„Háromhavonta küldenek pakkot a parlamentből” – Ellátogattunk a településre, ahol mindenki a Fideszre szavazott az EP-listán

Tízéves forma, sötét hajú fiú ücsörög a porban, később kiderül, még csak most végezte az első osztályt. Kavicsokat dobál egyik kezéből a másikba, térde alatt tucatnyi szúnyogcsípés elvakarva, rózsaszín, pihe-puha női papucsot hord. Időnként elsuhan mellette két másik hasonló korú fiú, biciklivel repesztve, a sárhányók néha megcsörrennek a gödrökben.

– Adjátok már ide egy körre! – kérleli a másik kettőt, de azok helyette inkább befékeznek az orra előtt, majd gyorsan tovatekernek. Ácsorog a közelben az árokparton egy felnőtt, nem szól bele az eseményekbe, zsebre dugott kézzel, unottan várja, hova fajul a gyermeki erőpróba. Máskülönben minden csendes, alig van áthaladó autós forgalom. Busz se sűrűn jár, vasútvonal meg nincs is ide, mint ahogyan nincsen iskola, bolt, posta, orvosi rendelő, munkahely, egy apró kocsma, netán kávézó. Egyetlen intézménye van a falunak, egy óvoda, amit az állam tart fent.

Gadnán vagyunk, Borsod-Abaúj-Zemplén megye szlovák határhoz közeli oldalán, a szikszói járásban.

A 147 választópolgárból 92 szavazott, hárman érvénytelenül, így 89 vokssal lett elsöprő a kormánypárti győzelem. Nem volt ez másképpen 2019-ben sem, igaz, akkor kevesebben járultak az urnákhoz, és egyetlen eltévelyedett bárány a Momentumhoz húzta az ikszet, de 78 szavazattal akkor is Orbán Viktor pártja győzött, igaz, akkor „csak” 98,73 százalékos aránnyal.

Keressük az okát, mi a titka a Fidesz elképesztő népszerűségének itt a világ végén, ahol a gyerekek előtt legfeljebb az a jövő, hogy ha jól tanulnak, elmehetnek rendésznek, mert oda mindig toboroznak embereket, vagy szüleik példáját követve építőipari cégekhez ingáznak Miskolcra, Budapestre, netán marad nekik a közmunkás lét, ahogyan itt sokaknak.

Nem is lepődünk meg, amikor válaszul az árokparton ácsorgó, és eddig unottan nézelődő férfi azt mondja:

Márki-Zay Péter nevét mondja, mint az egyik olyan politikusét, akitől a békéjüket félteni kellene, de később kiderül, Magyar Péterre gondolt, bár sem az ő nevét, sem a Tisza pártét nem tudta fejből. Hétvégente jár csak haza, állami beruházásokon dolgozik, a fővállalkozó alvállalkozója alvállalkozójának embereként. Kosztot és kvártélyt kapnak a fővárosban, egy nagyobb lakásban osztják meg a szobákat, s egy jobb hónapban akár háromszázezer forintot is megkeres, igaz, ahhoz nem nyolc órát kell naponta dolgozni, hanem valamivel többet.

Egy másik ház udvarán három férfi sörözik, őket is megszólítjuk, vajon mit gondolnak a Fidesz száz százalékos győzelméről az EP-listán. Ők már nemcsak a háborút és a migránsokat emlegetik, szerintük a többi párt a megélhetésüket is veszélybe sodorná.

– Állandóan azt hallom tőlük a tévéből, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyen! – morran fel egyikük.

– Ezt éppenséggel egy fideszes politikus, Hende Csaba mondta legutóbb – vetem fel.

– Tényleg? Nem Magyar Péter? – kérdez vissza csodálkozva. Hozzáfűzöm, Orbán Viktornak is kedvenc szavajárása, hogy munkaalapú társadalmat építünk, ahol csak az halad előre, aki dolgozik. Erre már csak a vállát vonogatja, de a másik közbeszólt: a többi párt el akarja venni a segélyeket is, márpedig aki egészségügyi okokból nem tud dolgozni, annak úgy kell az a havi 22 500 forint, mint egy falat kenyér. Felidézem: a Fidesz a családi pótlék összegét sem emelte meg az elmúlt tizennégy évben, így az gyakorlatilag alig ér mostanra valamit.

A kapu túloldalán mély csend lesz erre.

– Magának ebben például igaza van – ismeri el egyikük, aztán mégis arra kanyarodnak, hogy az emberek ezt a kormányt legalább már ismerik, a többiről semmit se tudnak, és jobb az ismerős rossz, mint az ismeretlen.

A hivatal zárva van, de a saját házában megtaláljuk Lakatos Dezsőt, a falu független polgármesterét, aki több, mint tizenöt éve irányítja a kis települést, most ráadásul ellenfél nélkül nyert, vagyis ő is „száz százalékos” lett itt, mint a Fidesz. Azzal kezdi, hogy Gadna hagyományosan Fidesz-szavazó közösség, a térség országgyűlési képviselője, Demeter Zoltán is megfordult már itt többször, ami nem mondható el más pártok politikusairól. A „parlamenti élelmiszercsomagról” azt mondja, azt vélhetően összekeverik a helyiek más segélycsomagokkal, amelyeket jellemzően a polgármesteri hivataltól vagy civil szervezetektől kapnak alkalmanként. A forráshiányos falu igyekszik némi bevételhez jutni, ezért van szociális szövetkezetük, ahol tojótyúkokat és bárányokat tartanak, és most tervezik egy sertéshizlalda megépítését is, így a helyiek legalább jutányos áron juthatnak tojáshoz, tyúkokhoz, húshoz. Ennyivel kell beérniük, az elmúlt években ugyanis a pályázataik rendre sikertelenek maradtak, ahogy a faluban néhányan fogalmaztak: látszik, hogy egyre kevesebb pénz van az ország kasszájában, és ezt a legszegényebbek érzik meg a legjobban.

Tetszhetett, hogy Magyar Péter megleckéztette a putnoki „Döbrögit” 

– Kicsoda? Milyen párt? – kérdez vissza a Borsod-Abaúj-Zemplén megye Dubicsány presszója előtt egy nyugdíjasforma férfi, amikor arról faggatjuk: tudja-e, hogy a falujukban az EP listán a Tisza Párt legyőzte a Fideszt, igaz hogy csak hét szavazattal, 65-58 arányban, de mégiscsak első helyet elérve. A férfi legyint, azt mondja, nagyobb baj, hogy nem választották meg a tíz éve regnáló polgármestert, Radnai Zsoltot, helyette egy olyan „asszonyka” (Fejes Ildikó független jelölt – a szerk.) futott be, akinek családja pár éve költözött a faluba, s azt se tudják, ki fia-borja. Lapunknak többen is arról beszélnek, elképzelni sem tudják, hogyan győzhetett a sokak számára ismeretlen jelölt, még akkor is, ha a győztes és a második helyezett között csak tíz szavazatnyi különbség döntött (77-67 arányban). – Lehet, hogy a fiatalok ki akarták próbálni, milyen egy új polgármester, s ha már ezt választották, a pártok közül is behúzták annak nevét, amelyiket még nem ismerik, s valami újat remélnek tőle – jegyzi meg egy másik férfi, aki gyorsan kikér a pultnál két pálinkát, és viszi sietősen a teraszasztalhoz, nehogy a nagy kánikulában túl sok elpárologjon belőle.

Hétköznap délelőtt helyben leginkább csak nyugdíjasokkal, közmunkásokkal és kisgyerekükkel gyesen lévő anyukákkal találkozunk a 293 lelkes faluban. Dubicsány inkább egyfajta csendes, alvó település, ahonnét Kazincbarcikára vagy Putnokra járnak dolgozni a helyiek. Magyar Péter és a Tisza Párt nevét legtöbben ismerik azok közül, akiket megszólítunk, de nem találkozunk olyannal, aki rájuk húzta volna be az ikszet.

– Én jobbikos vagyok, bevallom, most is rájuk szavaztam, pedig tudtam, hogy nem győzhetünk. De azért becsület is van a világon, az ember ragaszkodjon az elveihez, és ne csábuljon el mindenféle új lovagoknak – mondja egy nyugdíjas férfi.

A fideszes városvezető korábban azt mondta: „Gyurcsányt a seggem egyik felére, Vonát meg a másik felére rajzoltatom és hagyom, hogy rugdossák. Maximum fájni fog, de megéri, mert oda valók. A Fidesz nyer, mert azzal azért tisztában vagytok, hogy nyer, és ha nem fideszes lesz a képviselőnk, akkor bizony szopni fogunk. Lófaszt fognak adni olyan területre, ahol nem fideszes a képviselő. Az az igazság, hogy én sem adnék. Ahol nem ránk szavaznak, mert az úgyis kiderül, ott megnézhetik magukat” – idézte a putnoki polgármester szavait a helyszínen Magyar Péter, kérdőre vonva ezért Tamás Barnabást. – Ez olyan „lúdasmatyis” tett volt – értékeli most dubicsányi beszélgető társunk, aki szerint sokan a Tisza Pártra adott vokssal jutalmazhatták, hogy valaki helyettük is kioktatott egy polgármestert, és nyílt színen leckéztetett meg egy helyi Döbrögit.