Hosszú utat járt be a Nemzeti Színház vezérigazgatója az elmúlt nyolc hónapban. A novemberi, a teátrumban történt baleset után közvetlenül lemondott, aztán mégis maradt, a legutóbbi televíziós interjújában pedig már egyértelműen az egyik lezuhant színészt tette felelőssé. Lezajlott közben egy belső vizsgálat, de nagyon sok megválaszolatlan kérdés maradt, és még nem zárult le a rendőrségi vizsgálat.
Időközben néhány színész - beleértve a megsérülteket - felmondott. Többen, közöttük Udvaros Dorottya nyíltan vállalták, hogy nem értenek azzal egyet, ahogy a színház, illetve a vezérigazgató kezeli a balesettel kapcsolatos ügyeket, kommunikációt. Vidnyánszky Attila pedig nem fékez, inkább a gázt nyomja. Visszatámad, üzenget, számokat mutogat, ahelyett, hogy felelősen járna el. Minden mögött politikai összeesküvést sejt. Most már arról beszél, hogy a sérült színészek is részévé váltak annak a csoportnak, akik a Nemzeti Színházat annak idején felrobbantották, és azóta is „ el akarják pusztítani”. Kérdem én, milyen alapanyag lenne ez a Nemzeti színpadán? Persze ő Marx Tőkéjéből rendez majd előadást. Óriási ötlet, igaz még az elvtársai sem értenek egyet vele.
Ott voltam a baleset miatt hírhedté vált Rómeó és Júlia olvasópróbáján, rendező: Vidnyánszky Attila. Láttam is, írtam is róla. A több szintes díszlet már makettként, később a valóságban sem tűnt veszélytelennek. De kérdem én, hogyan lehetséges: ahelyett, hogy a baleset ügyét emberien, empátiával, felelősen rendezné a színház, a vezérigazgató saját magát, a többi díszletet engedélyezőt védi, a sérült színészekkel pedig összevész, nyilvánosan vádaskodik, üzenget? A színészek pedig tételesen bizonyítják a vélt igazukat. Óriási vezetői belső és külső hitelvesztés tanúi lehetünk. És a rendőrségi vizsgálat eredménye még csak ezután következik.