A családot, amelynek tulajdonában van ez a csodálatos gyűjtemény, majdnem ötven éve ismerem, nemcsak a budapesti, hanem a párizsi ágát is. Csodálatos, melegszívű emberek, akik 47 éve követik a Szépművészeti Múzeum munkáját, és gondolataik középpontjában mindig ott állt, hogy ezt a csodálatos intézményt segítsék – mondta el a kiállítás megnyitója előtt a kurátor, Geskó Judit művészettörténész. – A kiállításon Boris Taslitzky egy csodálatos portréját is bemutatjuk Jacques Lipchitz öccséről, Rubinról, aki Lipchitz halála, 1973 után a hagyatékot és az úgynevezett Lipchitz-ügyet gondozta. – Boris Taslitsky festőművész már Párizsban született 1901-ben, zsidó szülei az 1905-ös orosz forradalom bukása után vándoroltak ki Oroszországból. A litvániai Druszkenyikiben született, zsidó származású Jacques Lipchitz (1891–1973) 1909-ben érkezett Párizsba, szinte ugyanabban az évben, amikor az analitikus kubizmus képviselői (1910–1912) festményeiken, kollázsaikon, szobraikon az új stílus jegyében darabokra tördelve ábrázolták a figurákat, tárgyakat. – Litvánia akkoriban az Orosz Birodalom része volt, az 1900-as évek eleje pedig összetett időszak volt. 1904–1905-ben zajlott az orosz–japán háború, 1905-ben tört ki a XX. század első nagy orosz forradalma. Ezek a fiúk, művészek, írók és filozófusok nemcsak azért mentek Franciaországba, hogy a szellem, a fény városában dolgozzanak, tanuljanak, hanem azért is, hogy elmeneküljenek a katonaság elől – tette hozzá Geskó Judit.
– Lipchitz 1909 októberében, 18 évesen érkezett meg Párizsba, 1911-ben a Montparnasse-on telepedett le, a művészek egyik kedvelt negyedében. Már nagyon korán életre szóló barátságot kötött több művésszel, így Diego Riverával és Pablo Picassóval is – mesélte a tárlat társkurátora, Somodi Anett. (A kiállításon Picasso és Lipchitz közös fotója is megjelenik.) – A kubista művészek óriási hatást tettek Lipchitzre, aki klasszikus akadémiai képzésben részesült Párizsban. Hamar felismerte, milyen lehetőségeket rejt a festészetben kikísérletezett kubizmus a szobrászat területén. A kubistákat a törzsi, az afrikai szobrászat iránti érdeklődés is összekötötte, Lipchitz is már nagyon korán elkezdett törzsi művészeti tárgyakat, kis elefántcsont szobrokat gyűjteni. A kubizmus számára azonban nemcsak egy irányzat, kifejezési mód volt, hanem egy látásmód, egy világnézet is: egy univerzális, mindenki számára érthető nyelvet kerestek a művészek. Bár 1925-től elfordult a kubista formanyelvtől, mert felismerte annak korlátait, még évtizedekkel később is kubistának vallotta, érezte magát. Az 1925-ös évtől fellazultak, egyre nyitottabbá váltak a formái, szobrainak felülete expresszívebbé vált, érdeklődni kezdett az elbeszélő tartalom, a mitológia és a bibliai témák iránt. Van olyan bibliai, mitológiai téma, ami harminc-negyven éven keresztül érdekelte, sorozatokban és variációkban gondolkodott. Franciaország német megszállását követően az emigrálás mellett döntött, 1941-ben New Yorkban telepedett le. Ez szintén hatással volt a szobrászatára, egyre nagyobb léptékben kezdett el gondolkodni, élete utolsó két évtizedében számos monumentális emlékműve is megvalósulhatott. Ezek közül kiemelt jelentőségű utolsó megrendelése, az Életünk fája, amellyel a zsidó vallásának állít emléket – mondta el Somodi Anett.
Az Életünk fája utolsó változatát a művész halála után öt évvel, 1978-ban avatták fel a jeruzsálemi Kopusz-hegyen, a fa törzse és ágai a zsidóság történetének legfontosabb jeleneteit, elemeit, szereplőit ábrázolják. A Szépművészeti Múzeum kamaratárlatán e mű születésének folyamata két bronz modellváltozaton is nyomon követhető. A kiállítás műtárgyait még sosem mutatták be így együtt. A hat szobor és két érem, a rajzok és grafikák, a művészkönyvek és dokumentumok, a művész gyűjteményének néhány darabja, könyvtárának egy kis töredéke olyan reprezentatív történeti ívet mutat be, amely Lipchitz több mint 60 éven átívelő munkásságának szinte minden alkotói periódusát reprezentálja.
A művész baloldali világszemlélete grafikai, mitológiai sorozataiban köszön vissza. A Minótauroszt legyőző Thészeuszt Charles de Gaulle-lal azonosította, a krétai szörnyet Hitlerrel, ám van olyan 1943-ban készült akvatinta-kompozíciója, amelyen Thészeusz szinte egybeolvad Minótaurosszal. „Mintha mindannyiunkban ott lenne egy Hitler, akit el kell pusztítanunk. Thészeusz önmaga egy részét pusztítja el” – fogalmazott a művész. Európé elrablásának témája – amely bronztanulmányon, grafikákon is megjelenik – hasonló politikai-egzisztenciális tartalommal bír, ám a görög mitológiától eltérően Lipchitznél a föníciai királylány tőrrel küzd elrablója ellen.
Lipchitz alkotásai mellett André Lhote, Arbit Blatas, Boris Taslitzky művei is láthatók a tárlaton, továbbá Amédée Ozenfant két litográfiája is – utóbbi két mű látványosan szemlélteti, a francia kubista festő és író, Ozenfant művészetének szellemisége miként volt reakció és ellenreakció Picasso művészetére. A tárlat végén néhány rövid filmrészlet látható Bruce W. Bassett több mint negyvenórás Lipchitz-interjújából, amelyekben a művész elmeséli, a kubizmus miként volt a szecesszió ellenreakciója, és ő miként maradt kubista úgy, hogy búcsút mondott az egyenes vonalaknak. De Lipchitz arról is szót ejt, milyen kandallórácsot tervezett Coco Chanelnek.
Infó: Lipchitz – Egy kubista szobrász. Szépművészeti Múzeum, Michelangelo-terem. A kiállítás kurátorai: Geskó Judit és Somodi Anett. A kiállítás megtekinthető szeptember 1-ig.
