Sorra ítélik el az európai kormányok, hogy Oroszország be- illetve kitiltott több mint 80 európai sajtóterméket. Az Orbán-kabinet azonban beszédesen hallgat, annak ellenére, hogy magyar érintett – a 444.hu – is van a listán. Minden magyarok kormánya, amely konzulokat küld Németországba az esetleges ottani jogsértéseik miatt konfliktusba kerülő magyar szurkerek megsegítésére, nem érzi feladatának, hogy egy jogszerűen működő magyar sajtótermék szankcionálása ellen felszólaljon. Sőt, a közös uniós fellépést is megvétózza, egyetlenként a tagállamok közül.
Nézzük először, mit vétettek – mármint a Putyin-rezsim szemszögéből – a szóban forgó sajtóorgánumok. Az orosz fél tájékoztatása szerint semmit: a tilalom válasz a bizonyítottan háborús propagandát és dezinformációt terjesztő RIA Novosztyi, Izvesztyija és Rosszijszkaja Gazeta európai terjesztésének korlátozására (leegyszerűsítve: bosszú).
Másodszor pedig azt érdemes szemügyre venni, hogy kik vannak a bosszúlistán. A 444 is érdekes – leginkább az, hogy miért pont ők; háborús tudósításaik semmilyen szempontból nem lógnak ki a kormányfüggetlen hazai online sajtó mezőnyéből, ugyanolyan hangvételben írnak, ugyanazokat a szakértőket szólaltatják meg, legfeljebb Orbánék oroszbarátságát teszik szóvá többször. De hogy a svéd állami tévé és rádió mit keres a szégyenpadon, az végképp érthetetlen: hozzájuk – sokéves felhasználói tapasztalat – a BBC is csak tanulni járhat objektivitást meg közszolgálatiságot.
Nekünk persze nem a svéd médianormákkal van elszámolnivalónk, hanem a saját kormányunkkal. Pontosabban nekik lenne velünk, mivel ők élnek a mi adónkból, ők gyakorolják a hatalmat a mi felhatalmazásunkkal, és nem fordítva. Nekik viszont láthatóan nem fáj a 444 sérelme, sőt: ha tehetnék, alighanem idehaza is betiltanák.