés végén ugyanúgy megünnepelték az amúgy vereséget szenvedő, és nagy eséllyel az Eb-től búcsúzó csapatot, mintha nyertek volna. Szép dolog, hogy mi ennyire szeretjük válogatottunkat; nagy utat tettünk meg azóta, például az 1986-os magyar-holland vb-selejtező óta, amikor, az amúgy már világbajnoki szereplő csapatot kifütyülte a közönség (0-1, Népstadion).
Valóságos mítosz veszi immár körül a „nemzeti tizenegyünket”, és aki nem része ennek, aki nem hajlandó teljes odaadással drukkolni, megvetés tárgya lesz, kiszerkesztik, megbélyegzik, mint ahogy ezt az említett újság és az említett szervezet képviselője is tette, teszi. Vagyis, ha valaki csak csendben szurkol, vagy gondol magában bármit, nem való a lelátóra: vagy megregulázni, vagy száműzni kell. Legalábbis ez derül ki a Carpathian Brigade irányítójának megszólalásából. A következőket nyilatkozta a lapnak: „a hazai táborok képviselőivel együtt újfent leülünk, a vitás kérdéseket megbeszéljük annak érdekében, hogy a szervezett szurkolás minél egységesebben jelenhessen meg a válogatott lelátóján.”
Hogy kiket is jelentenek a hazai táborok képviselői, és melyek ezek a vitatott kérdések, fogalmam sincs. Ahogy azt sem látom pontosan, miként kell – kötelező? - a jövőben szurkolni a magyar válogatottnak. Fekete pólót kell viselni? Ugrálni a lelátón? Énekelni és vigyázzba állni a Nélküled című dal hangjaira? Netán óvatos karlendítést is érdemes gyakorolni? Esetleg jegyvásárlás esetén vizsgát tenni magyarságból, szurkolásból, a Carpathian Brigade alapszabályából?
Engem már egyszer kiszerkesztettek, amikor volt pofám egyáltalán megjelenni egy válogatott meccsen. Pedig akkor még nem is volt egységesítve a szurkolói magatartáskódex.